Ferenc pápa útja teljességgel beleillik abba az elképzelésébe, amely szerint segíteni kell azokat a keresztényeket, akik kisebbségben, a peremen élnek hazájukban. Illetve a katolikus egyházfő ezúttal is jelezni kívánja, együtt kíván működni más vallásokkal. A muzulmánoknak több gesztust is tett. Többször is tiltakozott az ellen, hogy az iszlám vallást összefüggésbe hozzák a terrorizmussal, február elején pedig közös dokumentumot írt alá az Al Azhar egyetem főimámjával arról, hogy együttesen lépnek fel a szélsőségekkel szemben. Jelzésértékű az is, hogy nem egészen két hónapon belül másodsízben látogat el muzulmán országba az egyházfő.
Marokkóban a különleges biztonsági intézkedések jelzik, hogy kivételes vendége lesz az országnak. A rabati repülőtértől a főváros felé haladva szinte tízméterenként álltak rendőrök az út mellett. De Rabatban is úton útfélen rendőrbe botlunk. A közvéleményt annyira azért nem rázza meg az esemény, sokan nem is hallottak a pápa érkezéséről. Ennek az is oka lehet, hogy a keresztények, beleértve a katolikusokat, mindössze pár tízezren lehetnek. A katolikusok számát 30 ezerre becsülik, hivatalos adat azonban nincs erről. Az utóbbi években nőtt a már szinte teljesen kivesző katolikus közösség száma, na nem azért, mert sokan térnének át erre a hitre. A királyságban ugyanis tilos áttérni a katolikus hitre, ha valaki vallást akar választani magának, vagy muzulmán vagy zsidó lehet.
Az ok az, hogy az utóbbi években sokan telepedtek le itt a Marokkótól délre eső államokból. Főként Maliból, Nigerből érkeztek azok, akik a forgalmasabb utak mellett fülhallgatót, USB csatlakozókat árulnak. Marokkó vonzó tereppé vált sok afrikai számára, hiszen a bruttó átlagfizetés 2000 óta évi 4,5 százalékkal nőtt, a közszolgálatban például mintegy bruttó 270 ezer forintnyi az átlagfizetés, a minimálbér körülbelül 80 ezer forintnak felel meg. Az utcákon is visszatükröződik, hogy a marokkóiak nem élnek rosszul. A nők ugyan fejkendőt viselnek, de igényesen öltözködnek. Az utak minősége egészen kiváló, sok a modern épület. Ugyanakkor egyfajta kettősség is jellemzi az országot, miközben a villamos rendkívül modern, a buszok állapota egyenesen riasztó, egy európai talán nem is vállalná a meglehetősen rizikósnak tűnő utat egy ilyen járattal. Az árszínvonal ugyanakkor nem alacsony, több élelmiszer meglepő müdon drágább a bevásárlóközpontokban, mint Magyarországon.
A délről érkező keresztények nyomán egyfajta reneszánszát éli a katolikus egyház, persze a kifejezés abból a szempontból némiképp túlzó, hogy a 35 milliós országnak csak 0,1 százaléka katolikus. Ugyanakkor a pápa látogatása mellett ünnepi az idei év az egyház számára azért is, mert a ferencesek éppen nyolcszáz évvel ezelőtt jelentek meg az államban. A mostani egyházszervezet azonban jóval később, a francia-spanyol fennhatóság (1912-1956) között jött létre. Két egyházmegye létezik, a rabati és a tangeri. A függetlenség 1956-os elnyerése után azonban sok katolikus költözött át Európába. Marokkó azonban befogadó országgá vált, így fordulhat elő az, hogy ma már a Szaharától délre fekvő államból érkezettek jelentik a katolikus közösség magját.
Cristobal López Romero rabati érsek ezzel kapcsolatban a La Croix című francia lap hasábjain kifejtette, „amikor ideérkeztem, megértettem, itt nem az a cél, hogy minél több hívőt nyerjünk meg magunknak”. Elsősorban arra törekednek, hogy még elfogadottabbá váljék a katolikus egyház a királyságban. „Mindannyian külföldiek vagyunk, de az egyház marokkói, tehát azt szeretnénk, hogy az itt élők is maguknak érezzék” – fejtette ki.
A marokkói keresztények valóban egyre integrálása a társadalomba nem megz könnyen, ám értek el eredményeket. 2010 előtt például a még vallásuk gyakorlásáért is letartóztathatták őket, ma azonban a társadalom sem tartja ördögtől valónak, ha egy marokkói keresztény. 2012-ben a katolikus és a protestáns egyház megalapította az Al Mowafaqa nevű teolügiai intézetet, amelynek elsősorban a muzulmánokkal való kapcsolattartás a feladata. Ami azonban a törvényi szabályozást illeti, e tekintetben nem történt előrelépés.
„E tekintetben semmiféle változást nem tapasztalunk” – magyarázza Zouahir Doukali, a Marokkói Keresztények Koordinációja (CCM) nevű szervezet vezetője. 2017-ben ez a keresztény szervezet volt az első, amelyet egy állami szerv, az Emberi Jogok Nemzeti Tanácsa hivatalosan is fogadott. Mint mondja, Ferenc pápa azért is választotta úticélként Marokkót, hogy „a lehető legőszintébben tárgyaljon vendéglátóival a vallásszabadságról”. Vizitje során – mint mindig – a bevándorlás kérdése is szóba kerül majd.
A pápa összesen 27 órát tartózkodik Marokkóban, a látogatás csúcspontja a vasárnap délutáni szentmiséje lesz az egyik helyi stadionban, ahová 10 ezer hívőt várnak. Egy ízben már járt az országban katolikus egyházfő: még 34 évvel ezelőtt II. János Pál pápa Casablancát kereste fel.
