1967 óta Hans Christian Andersen dán meseíró születésnapján, április 2-án tartják a gyermekkönyvek nemzetközi napját, amelynek célja, hogy a gyermekek megszeressék a könyveket és az olvasást. Erre pedig most különösen nagy szükség van, hiszen a (mese)könyvek helyét sokszor átveszik a mobiltelefonok, számítógépek és a televízió.
Ma már az esti meseolvasást, vagy -mondást sok esetben felváltja a mozgókép, pedig a meghitt esti program rengeteg mindenben segíti a gyermekeket. A mesék gazdagítják a fantáziát, a képzelőerőt, segítenek feldolgozni, feloldani bizonyos félelmeket, szorongásokat és fejlesztik a szövegértést, amely a későbbiekben nélkülözhetetlen a tanuláshoz, hozzájárulnak a kreativitás, és az érzelmi intelligencia fejlődéséhez.
A mesemondás minőségi együtt töltött idő, amely segíti a szülő és a gyermek egymásra hangolódását, megerősíti és elmélyíti a kapcsolatukat. A mesét olvasó szülő és az azt hallgató gyermek között „virtuális” köldökzsinór alakul ki. A mese előkészít a pihenésre, ellazít. Példát mutat a gyerekeknek és bátorítja őket egy nehéz helyzet, egy, az ő életükben adódó probléma megoldásában. Segít megismerni és megérteni olyan fogalmakat, jelenségeket, mint például a bátorság, harag, szeretet, irigység, gonoszság, önzetlen segítségnyújtás, összefogás, de a mese beszél a születésről és halálról is, mint az életünk velejáróiról - mondta a Budai Egészségközpont szakembere.
Hogyan válasszunk mesét?
A gyermekünk életkorának és lelki világának megfelelő mesét olvassunk, hogy megértse a történetet és a mese elérje a célját.
Figyeljünk arra, hogy a gyermekünk meddig tud egy dologra koncentrálni. Kisóvodás korban elegendő lehet egy 3-4 perces mese is.
A legjobb, ha mi találunk ki valamilyen történetet, hiszen abba beleszőhetjük a gyermekünket érintő problémákat, az őt foglalkoztató kérdéseket, az átélt történéseket.
