Egy évtized kavalkádja - A '90-es évek magyar képzőművészete Szentendrén

Nagyívű kiállítás mutatja be a kilencvenes évek magyar képzőművészetét a szentendrei MűvészetMalomban.

Méretét tekintve nagy vállalkozás a kilencvenes évek művészetét bemutató Publikus Magánügyek című kiállítás, mely harminc magyarországi magángyűjtemény kétszáznál is több művét mutatja be Szentendrén, a Művészetmalomban. A tárlat azonban nemcsak a mérete, de a tematikája miatt is unikális, ugyanis nem pusztán a magángyűjtők festményeit, nyomatait, grafikáit prezentálja, hanem egy egész korszakot vesz górcső alá. – Ez eléggé sajátos és szokatlan nézőpont, melyre korábban még nem volt példa – állítja Muladi Brigitta és Schneller János művészettörténész, a kiállítás két kurátora. Hisz bár korábban a Műcsarnok rendezett már műgyűjtők kollekcióit bemutató kiállítás, valamint a Budapest Galériában is volt már hasonló tárlat, de egy egész évtizedet átfogó anyagot még nem mutattak be.

Nem is volt könnyű a Publikus magánügyeket összehozni, hiszen nemcsak számos műből kellett válogatni – ebben a két kurátor segítségére voltak a kilencvenes évek múzeumi katalógusai és a velencei biennálék kiadványai –, de számos gyűjtővel kellett felvenni a kapcsolatot, a képeket pedig nemcsak Budapestről, de Pécsről, Győrből és Miskolcról is el kellett szállítani. Az igazi nehézséget mégis a művek tematikai elrendezése jelentette, amit a két kurátor három téma köré csoportosítva oldott meg. Az első csoportba olyan művek kerültek, melyek a mediális robbanásra reflektáltak, vagyis arra a folyamatra, ahogy a kilencvenes években megjelenő személyi számítógép, a digitális fotó, a videójátékok és az internet hatott a képzőművészetre. A másik fő téma a társadalmi és politikai szempontból reflektív művészet lett, azok az alkotások, melyek kritikus-ironikus hangvétellel közelítettek a rendszerváltás utáni változásokhoz. A harmadik csoport pedig egy teljesen új témára, a női testre, a nőiség megélésére és a nőművészek szerepére reagált.

– A kilencvenes években a magyar alkotók előtt kinyílt a világ – mondja Muladi, hiszen a reklámok, a divat és az egyre szélesedő fogyasztási kínálat idővel egy másik valóságot hoztak létre. A nyolcvanas évekkel ellentétben így a művészek már nem feltétlenül egy-egy magánmitológia létrehozásában voltak érdekeltek, hanem számos téma, kifejezetten a hétköznapi élet apró történései felé fordultak, miközben a reklámok, a kereskedelmi televíziózás és a számítástechnika gyökeresen átformálták a képek vizualitását. Az alkotás során így hangsúly a mondanivalóra esett, miképpen a műfajok is átjárhatóvá váltak: egy szintre került a festészet, a grafika és a fotó.

A sokszínű művészi hozzáállást remekül szemlélteti a jelen kiállítás is. A MűvészetMalom tíz termét végigjárva a látogató úgy érezheti mintha az egyik világból csöppenne a másikba. Az első teremben a reklámok és az „olcsó” valóság közti feszültségre reflektálnak az alkotások, melyek közül kiemelkedik Nagy Kriszta Tereskova Kortárs festőművész vagyok című óriásplakátjáról készült nyomata, mely ironikus módon egy pózoló modellként mutatja be a művésznőt. A számítástechnika és internet térnyerésére remek példa az egyik emeleti kiállítótérben Kósa János Hackerek című képe, melyen két, ősemberre hajazó figura ismerkedik a személyi számítógép világával. A politikai témájú alkotások közül az egyik legradikálisabb St. Auby Tamás projektje, melynek során a művész egy ejtőernyővászonből készült, két helyen kilyukasztott leplet húzott a Szabadságszoborra, és hagyott rajta négy napig – a rendhagyó performansz a Malomban videón és fotókon tekinthető meg.

A kiállításon azonban nemcsak a témák, de a művészgenerációk közti különbségek is érzékelhetők: a kilencvenes években feltörekvő alkotók mellett helyet kapnak a hatvanas évek végén bemutatkozó művészek, úgymint az Iparterv generációból Nádler István, Bak Imre és Hencze Tamás, majd a hetvenes években érkező Fehér László, Bukta Imre és El Kazovszkij is. De nemcsak a fősodor képviselteti magát, egy folyosón már a nyolcvanas évek alternatív alkotói jelennek meg, úgymint a szentendrei Vajda Lajos Stúdió művészei közül Wahorn András, efZámbó István vagy feLugossy László, akik a kilencvenes évekre betagozódtak a galériás világba, majd végül kanonizálódtak.

Igazságtalan lenne azonban csak néhány nevet kiemelni, a kiállításon ugyanis összesen százharminchét művész képviselteti magát. A május 12-ei zárásig még biztosan együtt lesznek, érdemes hát elnézni Szentendrére.

Infó:

Publikus magánügyek

MűvészetMalom, Szentendre

Nyitva: május 12-ig