Mi volt a legmerészebb élménye? Olyan, ami próbára tette a bátorságát?
A napokban jöttem haza egy két és fél hetes ecuadori túráról. Csodás kaland volt: hegymászás 4000 méter fölött, canopyzás (hason fekve, drótkötélre függesztve „repülés” egy több száz méter mély szakadék fölött), de barangoltunk a dzsungelben is, ahová teljesen egyedül is bemerészkedtem, amíg hirtelen szembe nem találtam magam egy féltenyérnyi szőrös tarantulával. Én alapvetően imádom a kalandokat, szeretem, ha fizikailag is megterhel egy-egy kirándulás, és azt se bánom, ha mindez egy kicsit veszélyes. Jártam már működő vulkán kráterében Jáván, motoroztam az őserdőben Vietnamban, és vágtáztam együtt az erdőben egy felriadt szarvascsordával a Bakonyban. Nem az számít, melyik országban vagyok éppen, hanem az, hogy feszegessem a határaimat, és a szabadság érzését tapasztaljam meg közben.
Annyira mindegy a helyszín, hogy nincs is kedvence? Olyan, amihez valami ki tudja, milyen rejtélyes oknál fogva különösképp vonzódik?
Ecuador rádöbbentett, hogy Dél-Amerikához egészen mély lelki szállal kötődöm. Nem hiába vágytam ide majdnem harminc éven át! Talán az sem véletlen, hogy számomra a spanyol nyelv nagyon könnyen érthető és gyorsan tanulható, illenek a számba a szavak, nincs gondom a kiejtéssel, egyszerűen magaménak érzem a nyelvi közeget. Szóval jelenleg visszavágyom Dél-Amerikába, Bolívia, Kolumbia, Peru, a Tűzföld, minden jöhet. Másik régi vágyam pedig, hogy lássam az északi fényt. Ehhez egyszer majd körbehajózom Skandináviát.
Előfordult már, hogy valamelyik szereplőjétől kapott ihletet? Kedvet valami eszement dologhoz? Ez a hajózás dolog gyanús. Ruminire emlékeztet.
Igen, a Rumini-sorozat alaphangulata nagyon az én belső lelkivilágomat tükrözi, főleg a Galléros Fecó naplója. Galléros Fecóval (a Szélkirálynő bátor, agyafúrt matróza a Ruminiből – a szerk.) folyamatosan inspiráljuk egymást, ha létezik számomra tökéletes társ, akkor az az ő emberi alteregója lenne. A kedvéért még pókerezni is megtanulnék!
Úgy tűnik, nemcsak írja, hanem éli is a történeteit…
A történeteim és az életem sok ponton fonódnak össze. Nagyon szeretem például a nádas, tavas, mocsaras vidékeket, rettentő fontos számomra az élővilág és a környezetvédelem. A Lengemeséknek ez a háttérgondolata, minden történet mögött ez a szeretet és féltés húzódik. De azt is imádom, amikor egy olyan tudományterületet ismerhetek meg, amihez korábban nem volt közöm. Bölcsészhallgató koromban atomfizikával foglalkozó könyveket olvastam, persze csak a magamfajta laikusoknak való szinten. A nagyobbaknak szóló könyveim, például az Alma és folytatása, a Drifter ugyanígy egy-egy szokatlanul izgalmas világba kalauzolják az olvasót. Az Almában a sakk kerül a középpontba, a Drifterben az informatika, hackelés és a mesterséges intelligencia. Egy-egy ilyen könyv megírásához rengeteget kell olvasnom, tanulnom és a megfelelő szakemberekkel konzultálnom. Ezt is csudajó csinálni – akár hobbimnak is nevezhetném.
Nemrégiben olvastam egy Facebook-bejegyzését, melyben annak az eszköznek a nevét kutatta, amin Leia és Luke átlendül egyik pontról a másikra a Halálcsillagon. Sci-fivel is kísérletezget?
Nem sci-fi, hanem egy krimi készül éppen. Szerepel benne egy műkincsrabló, akit valahogy be kellett juttatnom a rablás helyszínére, ezért jutott eszembe a csáklya vagy szigonypuska, amit Luke csak úgy lazán lecsatolt az övéről a Star Wars IV-ben. Amúgy a sci-fi sem rossz ötlet. Életem első műfordítása egy megrázó sci-fi novella volt, amit nem követett folytatás, pedig szeretem a műfajt. Bár inkább a kevésbé elszállt vonal tetszik: gimnazista koromban nagy Lem- és Bradbury-rajongó voltam.
Most épp miben keresi a kalandokat?
Azon a bizonyos műkincsrablós krimin kívül, melyet kamaszkortól felfelé mindenkinek jó szívvel ajánlok, megint nyitok a legkisebbek felé. Jön a Maszat-sorozat tizedik része, amiben Maszat repülőre ül, illetve közkívánatra a Lengemesék-sorozatnak is lesz egy picik számára érdekes, új iránya: lapozókkal és kis mesékkel készülünk a lengerajongók kistesói számára. De a legfőbb tavaszi projektem, hogy belevágok egy új Ruminibe. Már nagyon hiányoznak az egereim!
Mihez kezd, ha túl sok az izgalomból, és van 2-3 szabad órája?
Ha csendre vágyom, elmegyek az erdőbe egyedül vagy a kutyával, esetleg úszom egyet. Vagy egyszerűen csak kiülök a teraszra kávézni. De már idejét sem tudom, mikor volt utoljára szabad 2-3 órám. De nem bánom, az izgalomból sosem elég!
