Kiszedni a kutyából a csodát és betenni a robotba

Publikálás dátuma
2019.04.07. 11:22

Fotó: Lakos Gábor
Fantasztikus, de közben szigorúan tudományos kísérletek folynak az ELTE Etológiai Tanszékén. A Magyar Tudományos Akadémia és az egyetem közös Összehasonlító Etológiai Kutatócsoportja segítő kutyák viselkedésén keresztül próbál közelebb jutni a tökéletes segítő robot megalkotásához.
„Ide nyugodtan beülhetünk – mutat egy ajtóra Gácsi Márta a jobb kezével, miközben a balban két kutyát irányít pórázon. – Két macska randalírozik bent, de amíg nem kávézunk vagy sütizünk, addig nincs baj velük. Különben harcolni kell” – mondja. Aztán kiderül, hogy a szoba tele van külföldi hallgatókkal (plusz a két macska), úgyhogy a konyhában találunk helyet, egy akvárium tőszomszédságában, amelyből heves lábcsapásokkal próbál kitörni egy teknős – sikertelenül. Viszont nem adja fel. Amúgy robotkutyaügyben érkezem az ELTE Etológiai Tanszékére, de rövid idő alatt kiderült, hogy van robot is, kutya is, de a kettő egyelőre teljesen külön életet él. Gácsi Márta etológus kutató néhány évvel ezelőtt (Miklósi Ádám tanszékvezetővel és Szakadát Sárával közösen) nagy visszhangot kiváltó írást jelentetett meg egy neves külföldi szaklapban, a Frontiers in Psychologyban. Cikkükben azt állították, hogy a segítő kutyák hasznos viselkedési modellként szolgálhatnak a segítő robotok programozásában. „Az eredeti elképzelés az volt, hogy a kutya viselkedésének vizsgálatán keresztül térképezzük fel a hasonló emberi képességek evolúciós modelljét. A kutya genetikai és egyedfejlődése során hasonló nyomásoknak volt kitéve, mint az ember, évezredeken át fejlődtünk együtt. A csimpánz genetikája persze sokkal közelebb áll a miénkhez, mint a kutyáé, de a kezdetektől eltekintve soha nem éltek velünk. A szétválás után a csimpánzra egészen más kényszerek hatottak, mint ránk, a kutyára meg – a 30-40 ezer éves együttélés miatt – nagyon hasonlók.”

Aki alkalmazkodik, az túlél

Manapság kétféle irányba haladnak a kutyás kísérletek. Az egyik irány maga a kutya és minden, ami vele kapcsolatos. Dübörög a „kutyaipar”, amelyben szinte minden eladható a különböző tápszerektől a kutyapszichológiáig. Sokszor többet költünk a kutyánk egészségére, mint a magunkéra – mondja Gácsi Márta. Az etológusokat azonban inkább az olyan modellkísérletek érdeklik, amelyekből kiderül, miért kötődünk a kutyához, mit tud, amit más állatok nem. A kutya sikerének titka a hallatlan rugalmassága és alkalmazkodóképessége. Voltak nála sokkal nagyobb, erősebb, gyorsabb élőlények a történelemben, de egy sem, amelyik képes lett volna kitalálni, mit vár tőle a Homo sapiens. „A kutya viselkedése kihatott a szelekciójára, és ő ehhez alkalmazkodott – állítja a kutató. – Az, amelyik bántotta az ember gyerekét, nem maradt meg. Amelyik nem értette, mit akar tőle az ember, annak is pusztulnia kellett. Csak az maradt fenn, amelyik képes volt felmutatni bármit, ami az ember számára fontos volt. Lehet, hogy cukinak kellett lennie, és akkor egy női ősünk azt mondta, ne üssük agyon! Be kellett épülnie az emberi szociális közegbe, és ebben nagyon ügyes volt. Egyébként a mai napig az.” Az ELTE-n most azt kutatják, miben jelentkezik ez az alkalmaz­kodás, és esetleg hogyan használható ez fel egy szociális robot létrehozására.

Hogy ki ne dobja

Mérnökök és programozók évtizedek óta készítenek robotokat. Ezek sok mindent tudnak: az egyik nagyon emberszerű, a másik autót szerel össze, ládákat cipel vagy táncol, zenél, sőt akad, amelyik operál is. De egyik sem képes úgy kommunikálni az emberrel, mint egy átlagos segítő kutya. Ennek pedig az az oka, hogy a robotokat mérnökök és programozók készítik, akiknek csupán az a fontos, hogy a gép elvégezze a rá bízott feladatot: erős legyen, jó irányba mozogjon, precízen vágjon. Hogy közben valódi kapcsolata legyen a használójával, vagyis az emberrel, az általában nem szempont. „Vegyünk egy egyszerű kísérő feladatot – mondja Gácsi Márta. – Az irodába megérkezik a kuncsaft. Az ajtóban egy kísérő robot várja, megkérdezi, kihez jött, és odakíséri. Egyszerű fel­adat, a folyosó sík terep, az ajtókon szám, mindegyikhez hozzá van rendelve egy munkatárs. A robot elindul, mögötte a kuncsaft. Egy kutya ilyenkor rád néz, elindul, majd állandóan vissza-visszanéz, hogy követed-e. Ha megállsz, ő is megáll. A robotnak ez már túl bonyolult. Egyrészt valószínűleg nem tud egyszerre menni és visszanézni. Nekimegy a falnak. Ha elindul, te meg hirtelen belépsz egy ajtón, vagy a helyedbe lép egy másik ember, a robot onnantól őt kíséri. Vagy leáll. A kutya megpróbál megtalálni, hogy megoldja a feladatot.” A kutyának – ellentétben más emlősökkel és robotokkal – megvan az a képessége, hogy akarja, hogy a gazdájának jó legyen. Ha egy gép megoldhatatlan feladattal találkozik, egy darabig próbálkozik, ahogy a programja engedi, de aztán leáll. „Ettől mi megőrülünk, mert mi az, hogy nem is próbálja tovább? – magyarázza Gácsi Márta. – Volt egy kísérletünk: egy kerekes székes és a segítő kutyája kapcsolatát vizsgáltuk. Egy paraván mögé betettünk egy kosarat, és arra kértük a gazdát, hogy utasítsa a kutyáját, hozza oda neki. A kutya ötször odahozta. Aztán elvettük a kosarat, de a gazda ezt nem tudta. Elképesztő volt kettejük kommunikációja. A kutya hátrament, visszajött. Megint hátrament, látta, hogy a gazdája nagyon szeretné ezt a valamit, ezért addig keresgélt, amíg nem talált egy szigszalagot, amit oda tudott vinni neki. Küzdött, beszélt a gazdához, panaszkodott, háromszor is bocsánatot kért, de nem adta fel. A gép, ha nem talál kosarat, visszajön, és leáll. Kész. Minek erőlködjön tovább? Mi azt gondoljuk, hogy ha sikerül leírnunk pontosan az ilyen attitűdöket, és ezt egy ügyes mérnök bele tudja pakolni egy segítő robot programjába, akkor azok is szívesen használják majd őket, akik korábban idegenkedtek a robotoktól” – mondja a kutató. Akik szociális segítő robotokra szorulnak, azok valószínűleg betegek vagy idősek, esetleg magatehetetlenek. Egy 20-30 éves fiatal számára nem okoz gondot, hogy a robotja robotszerű, és bizonyos paramétereket állítani kell rajta, hogy optimálisan működjön. A robottervezők elsősorban nekik terveznek – a többi között – robotkutyát, amelyik, ha jókedvet akar kifejezni, zöld lámpát villogtat, ha dühöt, akkor pirosat. „Ez nem az, amiért egy idős néni segítő robotot akarna használni. Neki akár úgy is kinézhet, mint C–3PO vagy bármelyik sci-fi robotkutyája, akkor is kidobja, mert nem tudja zsigerből azt, amit egy bármilyen segítő kutya. Hiányoznak belőle azok a kommunikációs apróságok, amelyek a kutyát kutyaszerűvé teszik.” Nem beszélve arról a valamiről, amivel egy kutya bármikor képes rábeszélni a gazdáját bármire. „Egy robot időben és precízen beadja az injekciót, ha kellően programozták be. De mit kezd azzal, ha a használója tíz perccel korábban kikapcsolja, mert utálja az injekciót? A kutya érzékeli, hogy a gazdája kvázi önmaga ellen dolgozik, és addig nyüstöli, hízeleg neki, amíg el nem éri, amit akar. Ez az igazi csoda, és mi ezt a csodát szeretnénk valahogy kivenni a kutyából és beletenni a gépbe.”

Nem ember, nem kutya

A robot soha nem helyettesítheti a kutyát. A kutya egyszeri és megismételhetetlen csodája a természetnek. De vannak helyzetek, amikor nem „működhetnek” üzemszerűen. Ilyen, ha a gazda önmagát is képtelen ellátni, vagy ha olyan funkciókra van szüksége rendszeresen, mint egy pohár víz a csapból vagy egy injekció beadása. Sok idős ember azért nem akar beköltözni egy otthonba, mert oda nem vihetné magával a kutyáját. Ötven kutya egy fedél alatt megoldhatatlan problémát jelent. Az ilyen esetekben működhetnének a szociális robotok – vélik a kutatók. A tökéletes segítő robot (amitől a filmekkel ellentétben még nagyon messze vagyunk – állítja Gácsi Márta) nem feltétlenül ember formájú. Sőt! A megkérdezett potenciális felhasználók kényelmetlennek éreznék, ha folyton egy „ember” lenne a közelükben, akkor is, amikor magányra vágynak vagy intim helyzetben vannak. A kutyával szemben általában nincsenek ilyen ellenérzések. De az sem biztos, hogy épp a kutya a legjobb modell. Lehet emberszerű vagy kutyaszerű, de az is lehetséges, hogy olyan lesz, mint egy nagyra nőtt porszívó. (A kísérletekben „részt vevő” tanszéki robot épp ilyen, spanyol mérnökök készítették.) A formájának inkább a funkciójához kell alkalmazkodnia. Ha beteget kell hordania, legyen akár három erős karja és kerekei, de ha egy pohár vizet kell hoznia, arra is legyen eszköze. „A segítő robot voltaképpen új faj, amelynek evolúcióját nem a természet, hanem az emberi igények irányítják. De a viselkedésének fontosabb elemei legyenek hasonlatosak egy segítő kutyához, mert az emberek többsége ezt választaná” – állítja az etológus. Ráadásul a túlzottan emberszerű robotoktól idegenkedünk, ma még nem tudjuk pontosan, miért. Egy pontig élvezzük az emberszerűségüket, de aztán elkezdünk félni tőle. A tudomány ezt a „tartományt” a japán Masahiro Mori kutatásai nyomán Uncanny valleynek – Borzongások völgyének – nevezi. Hogy mikor vehetjük magunk mellé az első valóban működő segítő robotot, senki nem tudja. A „nagy áttörés” még várat magára, bár a részletekben egyre közelebb járunk hozzá – mondja Gácsi Márta, de hozzáteszi: egyelőre nem kell attól tartani, hogy a robotjaink átveszik fölöttünk az irányítást. Az ehhez szükséges szociális készségek hiányoznak belőlük. És még az a kevés is, amit eddig sikerült betáplálnunk, jóval hamarabb lemeríti az akkumulátoraikat, mielőtt bekövetkezne a baj.
Szerző
Frissítve: 2019.04.07. 11:23

Mindig célba érnek: nincs külön sérültek és épek világa

Publikálás dátuma
2019.04.07. 10:14

Fotó: MOLNÁR DÁVID
Személyes érintettség okán hozta létre az Egy a világunk Alapítványt a győrújbaráti Tremmel család, hogy megmutassák, nincs külön sérültek és épek világa. Csupán annyit szerettek volna, hogy halmozottan sérült kislányuk – no és persze társai – együtt lehessen, játszhasson ép gyerekekkel. Az elmúlt 3-4 évben kinőtték a családi kereteket és integrált közösséggé kovácsolódtak: számtalan közös programot szerveznek kacifántos és egészséges gyerekeknek, és ahány versenyen csak tudnak, együtt futnak.
Visszaszámlálás. Ilyenkor mindenki sokkal izgatottabb. 10, 9, 8… – a startra váró tömeg picit összébb húzódik. 7, 6, 5, 4… – egy-egy félsikoly, türelmetlen nyüsszenés, felszakadó örömhangok hallatszanak. Valaki be is mozdul, indulna, sok neki a feszültség. 3, 2, 1, START! Az első sorok kirobbannak, és Zsófi is veszettül tekerni kezd, leghátul. Hogy ne tarolja le az előtte fokozatosan, apránként rajtoló futókat, az édesapja kénytelen visszafogni a speciális bicajt, amit a kislány, felnőtt kísérő irányításával ugyan, de egyedül hajt. Zsófi erőteljesen mozgáskorlátozott, segítség nélkül lényegében ülni sem tud, ám ilyenkor olyan eksztázis és mámor keríti hatalmába, hogy kiszabadul a korlátai közül. Levi futókocsival versenyzik, vagyis őt sebesen végigtolja valaki a távon, mégis annyira izgatott egy-egy futam előtt, hogy reggelizni sem akar. Menne már, hajtaná a drukk – kinek van ilyenkor kedve és ideje olyan testi hívságokra, mint az evés? Kilencéves, alig beszél, egy-egy szót mond csupán, azt is nehezen artikulálva, de amikor a „futásról” kérdezem, hogy szereti-e, kivirul a kis arca, és földöntúli mosollyal vágja rá: igen, menjünk! Levi hétéves, egészséges öccse is állandó versenyző, sokszor ő az első befutója az Egy a világunk csapatának. Lelkesedésével futólépésben hirdeti, hogy nem holmi frázisról van szó: tényleg egy a világunk! 

Lovaskocsizás kerekes székkel

Nem is olyan régen, 2015 decemberében szervezte meg első integrált programját az Egy a világunk Alapítvány. „Egy kicsit meséltünk, egy kicsit énekeltünk, a szünetben beszélgettünk – idézi fel Tremmelné Kovács Nóra, Zsófi édesanyja a kezdeteket. – Az volt a célunk, hogy közelebb hozzuk egymáshoz a kacifántos és ép gyerekeket, hiszen nekik nem nagyon van lehetőségük találkozni egymással. Nem járnak együtt iskolába, sportprogramra, színházba, nem játszanak együtt a játszótereken. Kitaláltuk, hogy fordítunk a szituáción és megnézzük, hogyan működik az integráció, ha az ép gyerekeket hívjuk meg a kacifántosokhoz. Meglepően könnyen ment – az első pár alkalom után már mindenki, ép és kacifántos egyaránt, várta, hogy újra találkozhasson a többiekkel. 2016 nyarán megszerveztük az első integrált napközis nyári táborunkat, egy évre rá pedig, mivel több pályázatot is sikerült megnyernünk, egyéb, szabadidős és rehabilitációs élményszervezésbe is belefogtunk.” Szó szerint beindult a szekér. Abban a bizonyos táborban János bácsiék olyan lovas járgánnyal érkeztek megkocsikáztatni a gyerekeket, amelyre kerekes széket is fel lehetett tolni. Merthogy az alapítvány másik célja, hogy olyan programokat szervezzen, melyeket nem tipikusan súlyosan mozgássérült gyerekeknek szoktak. „Így kirándultunk és lovaskocsiztunk az erdőben, így hívtuk meg az Inspirál Cirkusz zsonglőreit (akik jönnek hozzánk azóta is folyamatosan), így kerültünk kapcsolatba Tóth Sára táncterapeutával, aki táncrehabilitációt és integrált táncfoglalkozásokat tart nálunk, így kerestük meg a győrújbaráti Csobolyó néptáncegyüttest, és így indultunk el 2017 nyarán az első futóversenyünkön is” – meséli Nóra. Idén március 24-én, Visegrádon állt először rajthoz az alapítvány futócsapata – 3 kacifántossal futottak át a célvonalon 5 km után –, ma, április 6-án pedig Győrszentivánban, a II. Fut a Szentiván Amatőr Futófesztiválon igyekeznek kihozni magukból a maximumot. Annak ellenére, hogy egyre több önkéntes futó csatlakozik hozzájuk, azért az elsődleges figyelem mindig a gyerekeken marad. Az eksztázisig spannolja őket a sebesség, a közönség hajrái vagy a kommentátor lelkesítő drukkolása. Amikor felbukkannak a cél közelében, egyemberként, extra erőbedobással biztatja őket a tömeg. „Mivel a gyerekek többsége nem beszél – magyarázza Tremmelné Nóra –, ellenben drukkolni szeretnének egymásnak, futás alatt is velem van egy hangadó gép. Ez afféle alternatív kommunikációs eszköz, amit a módszert Magyarországon meghonosító Bliss Alapítvány révén ismertünk meg. Úgy működik, hogy felmondunk rá szavakat vagy mondatokat, azokat gombokhoz társítjuk, a gyerek pedig kiválasztja – megnyomja az adott gombot –, melyiket mondaná, ha tudná, a saját hangján. A kétgombossal eldöntheti, hogy például sziát vagy jó reggeltet szeretne-e köszönni, az egygombost nyomkodva pedig folyamatosan »kia­bálhatja« akár azt, hogy Hajrá!” A lelkes anyuka legutóbb is extra távot teljesített: ide-oda szaladgált a kocsival „futó” Zsófi és Levi között, hogy a kis versenyzők hangosan biztathassák egymást és a többieket. Imádják ezt a ketyerét, az önállóság látszatát kelti bennük. Akár játékkal is összekombinálható – lehet vele például buborékokat fújni! Nem szájjal ugyan, de gombnyomásra.

Telik a naptár

Az elmúlt másfél évben megannyi helyi és országos futórendezvényen részt vett az alapítvány csapata, ahogy Tremmelné Kovács Nóra fogalmaz: a gyerekeknek és a szülőknek egyaránt bejött ez a szabadidős forma. Folyamatosan bővülnek – már 9 kacifántos gyereket nevelő család csatlakozott hozzájuk és egyre több felnőtt, illetve ép gyerek is jelentkezik náluk önkéntes futónak. Ahol egyszer megfordultak, oda a versenyszervezők visszahívják őket, sőt olykor megkülönböztetett bánásmódban részesülnek. A tavalyi bősi futáson például csapatostul a szervező Bősi Futóklub vendégei voltak, és minden kerekes székes gyerek külön kupát kapott az eredményhirdetéskor; a tárkányi versenyen pedig egy olyan serleg ütötte a markukat különdíjként, amit a szervező saját maga nyert egy korábbi külföldi megmérettetésen. Bár a Generali a Biztonságért Alapítvány rendszeresen támogatja a futóeseményeken való részvételüket, azért minden egyéb segítségért hálás az alapítvány. Legközelebb április 13-án és 14-én állnak rajthoz a Telekom Vivicittá több futamán is, illetve május elejére meghívást kaptak a Fuss a sérült gyermekekért versenyre, amit Gyulán rendeznek. „Ez egy hatalmas találkozó is egyben – mondja Nóra –, az ország legkülönbözőbb pontjairól érkeznek ide hozzánk hasonló emberek, csapatok. Mindenképpen szeretnénk mi is ott lenni, de a gyerekek miatt fontos, hogy ne legyen feszített a tempó, így két éjszakát Gyulán töltenénk – ehhez még támogatókra lenne szükségünk.” Cserébe ugyanazt kínálják, amit ők, szülők és önkéntesek is éreznek, amikor célba érnek: a felzúduló taps megadja az elismerést azért, amit tesznek.

Bár pályáznak, ahol csak tudnak és rendre műanyag kupakokat gyűjtenek, egyelőre még nem adott minden feltétel ahhoz, hogy az Egy a világunk Alapítvány versenyzői részt vehessenek a gyulai Fuss a sérült gyermekekért futófesztiválon májusban. Úgyhogy ha bárki kedvet érez hozzá, hogy akár az odajutásukhoz, akár az ott-tartózkodásukhoz segítséget nyújtson (busz vagy szállás biztosítása például nagy könnyebbséget jelentene számukra), keresse Tremmelné Kovács Nórát a www.egyavilagunk.hu oldalon.

Szerző

Galaktikus honfoglalás - interjú Nemes Z. Márióval

Publikálás dátuma
2019.04.07. 09:56

Technoparasztok, vajákosok, busók, sámánok, ludvércek követelik vissza a nacionalista ideológia által kisajátított magyar történelmi múltat. Azaz a jövőt. A posztmagyarok fentebb megnevezett frakciói a hungarofuturista esztétika jegyében hozták létre az időutazó csillagközi magyar nemzetet és alternatív történelmüket – szíriuszi támogatással! A véresen komoly művészeti mozgalom alapító atyái közül Nemes Z. Márió költővel, esztétával beszélgettünk.
Ugyan csak tavaly januárban került a nyilvánosság elé a Hungarofuturista kiáltvány, de a Hungarofuturizmus (HUF) ötlete és megalapítása évekkel korábbra nyúlik vissza. Felidézné a mozgalom létrejöttének körülményeit? A művészeti mozgalom történetírói az alapító eseményt 2016. március 15-re datálják. A Collegium Hungaricum Berlin ünnepségére egy hungarofuturista performensszel készültünk: Juhász Ferenc Halott fekete rigójából hangzott el részlet, és az akkor már készülő manifesztum egyes részleteit is bemutattuk zenés, multimediális formában. A hungarofuturizmus ötlete azonban részben visszavezethető a saját költői praxisomra. A 2014-ben megjelent, A hercegprímás elsírja magát című kötetre, melyben az alternatív magyar történelem iránti érdeklődésem kapott hangot. Mondhatnám, egy személyes víziót sikerült kollektívvé alakítani a mozgalom révén. A HUF történeti hátterének másik összetevője a berlini DAAD-ösztöndíjas évem alatt Miklósvölgyi Zsolt esztétával és Fridvalszki Márk vizuális művésszel alapított Technologie und das Unheimliche (Technológia és kísérteties) nevű művészeti kollektíva. Ebből a csoportból nőtte ki magát a HUF – képzőművészeket, irodalmárokat, zenészeket, kritikusokat mozgósító esztétikai-politikai mozgalommá. Azon keveseknek, akik még nem értesültek a köztünk járó hungarofuturistákról, elárulná, hogy mi is ez a mozgalom, és mik a céljai? Az említett kötetemben arra tettem kísérletet, hogy költői eszközökkel próbáljak hozzányúlni a magyar történelmi motívumokhoz, kérdésekhez, sok esetben akár politikai célzattal. Elégedetlen voltam azokkal a kísérletekkel, ahogy a költők a közéleti témákat megverselték, túl sok volt az anakronisztikus reflex. Megpróbáltam alternatív módon megközelíteni a kérdést. A magyar történelem, a nemzeti gondolat, a nacionalizmus, a néphagyomány motívumait, ele­meit használtam föl – ezekből állítottam össze egy keverék világot, egy alternatív történelmi Magyarország vízióját. Aminek nyilván – ha közvetett módon is, de – sok köze volt az aktuális politikai történésekhez. A HUF ezen az úton indult el – egyik központi célja, hogy miként lehet kritikai célzattal újra használatba venni a magyar történelmi emlékezetnek bizonyos motívumait. Mivel az volt a benyomásunk, hogy a nacionalista ideológia birtokba vette és kisajátította magyar történelem, a magyarság, a nemzeti identitás eszköztárát. A HUF egyfajta ellenkisajátítás: vissza akarjuk venni mind­ezen fogalmakat, hagyományokat. Példának okán, milyen hagyományokra, mítoszokra utal? És hogy zajlik a visszasajátítás? Akár olyan alternatív elképzelésekre, összeesküvés-elméletekre is gondolhatunk, amik ott bugyognak a magyar nemzeti tudattalanban. Mint például a magyarság szíriuszi eredete. Ez nagyon izgatott minket; a mozgalmárok nagy érdeklődéssel vannak a sci-fi iránt… De mi valójában a magyar jövőt és a múltat akarjuk alternatív módon újragondolni, hogy a jelen kihívásaira is alternatív válaszokat találjunk. Újra elő kell állítanunk a múltat, mivel más ideológiák elvették tőlünk. Ez egy állandó időutazás! És fontos kiemelni, nem trollkodásról van szó a részünkről, hanem újjáépítésről, még ha a hangszerelésünk kritikai is. A nacionalista ideológia jelenkori terjesztésében a NER-kormány jár az élen. A médiabirodalma révén neki aztán módjában áll elérni a (régi)magyarokat. Önöknek milyen lehetőségeik vannak az (új)magyarság kieszközlésére? A lehetőségeink végtelenek, hiszen egy egész csillagközi magyarság áll mögöttünk, a szíriusziak támogatják a mozgalmat. Mit számít, ki birtokolja az elektronikus médiát, a nyomtatott és az online sajtót, amikor nekünk telepatikus médiáink is vannak? Ööö… khm… a széles közösség számára mennyire elérhető és hatásos a hungarofuturista nyelvezet? Mennyire sikeresek az eszméik terjesztésében? Egyre több magyar hungarofuturizálódik és válik posztmagyarrá. Egyre nagyobb tömegben érkeznek hozzánk a mozgalomhoz csatlakozni kívánó fiatal magyarok, az átalakulásra vágyva. A metamorfózist követően posztmagyar archetípusok jönnek létre: technoparasztok (ők vannak a legtöbben), vajákosok, busók (a hungarofuturizmus vukijai), sámánok, ludvércek. Érdemes azonban hangsúlyozni: ez egy heterogén tagságú mozgalom. Ahogy a manifesztumunkban is olvasható: „aki nincs velünk, az is velünk van”. Rengeteg frakciónk van, a palócok vagy a feministák mellett például most készülnek a szegediek is beszállni az Alföldről – ők a síkfuturizmust hirdetik, a lapos magyar föld érdekében állnak hadba. Nagyon sokféleképpen gondolkodunk a hungarofuturizmusról, az aktuálpolitika sem mindenkinek fontos. Engem speciel sok esetben megmozgat. Másfelől a hungarofuturizmusnak nem kell feltétlenül tömegmozgalomnak lennie. Előbb-utóbb úgyis mindenki – kikerülhetetlenül – hungarofuturizálódik! Érdekes módon a magyarságot középpontba állítva egy másik gondolkodás- és beszédmód-átalakító szándékú szereplő is jelentkezett a hazai művészeti világban: a Demeter Szilárd nevével fémjelezhető Előretolt helyőrség – a maga intézményeivel, lapjaival, kormány­támogatásával – deklaráltan magyar irodalmat kíván a magyar olvasókhoz eljuttatni. Szerintük korábban nem ez történt. Harc, párbeszéd vagy csak párhuzamosság van kettejük között? Mik az esélyei a HUF-nak? Szerintem ők is a mi malmunkra hajtják a vizet, végső soron ők is a HUF-forradalom elkerülhetetlenségét testesítik meg. Abban még egyet is értünk, hogy a magyar művészet jusson el a magyar közönséghez, a különbség az esztétikánkban van. Egyrészt mi véresen komolyan gondoljuk – ők meg nem biztos. Másrészt számunkra az a fajta esztétika fontos, ami az úgynevezett „túlazonosulás” fogalmával írható le: mi nem ironikus távolságtartással kezeljük a témákat, a magyarságról alkotott történelmi elképzeléseket, motívumokat, hanem belevetjük magunkat, és az abszurditásig hajtjuk túl őket. A „túlazonosulás” esztétiká­ja, hát nem is tudom… Éppen mostanság mintha minden biciklit túltoltak volna, és az emberek nyugalomra vágynak, egy régi, vélt egyszerűségre, az értékek, hagyományok változtatás nélküli átvételére, megőrzésére – manapság talán a konzervativizmus számít progresszívnek. A hungarofuturizmus e tekintetben korszerű vagy korszerűtlen? Inkább a korszerűtlen korszerűséget mondanám, de mi valójában anakronisztikusak vagyunk, mivel nem hiszünk a lineáris időben. Hogy mi konzervatív, mi progresszív? – ez a HUF szempontjából máshogy tételeződik. Mi abban hiszünk, hogy a művészetünk folyamatos időutazás. A kificamított jelenben hiszünk, ami arra épül, hogy állandóan újragondoljuk a múltat és a jövőt. Jellegéből adódóan ez egy véget nem érő folyamat. Mégis, mi számít akkor hungarofuturista sikernek? Szerintem nagy sikere volt a honfoglalásnak. Vagy Trianonnak. Azok a traumák, amikkel a magyar nemzeti gondolkodás küszködik, mint egy megemészthetetlen csomóval, a HUF-szempontból nem bírnak akkora jelentőséggel. Mivel mi a magyarságot csillagközi mértékben képzeljük el, ahhoz képest a kárpát-medencei történések csupán mikrotörténelmi epizódok. Buzdítanám is a magyarokat, próbáljunk meg galaktikus távlatokban gondolkodni a mindennapi kicsinyes játszmák helyett.

A Hungarofuturizmus jövője (vagy múltja?):

A napokban jelenik meg Kompolthy Zsigmond Pannon pestis című regénye a Kalligram Kiadónál; A nyár végére várható egy vaskos HUF-antológia; A 2020-as OFF-Biennále Budapest nemzetközi kortárs művészeti eseménysorozat egyik vezető programja a HUF lesz, ennek felvezetőjeként az idei Ünnepi Könyvhétre jelenik meg a HUF által alapított periodika első száma (afféle HUF-Ripost).

A Hungarofuturizmus alkotóinak munkáiból bő merítés található a Kalligram folyóirat 2018/7-8. számában; palóc hungarofuturista alkotásokkal pedig az Irodalmi Szemle 2019/1. számában találkozhatnak.

Nemes Z. Márió

Sziveri János-díjas költő, kritikus, esztéta, az ELTE Esztétikai Tanszékének adjunktusa, a Hungarofuturizmus egyik szellemi atyja.

Szerző