A Téveszme tévedése

Publikálás dátuma
2019.04.01. 07:30

Egerből valamivel nehezebb világra szóló zenei karriert csinálni, de ez nem csak a Téveszme sorsa, hanem rengeteg tehetséges magyaré. És van azért jó oldala is.
Simán lehet, hogy én voltam a legidősebb a teremben (nagyon valószínű, sőt majdnem biztos). És alighanem én voltam az egyetlen újságíró is – majd kiderül, szemben az előbbivel, csak figyelni kell a recenziókat. Amikor egy héttel ezelőtt odatelefonáltam, hogy lesz-e még jegy, megnyugtattak: „Kétszáz zsugát tudunk kiadni, eddig tizenhárom fogyott el. Szerintem be fogsz férni.” Végül tényleg befértem, de nem sok híja volt. A Nyolcas Műhely Székesfehérvár közepén alighanem egy korábbi műhelyről kapta a nevét (talán a 8-asról). Úgy is néz ki: hosszú téglaépület egy benzinkút mögötti tömbbelsőben, a zsákutcácska túloldalán munkásszállónak tűnő épület. Mondhatni, hogy házhoz jön az egyiknek a szórakozás, a másiknak a közönség, de ez nem a létező munkásosztály zenéje – vagy nem csak az övé: egyetemistának tűnő arcok, néhány becsületben megőszült punk, meg a fellépők törzsközönségének legszűkebb kemény magja. Jöttek Szentendréről, Sopronból, Egerből (természetesen), még a tengeren túlról is. Ritka alkalom, évente csak néhány koncert van itt-ott az országban, meg kell ragadni a lehetőséget. Ez egy szubkultúra: Egerben a hardcore egyik sajátosan magyar – egri – ága virágzik, és ennek az ágnak, hogy a költői képnél maradjunk, a legszebb, legmesszebbre ellátszó virága a Téveszme. -Ha csapatot építesz, először is végy egy jó kapust – így mondják a fociban, a zenében meg valahogy úgy, hogy végy egy jó dobost. Ők egy körrel korábbról indultak, és szereztek egy jó – irodalmi értelemben is nagyon jó – szövegírót. A magyar rockzenében van egy ilyen, mára már-már elfelejtett hagyomány, hogy a szövegek szólnak valamiről, és hogy aki nem akar semmit mondani, az (jó esetben) nem zenél. (Ezért tűnt pótolhatatlan veszteségnek 86 körül a P. Mobil első feloszlása.) Csak úgy unaloműzésnek, munka mellé keresgéltem valamit a Youtubon, nem is őket találtam meg, hanem az egri HC valamelyik másik remekét – a kommentek között volt: „ha valami igazán jót akarsz, hallgasd meg a Téveszmét”. A Pirkadatot adta föl először a kereső, ami messze nem egy klasszikus hardcore dal – a Téveszmének nincsenek klasszikus hardcore dalai –, de meg van írva, fel van építve, klip is készült hozzá (jó), és ilyen sorok vannak benne: „rádöbbentem, hogy senki vagyok, de akkor sem akárki mert én onnan jöttem vissza, ahol te egy percig se bírnád ki” Ha valaki nem igazán mélyedt még el a műfajban, annak első próbálkozásul én is a Pirkadatot ajánlanám. Utána meg az összes többit, azzal a kiegészítéssel, hogy az énekhez (ami néha tényleg ének, néha meg egy jól artikulált üvöltés) eleinte, amíg meg nem találja az ember, érdemes mindig hozzáolvasni a szöveget, mert úgy dupla élvezet, minimum. Vannak eleve szöveggel készült videók, meg van egy csomó zeneszöveg-oldal, mindet meg lehet találni. Nagy Viktornak hívják a versek szerzőjét, a kortárs költészet nagy alakja, akinek tömegek fújják kívülről a költeményeit: azon a szombatról vasárnapra virradó koncerten kétszázból kétszázan üvöltötték bele a terem sötétjébe az első szám első mondatától az utolsó szám utolsó mondatáig az összeset. Ilyeneket például: „verítékem patakján egy nagy hajó mind elviszi tégy úgy, mint akit érdekel, és úgy teszek, mint aki elhiszi (…) kézenfogva járták a síneket együtt léptek a termekbe ahol sosem láttak még olyan embert aki sose látta még a tengert és a vajaskenyeret (ha csak úgy tehette) vaj és kenyér nélkül ette vacsorára torokgombócot ki vidítja fel a bohócot ki temeti el a papot ki adja vissza, amit kapott (…) múlt századi kiadás megannyi eszelős hivatás: mosolydublőr számlazsonglőr emberfaragó hátrány-kovács kényszer-önkéntes álomhóhér a rab kőműves rab marad aki felhúzta a nagy, fekete falat ami támasztja a mély, fekete tavat amit a hit hagyott amikor itt hagyott oly mindegy, hogy itt vagy ott hiszen látod: ma már voltam itt ordítanék, ha volna mit de a hallgatás köveit dobálom a tóba azoknak fáj a legjobban, akik nem beszélnek róla”
A helyiség valamikor tényleg műhely lehetett, esetleg egy szerelőaknával – meghitt, barátságos hely, és nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy van alatta egy szerelőakna is: néha mintha alulról jött volna a zene. A Téveszme az ötödik, vagyis az utolsó fellépő volt, valamikor fél egy felé került sorra. A korábbiak közül nekem a Nemecsek maradt meg, és utána kicsit el is szunyókáltam a leghátsó sorban letámasztott kanapén, amiért ezúton is elnézést kérek – ez nem a zenekarok hibája, hanem az enyém (húszévesen sem tudtam éjszakázni, és azóta eltelt újabb közel harminc év). De annak a zenének, amiért jöttem, végighallgattam és végig élveztem az összes másodpercét. Mert nem csak a szövegírójuk jó, hanem a zenészeik is: Nagy Viktor, aki az írás mellett énekel (és üvölt), Nagy Norbert gitáros, Rozsnaki Gábor dobos, Szilágyi Norbert basszusgitáros. Az összeállítás világszínvonalú, és ebben az állításban nincs semennyi túlzás: ha ez a zenekar nem Egerben, hanem mondjuk valahol az USA nyugati partján zenélne ugyanezekkel a tagokkal, akkor most ők lennének a Megadeth, az Anthrax vagy legalább a Testament, és az egész világ ismerné őket. Egerből valamivel nehezebb világra szóló zenei karriert csinálni, de ez nem csak a Téveszme sorsa – ha úgy vesszük: tévedése –, hanem rengeteg tehetséges magyaré. És van azért jó oldala is. Engem például egészen megindított, hogy ennyi idősen is (amikor az ember inkább már a saját emlékeit szereti hallgatni a dalokban) találok olyan hazai zenét, ami néhány önfeledt pillanatra előcsalja belőlem a rajongót. Így, hogy magyar, ez a produkció teljes mértékben a miénk, és mostantól, hogy élőben hallottam – amiben azért mindig van egy kis kockázat is, hiszen ami a Youtube-on profin szól, az a valóságban nyugodtan lehetne kutyaütő, amatőr bazseválás –, egy kicsit az enyém is. Amennyire meg tudtam állapítani, a Téveszme üzleti értelemben hobbizenekar, nem hiszem hogy ebből élnének, de az egészben van valami végtelen profizmus: minden poszton topjátékos játszik, az énekes pazarul kommunikál a közönséggel, remekül hozzák az értelmiségi punk atmoszférát (látványra mintha a Műegyetem aulájában lennénk, de azért ott van egy frissen eltört kéz, meg a hiányzó setlist; azt mondták egy előző napi legénybúcsúban maradt a telefonnal együtt). Azokat a számokat játszották el, abban a sorrendben, ahogy kellett: volt a Szomjazunk, a Zsákutca, a Kövek I., a Kövek III., a végén A szoba – csak az Ady-feldolgozás, a Harc a Nagyúrral hiányzott egy kicsit, de bő egy órába ennyi fért bele. És volt egy új dal, amennyire első hallásra ez megállapítható, nagyon jó, és lesz hamarosan új lemez is – szóval felejthetetlen éjszaka volt; köszönjük, köszönöm.
Témák
koncert Téveszme
Frissítve: 2019.04.01. 08:01

Nagy a fluktuáció a Magyar Nemzeti Balettnél

Publikálás dátuma
2019.03.31. 19:12

Fotó: Mikhail Ligvinov
Nem 25, hanem 21 külföldi táncost szerződtetett tavaly a Magyar Nemzeti Balett – reagált az Operaház a Nem hódoltak be Ókovács Szilveszternek című cikkünkre.
Tévedtünk abban, hogy múlt évben a Magyar Táncművészeti Egyetem (MTE) végzősei közül egy sem kapott szerződést a Magyar Nemzeti Balettnél: a tavalyi évfolyamelső japán balerinát, Takamori Mijut ugyanis szerződtette a Magyar Állami Operaház balettegyüttese – azaz mégiscsak volt egyetlenegy szerencsés a végzősök között. „A Magyar Nemzeti Balett tavaly 25 új táncművészt szerződtetett, csak külföldit”, írtuk, ám a pontos szám 21 – hívta fel figyelmünket a Magyar Állami Operaház. Ebben a 21-es keretben benne vannak azok is, akik időközben távoztak – például Igor Cvirko. A Bolsoj Balett egykori szólistája múlt év nyarán érkezett Budapestre, nem maradt sokáig. Nagyságrendileg ugyanennyien távoztak is az együttestől – hangsúlyozták. „Volt olyan végzős, akit a moszkvai Bolsoj Balettben mégiscsak alkalmasnak bizonyult, mások Bécsben és Európa különböző társulatainál lettek táncosok” – írtuk arról, hogy az MTE-ről az utóbbi időben szinte lehetetlennek tűnik a nemzeti balettbe bekerülni. Az Operaház sajtósa erre úgy reagált: „Az megvan, hogy az elmúlt 8 évben, mióta Solymosi Tamás a balettigazgató, 30 MTF/MTE-n végzett táncos írt alá a baletthez? És jövőre is lesz, aki hazajön Svédországból?” Továbbá: „A moszkvai Bolsojban nincs magyar táncos, ellentétben a szentpétervári Mariinszkij Színházzal, csakhogy Lendvai Bíborka nem a Táncművészeti Egyetemről, hanem a Mariinszkij háttérbázisának számító Vaganova Akadémiáról került be a karba.” (Lendvai Bíborka egyébként korábban az MTE növendéke volt.) Az Operaház részéről nem kommentálták az MTE rektora, Bolvári-Takács Gábor állítását, amely szerint Ókovács Szilveszter 2018-ban kijelentette: az Operaház és az MTE közötti bármilyen együttműködés feltétele, ha Solymosi Tamás balettigazgatót nevezik ki az egyetem művészeti vezetőjének. A 62 éves együttműködést 2017-ben mondta fel az Operaház. Az MTE művészeti vezetőjének Volf Katalin Kossuth-díjas balerinát választották a napokban.

Tizenhárom milliárd forintért újítják fel az esztergomi bazilikát - 60-70 méter magasból hullik most a vakolat

Publikálás dátuma
2019.03.31. 15:22

Fotó: Kovács Attila / MTI
A biztonsági intézkedések garantálják, hogy egyetlen látogató se sérülhessen meg.
Négy év alatt több mint 13 milliárd forintból teljesen megújul Magyarország legnagyobb temploma, az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház. A sürgős javítási munkákat már elkezdték, mondta Németh Tamás, a felújítást vezető építészmérnök. A bazilika állagmegóvása 2016-ban vált halaszthatatlanná. A kupola stukkódíszítésének kisebb-nagyobb részei potyogni kezdtek, a 60-70-méteres magasságból hulló vakolat veszélyes volt, ezért egy éve a teljes kupola alá hálót vontak. Emellett felállványozták az északi oldalhajót, ahol számos szakértő bevonásával radar- és nedvességvizsgálatokat végeztek, hogy felmérjék a fal és a stukkó állapotát. A kupoláról készített nagy felbontású képek azt mutatják, hogy a falfelület "kritikus állapotban van", "drótdarabokon lógnak vakolatcsomók, amelyek bármikor leeshetnek". A vakolathullásért egyrészt beázások, másrészt a több rétegben felvitt, egymáshoz nem eléggé tapadó vakolatrétegek elválása a felelős, de a három rétegű védőháló teljes védelmet biztosít az alatta tartózkodóknak. A kormánytól kapott 1,6 milliárd forint kevésnek bizonyult az állagmegóváshoz, így Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek kérésére elkészítették a teljes külső-belső felújítás költségvetési és ütemezési tervét. Az ehhez szükséges több mint 11 milliárd forintot 2018 decemberében ítélte meg a kormány, és a négy részletben kifizetendő támogatás első két összegét, 4,2 milliárd forintot már át is utaltak a főegyházmegyének. Az építész elmondta: a már folyó munkák keretében megújul az északi oldalhajó, elvégeznek kisebb restaurálási munkákat és elkészül a lift, amellyel akadálymenetesen megközelíthetővé válik a kincstár és a fölötte lévő panorámaterem. Az építkezés következő szakaszában, még az idén elkezdik a bejárat és környezete megújítását. A porticus, a lépcsők, a bejárat feletti timpanon felújítását szeretnék befejezni a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Világkongresszusra - mondta. Ugyancsak idén ősszel elkezdik a kupola teljes külső-belső felújítását: a burkolat cseréjét, a hő- és vízszigetelést, valamint a belső, stukkóval díszített felületek restaurálását. Ez a munka legalább két évig tart majd. Kitért arra: várhatóan 2019 végén elkezdik a tetők, a több tíz méter magasságban lévő "belső udvarok" és a homlokzat egy részének felújítását is. Az utolsó nagyobb munkaszakaszban belső munkákat végeznek és az altemplomot szigetelik, végül kisebb restaurálásokat végeznek. A bazilika teljes felújítása a tervek szerint 2022-re készül el. A főszékesegyház a munkák teljes ideje alatt látogatható marad, egyedül a kupola felújításához szükséges belső állvány felállítása korlátozza majd körülbelül két és fél hónapig a tér használatát - tette hozzá a főépítész. Az esztergomi bazilikán kisebb javításokat a II. világháború után és a 70-es években végeztek, majd 1993-ban a tetőt kellett javítani, miután egy része leégett. Teljes körű, külső-belső felújítására most először kerül sor. Az esztergomi várhegyen a 10. század óta áll templom. Az elsőt Géza fejedelem építtette Szent István, az első vértanú tiszteletére. A hagyomány szerint itt született fia, Szent István király. Szent István 1001-ben alapította meg az esztergomi érsekséget, és 1010-re már állt a mai bazilika helyén a Szent Adalbert-székesegyház. A 12. században részben leégett, majd újjáépített templomot az Esztergom 1543-as török megszállását követő időkben hagyták lepusztulni. Fél évszázaddal később, a vár visszavételére indított harc során a benne tárolt lőpor felrobbant, és csak a Bakócz-kápolna - a hazai reneszánsz építészet vörös márvány műremeke - maradt épségben. A romok helyére már a 18. században új templomot terveztek, de Barkóczy Ferenc érsek elképzelései nem váltak valóra. Rudnay Sándor hercegprímás 1820-ban Ludwig von Remy udvari főépítészt kérte fel a tervezésre, de végül a Remy mellett dolgozó Kühnel Pált bízta meg a munkával. Kühnel Pál hatalmas épületegyüttest álmodott a Várhegyre, a bazilika kupolás épületéhez csatlakozó palotaszárnyakkal, érseki palotával, szemináriummal és kanonokházakkal. A grandiózus tervből csak a székesegyház és a kanonokházak egy része valósult meg. A székesegyház alapkövét 1822. április 23-án, Szent Adalbert ünnepén tették le. Az építkezést vezető Packh János - Kühnel Pál unokaöccse - módosította az alaprajzot és a homlokzaton is változtatott. A Bakócz-kápolnát 1600 darabra szétbontva, tájolását megváltoztatva, a bazilika oldalkápolnájaként őrizte meg. Rudnay Sándor érsek 1831-es halála után csak 1839-ben, Kopácsy József kinevezése után folytatódott az építkezés. Packh Jánost ugyanebben az évben meggyilkolták, és az új érsek az egri székesegyház terveit készítő Hild Józsefet kérte fel a munkára. Hild József a kupolát a korabeli Magyarországon újdonságnak számító módon, vasszerkezettel építette meg, valamint megemelte és oszlopokkal fogta körbe a kupoladobot, amivel fokozta az épület monumentális hatását. Kopácsy József 1847-ben bekövetkezett halálakor az épület már be volt boltozva, és fenn volt a kereszt a kupolán. A székesegyházat Ferenc József jelenlétében az új hercegprímás, Scitovszky János 1856. augusztus 31-én szentelte fel, bár a főhomlokzat oszlopos előcsarnoka még befejezetlenül állt és a déli harangtorony is hiányzott. Az építkezés Lippert József irányítása alatt fejeződött be, a zárókövet 1869. november 1-jén, már Simor János érseksége idején helyezték be, mai formáját pedig csak 1886-ra nyerte el.
Szerző
Frissítve: 2019.03.31. 22:30