Az atlanti szövetség legtöbb tagországa a GDP 2 százalékát sem költi védelemre, de az Egyesült Államok négy százalékot igényelne.
A NATO 70 évvel ezelőtti megalakulásáról a tagországok külügyminiszteri találkozójával emlékeznek meg csütörtökön az alapító szerződés aláírásának a helyszínén, Washingtonban. A tanácskozás egyik témája – az agresszív orosz magatartásra adandó válaszlépések, a terrorizmus elleni küzdelem, Afganisztán, illetve a kibernetikai hadviselés kérdéseinek megvitatása mellett – a védelmi kiadások növelése, az arányosabb teherelosztás amerikai sürgetése.
A szövetség egyes országainak katonai költségvetése nagyon eltérő. Összességében a terhek oroszlánrészét – hullámzóan kétharmadát-háromnegyedét – Amerika vállalja. A NATO-ban évtizedek óta politikai elvárásnak – vagyis jogilag nem kötelező előírásnak – számít, hogy a többiek igyekezzenek a bruttó nemzeti termék (GDP) 2 százalékára növelni védelmi kiadásaikat. A tagországok többsége ezt sem teljesíti. Donald Trump a tavalyi NATO-csúcson azt mondta, hogy hazája, amely állítása szerint a GDP 4,3 százalékát fordítja katonai célokra, a többi tagállamtól legalább 4 százalékot vár el.
Az amerikai elnök akkor általános megrökönyödést okozott, de felvetéséről komoly eszmecsere – legalábbis nyilvánosan – nem kezdődött. A tagországok közül több módosította ugyan korábbi terveit, és emelte a célszámokat, de a 4 százalék nem lett a transzatlanti párbeszéd konkrét tárgya. Most Kay Bailey Hutchison, az Egyesült Államok NATO-nagykövete vette elő ismét ezt a számot: a washingtoni külügyminiszteri találkozó előtt adott sajtónyilatkozatában úgy vélekedett, hogy ideje megvitatni a 4 százalékos célszámot.
Trump egyébként az előző évben előadott követelőző stílusát most lelkendező hangnemre váltotta. Amikor kedden fogadta Jens Stoltenberg NATO-főtitkárt, a megbeszélés utáni rövid sajtóeseményen azzal büszkélkedett, hogy kifizetődtek a tavaly megfogalmazott követelései, növekedtek a tagállamok védelmi kiadásai. A bővülés eddig évente 140 milliárd dollár, de 2020-ra ehhez még jöhet további 100 milliárd – mondta.
Egyedül Németországgal kapcsolatban adott hangot elégedetlenségének az amerikai elnök. Szerinte a németek a maguk 1 százalékával a jogosan elvárhatóhoz képest mélyen alulteljesítenek, tehervállalásuk mértéke nem minősíthető tisztességesnek.
A külügyminiszteri találkozó Oroszországgal kapcsolatos témái közt egyfelől a NATO fekete-tengeri jelenlétének a növelése, másfelől a közepes hatótávolságú rakétákkal kapcsolatban követendő NATO-stratégia megvitatása szerepel.
Az előbbit azért tartják fontosnak az alanti szövetségben, mert Oroszország a Krím elfoglalása és bekebelezése után tovább gerjesztette a feszültséget a Fekete-tenger és annak nyúlványa, az Azovi-tenger térségében. Az oroszok megépítették a kercsi hidat, amely a félszigetet a tőle keletre fekvő orosz szárazfölddel köti össze. A híd közelében hónapokkal ezelőtt az orosz parti őrség tüzet nyitott három kisebb ukrán hadihajóra, a járműveket lefoglalta, legénységük tagjait pedig elfogta, és eljárást indított ellenük.
A közepes hatótávolságú nukleáris eszközök tekintetében jelenleg az a helyzet, hogy Washington szerint Moszkva olyan rakétatípust fejlesztett ki, amivel megsérti az ilyen eszközöket tiltó, 1987-es INF-szerződést, ezért az Egyesült Államok magára nézve sem tartja kötelezőnek az INF-előírásokat. A NATO-ban azonban - eddig legalábbis - azt mondták, ez egyáltalán nem jelenti az, hogy a nyugati szövetségnek rakétákat kellene telepítenie Európában.
