Hitvallás

Nekem ez a Fészbúk gyanús. Mondjuk azon már nem lepődöm meg, hogy figyeli minden lépésemet, hogy kikkel barátkozom, miről diskurálunk, hol nyaralok, és kivel ebédelek, ezt megszoktam. Tudom, hogy ha ímélt írok, és véletlenül Tahitit említem – mondván, hogy na oda pont soha nem jutok el –, akkor másnap özönlenek a különböző turisztikai célpontok, Smokovectől Malibuig, csak győzzek tervezgetni, hogy idén hova nem megyünk. 
Azzal is tisztában vagyok, hogy ha vásárolok valamit onlájn, akkor az internet szentül meg lesz győződve arról, hogy azt a terméket újra és újra szeretném megvásárolni, csak azt nem tudom, hogy hol tegyem. Ilyenkor hetekig kínálgatja a korábban méregdrágán megvett kerti sütőt, hátha vennék még egyet. Azt már egy fokkal nehezebben magyarázom meg a hátam mögül a képernyőmre pillantó kollégának, hogy miért tukmálja rám minden reggel a legsikeresebb pénisz növelőt, és miért jelenik meg este, amikor végre megtérek a robotból, hogy „Szexi fehérneműre vágysz? Ne keressed tovább!" Városi legendák és féltudományos esszék szólnak arról az algoritmusról, amely egy-egy elhangzott telefonbeszélgetés alapján küldi a képernyőmre a kizárólag engem érdeklő terméket.
Néha azért az internet is téved. Remélem. Az utóbbi időben napi gyakorisággal javasolja, hogy lájkoljam a Miniszterelnök Úr személyes oldalát. Ezt általában udvariasan hárítom el, igyekszem nem megbántani őt, úgy tudom, elég lobbanékony ember. Viszont. Nemrég a következő, kifejezetten nekem szánt hirdetés jelent meg. „Talán nem is sejted, mennyi eredményes, hitvalló keresztény vállalkozó vesz körül. Nem a te hibád: alig vannak olyan rendezvények, amelyek kifejezetten azoknak szólnak, akik egyszerre keresztények és vállalkozók is. Így született meg az I. és a II. Országos Keresztény Vállalkozói Konferencia, mindkét évben 300 résztvevővel és túljelentkezéssel. Idén szintet lépünk – velünk tartasz?” Aztán: „Képzeld el, hogy több mint 1000 keresztény vállalkozó találkozik a neveddel, amikor új partnert, beszállítót keres. Töltődj fel és inspirálódj olyan vezetők között, akik ugyanabban hisznek, mint jómagad. Találkozz sikeres, keményen dolgozó vállalkozókkal, akik veled együtt tesznek hitet Krisztus mellett.” 
Meg kell mondjam, az ügy nagyon meglepett. Egyrészt nem tudtam, hogy figyelnem kéne a körülöttem működő hitvalló keresztény vállalkozókra, azt meg pláne nem, hogy ilyen sokan vannak. Az igazán különös azért mégis csak az, hogy megint van valami, amit a Fészbúk jobban tud, mint én: tudniillik hogy ezek az emberek ugyanabban hisznek, mint jómagam. Egyébként ez utóbbit nem vonom kétségbe, miért ne hihetne egy hitvalló keresztény vállalkozó a szabad piacban, a szociális igazságosságban, a demokráciában és az esélyegyenlőségben? Maga Jézus sem volt a biznisz ellen, csak azt kérte (kezében kötélből font ostorral), hogy ne a templomban üzleteljenek. 
Csak eddig nem tudtam, hogy a vállalkozók is kétfélék. Hogy van keresztény, és van, aki nem az. Na jó, ez nem igaz, ezt eddig is tudtam. Csak nem volt téma. És főleg nem nekem szóltak, ha összejöttek.
Szerző
Kövesdi Péter
Frissítve: 2019.04.02. 08:54

Botrány

A hétvégén újra megkapta a magáét a médiának az a része, amely nem a jelenlegi hatalom egyértelmű támogatója. A külgazdasági és külügyminiszter szerint „aki patrióta politikát folytat, aki ki meri mondani, hogy a saját országa az első, a vallási, nemzeti, kulturális identitás fontos, és fallal meri megvédeni az állampolgárok biztonságát, az ellen "hadjáratot folytatnak", s megpróbálják hazugságokkal lejáratni”. 
Szijjártó Péter persze messzebbről indult, a „világméretű liberális álhírgyárak” működésétől jutott el odáig, hogy a szegény magyar kormánynak ilyen helyzetben kell tevékenykednie. A konkrét példát pedig a családügyi államtitkár hozta, aki Olaszországban járt a Családok Világkongresszusán. A 444 portál elkövette azt a hibát, hogy Novák Katalin egy sajtótájékoztatón elhangzott szavait – tévesen – úgy állította be, mintha a plenáris ülésen mondta volna őket. Ez jó alkalmat szolgáltatott az államtitkárnak – aki nem mellesleg a Fidesz alelnöke is –, hogy általánosságban lerántsa a leplet a folyton hazudozó „ballib médiáról”. Noha a szombati és pénteki gondolatok semmiben nem különböztek egymástól - Novák itt is, ott is beszélt migránsokról, Európa és a keresztény kultúra védelméről, meg a hazai családközpontú politikáról - ettől még „botrányt” tálalt a kormánypárti média.
A lényeg ugyanis az, hogy hiteltelenné kell tenni mindazokat, akik még mindig mernek kritizálni. Legyenek akár ellenzéki politikusok, akár olyan sajtómunkások, akik komolyan veszik: a médiának éppenséggel nem az a dolga, hogy beálljon a sorba. Egykor, még a rendszerváltás környékén tudták ezt a Fidesz nevű kis párt politikusai is, csak azóta megváltozott a helyzetük. Most tehát egyik megmondóemberük (Szijjártó) immár miniszterként azon kesereg, hogy „Magyarországon a legolvasottabb, a legnézettebb és a leglátogatottabb médiumok mind kormányellenesek, vagy kormánykritikusok”. 
Vagdalkozni kétségkívül egyszerűbb, mint azon töprengeni, miért lehet ez így. De biztos vannak ötleteik, miképpen lehet ezt hatalmi eszközökkel megváltoztatni.
Szerző
Sebes György
Frissítve: 2019.04.02. 08:54

A kényelem drága ára

Dávid Ferenc néhány hete e hasábokon szorgalmasan összeszedte azokat az „érveket” amelyekkel az elmúlt 30 évben Demszky Gábor és Tarlós István egymást váltva, kvázi nagykoalícióban akadályozta meg, hogy a dugódíj bevezetésével csökkentsük Budapest autóforgalmát, és tisztább levegőt lélegezhessünk be.
Köszönjük az aggódó szavakat, ugyanakkor az LMP talán az egyetlen párt ma, amelyiknek identitása és fő üzenete a megalakulása óta eltelt 10 évben nem változott: a jövő vagy zöld lesz, vagy nem lesz. Nem lehet meglepő az sem, hogy kevesebb autót, több zöldfelületet, jobb biciklis közlekedést és – többek között – behajtási díjat szeretnénk, hiszen korábbi Budapest programjainkban is szerepeltek ezek a tervek.
Mi nem parlamentesdit játszunk, hanem az emberek érdekeit képviseljük. A többi ellenzéki párt – együtt a Fidesszel – pedig majd a szavazásnál nyilváníthatja ki véleményét, hogy mi a fontosabb: az egészség vagy az egészségkárosító kényelem. A budapesti várospolitikusoknak harminc évük volt, hogy tegyenek valamit, de nem tettek, legfeljebb szavakban támogatták a tisztább környezetet.
Nem várhatunk a következő választásra, mert a szennyezett levegő minden nap betegségeket és igen, halált okoz. Az októberi helyhatósági választásokig Budapesten körülbelül 1000 ember fog meghalni a szennyezett levegő miatt. Mire várjunk?
Nézzük a konkrétumokat. Autóssarcnak nevezni egy egészségügyi intézkedést csúsztatás és ferdítés. Azok az autósok, akik ma beautóznak a belvárosba ugyanúgy szívják az általuk is beszennyezett levegőt. Megvannak azok az európai jó példák, amelyeket nem egy az egyben kell átvenni, hanem adaptálni kell Budapest sajátosságaihoz. Egy felelős városvezetőnek az egész közösség érdekét kell néznie, és Budapest érdeke az, hogy ne haljon meg évente 2000 ember a légszennyezettség miatt.
A parkolási rendszer egységesítésének érdekében kizárólag az LMP tett konkrét lépéseket, míg rajtunk kívül a legtöbb ellenzéki párt inkább a parkolási maffiában való részvételét védte. Javaslatunkat a fővárosi közgyűlés leszavazta, de nem állunk meg, megyünk tovább.
Budapesten a közlekedésből eredő levegőszennyezés kétharmadát a személygépkocsik adták 2017-ben! Valóban, a buszgyártás erőltetése helyett az elektromos autóbuszok beszerzését kellene támogatnia a kormánynak, Budapestnek pedig a jövőben csak és kizárólag elektromos buszok beszerzésére kellene adni támogatást. Szintén része lehetne a behajtási díjnak, hogy az elektromos autókat kedvezményben, támogatásban részesítjük.
És igen, behajtási díjat akarunk teljes fővárosi ring nélkül. Egyrészt a körgyűrű idestova négy évtizede készül! Megint azt tudom kérdezni: meddig várjunk még? Ráadásul a behajtási díjjal csökken a forgalom, így lehet, hogy nem is lesz szükség a további szakaszokra: amit erre költene a kormány, nyugodtan ráfordíthatja a Pilis és egész Budapest kötöttpályás fejlesztésére.
A 18 ezer forint súlyadót (2019-től gépjárműadót) köszöni szépen az önkormányzat, abból állítólag az utakat fogja felújítani. Azoknak viszont, akik nem Budapesten laknak, de minden nap használják a budapesti utakat: meg kell fizetniük a főváros útjainak használati díját, fizetniük kell, ha szennyezni akarják a fővárosi levegőt. Természetesen ehhez biztosítani kell nekik azt az opciót, hogy a város határán letegyék az autójukat, és a főváros minden pontját elérjék a tömegközlekedéssel. Ezért hangsúlyozzuk, hogy a befolyt pénzből a P+R parkolókat és a tömegközlekedést kell fejleszteni.
A levegőszennyezettség csökkenésének nincsen más módja, mint hogy korlátozzuk a szennyezés kibocsátóit. A fentiekben a szakértők között konszenzus van – legalábbis azok között, akik a levegőszennyezettség miatt aggódnak, és nem az autósok kényelme miatt. Én nem aggódó laikus vagy aggódó szakértő vagyok. Én egy aggódó zöld fővárosi képviselő vagyok, aki majd egy olyan kerületet vagy fővárost szeretne vezetni, ahol az emberek nem halnak meg korábban amiatt, mert valaki nem hajlandó fizetni a kényelemért, és nem hajlandó fizetni azért, mert szennyezi a levegőnket.
Teszem ezt a konstruktivitás szándékával, mert az nem belőlünk, hanem a Fideszből és az autóslobbiból hiányzik, miközben nem veszik észre, hogy mi az ő egészségükért is küzdünk. Mert amíg a Fidesz válogathat az előterjesztések és a különböző álláspontok között, a tüdőrák és a korai halálozás nem törődik a politikai hovatartozással és a profit mértékével.
Szerző
Gál József
Frissítve: 2019.04.02. 08:53