Galaktikus honfoglalás - interjú Nemes Z. Márióval

Technoparasztok, vajákosok, busók, sámánok, ludvércek követelik vissza a nacionalista ideológia által kisajátított magyar történelmi múltat. Azaz a jövőt. A posztmagyarok fentebb megnevezett frakciói a hungarofuturista esztétika jegyében hozták létre az időutazó csillagközi magyar nemzetet és alternatív történelmüket – szíriuszi támogatással! A véresen komoly művészeti mozgalom alapító atyái közül Nemes Z. Márió költővel, esztétával beszélgettünk.

Ugyan csak tavaly januárban került a nyilvánosság elé a Hungarofuturista kiáltvány, de a Hungarofuturizmus (HUF) ötlete és megalapítása évekkel korábbra nyúlik vissza. Felidézné a mozgalom létrejöttének körülményeit?

A művészeti mozgalom történetírói az alapító eseményt 2016. március 15-re datálják. A Collegium Hungaricum Berlin ünnepségére egy hungarofuturista performensszel készültünk: Juhász Ferenc Halott fekete rigójából hangzott el részlet, és az akkor már készülő manifesztum egyes részleteit is bemutattuk zenés, multimediális formában. A hungarofuturizmus ötlete azonban részben visszavezethető a saját költői praxisomra. A 2014-ben megjelent, A hercegprímás elsírja magát című kötetre, melyben az alternatív magyar történelem iránti érdeklődésem kapott hangot. Mondhatnám, egy személyes víziót sikerült kollektívvé alakítani a mozgalom révén. A HUF történeti hátterének másik összetevője a berlini DAAD-ösztöndíjas évem alatt Miklósvölgyi Zsolt esztétával és Fridvalszki Márk vizuális művésszel alapított Technologie und das Unheimliche (Technológia és kísérteties) nevű művészeti kollektíva. Ebből a csoportból nőtte ki magát a HUF – képzőművészeket, irodalmárokat, zenészeket, kritikusokat mozgósító esztétikai-politikai mozgalommá.

Azon keveseknek, akik még nem értesültek a köztünk járó hungarofuturistákról, elárulná, hogy mi is ez a mozgalom, és mik a céljai?

Az említett kötetemben arra tettem kísérletet, hogy költői eszközökkel próbáljak hozzányúlni a magyar történelmi motívumokhoz, kérdésekhez, sok esetben akár politikai célzattal. Elégedetlen voltam azokkal a kísérletekkel, ahogy a költők a közéleti témákat megverselték, túl sok volt az anakronisztikus reflex. Megpróbáltam alternatív módon megközelíteni a kérdést. A magyar történelem, a nemzeti gondolat, a nacionalizmus, a néphagyomány motívumait, elemeit használtam föl – ezekből állítottam össze egy keverék világot, egy alternatív történelmi Magyarország vízióját. Aminek nyilván – ha közvetett módon is, de – sok köze volt az aktuális politikai történésekhez.

A HUF ezen az úton indult el – egyik központi célja, hogy miként lehet kritikai célzattal újra használatba venni a magyar történelmi emlékezetnek bizonyos motívumait. Mivel az volt a benyomásunk, hogy a nacionalista ideológia birtokba vette és kisajátította magyar történelem, a magyarság, a nemzeti identitás eszköztárát. A HUF egyfajta ellenkisajátítás: vissza akarjuk venni mindezen fogalmakat, hagyományokat.

Példának okán, milyen hagyományokra, mítoszokra utal? És hogy zajlik a visszasajátítás?

Akár olyan alternatív elképzelésekre, összeesküvés-elméletekre is gondolhatunk, amik ott bugyognak a magyar nemzeti tudattalanban. Mint például a magyarság szíriuszi eredete. Ez nagyon izgatott minket; a mozgalmárok nagy érdeklődéssel vannak a sci-fi iránt… De mi valójában a magyar jövőt és a múltat akarjuk alternatív módon újragondolni, hogy a jelen kihívásaira is alternatív válaszokat találjunk. Újra elő kell állítanunk a múltat, mivel más ideológiák elvették tőlünk. Ez egy állandó időutazás! És fontos kiemelni, nem trollkodásról van szó a részünkről, hanem újjáépítésről, még ha a hangszerelésünk kritikai is.

A nacionalista ideológia jelenkori terjesztésében a NER-kormány jár az élen. A médiabirodalma révén neki aztán módjában áll elérni a (régi)magyarokat. Önöknek milyen lehetőségeik vannak az (új)magyarság kieszközlésére?

A lehetőségeink végtelenek, hiszen egy egész csillagközi magyarság áll mögöttünk, a szíriusziak támogatják a mozgalmat. Mit számít, ki birtokolja az elektronikus médiát, a nyomtatott és az online sajtót, amikor nekünk telepatikus médiáink is vannak?

Ööö… khm… a széles közösség számára mennyire elérhető és hatásos a hungarofuturista nyelvezet? Mennyire sikeresek az eszméik terjesztésében?

Egyre több magyar hungarofuturizálódik és válik posztmagyarrá. Egyre nagyobb tömegben érkeznek hozzánk a mozgalomhoz csatlakozni kívánó fiatal magyarok, az átalakulásra vágyva. A metamorfózist követően posztmagyar archetípusok jönnek létre: technoparasztok (ők vannak a legtöbben), vajákosok, busók (a hungarofuturizmus vukijai), sámánok, ludvércek.

Érdemes azonban hangsúlyozni: ez egy heterogén tagságú mozgalom. Ahogy a manifesztumunkban is olvasható: „aki nincs velünk, az is velünk van”. Rengeteg frakciónk van, a palócok vagy a feministák mellett például most készülnek a szegediek is beszállni az Alföldről – ők a síkfuturizmust hirdetik, a lapos magyar föld érdekében állnak hadba. Nagyon sokféleképpen gondolkodunk a hungarofuturizmusról, az aktuálpolitika sem mindenkinek fontos. Engem speciel sok esetben megmozgat.

Másfelől a hungarofuturizmusnak nem kell feltétlenül tömegmozgalomnak lennie. Előbb-utóbb úgyis mindenki – kikerülhetetlenül – hungarofuturizálódik!

Érdekes módon a magyarságot középpontba állítva egy másik gondolkodás- és beszédmód-átalakító szándékú szereplő is jelentkezett a hazai művészeti világban: a Demeter Szilárd nevével fémjelezhető Előretolt helyőrség – a maga intézményeivel, lapjaival, kormánytámogatásával – deklaráltan magyar irodalmat kíván a magyar olvasókhoz eljuttatni. Szerintük korábban nem ez történt. Harc, párbeszéd vagy csak párhuzamosság van kettejük között? Mik az esélyei a HUF-nak?

Szerintem ők is a mi malmunkra hajtják a vizet, végső soron ők is a HUF-forradalom elkerülhetetlenségét testesítik meg. Abban még egyet is értünk, hogy a magyar művészet jusson el a magyar közönséghez, a különbség az esztétikánkban van. Egyrészt mi véresen komolyan gondoljuk – ők meg nem biztos. Másrészt számunkra az a fajta esztétika fontos, ami az úgynevezett „túlazonosulás” fogalmával írható le: mi nem ironikus távolságtartással kezeljük a témákat, a magyarságról alkotott történelmi elképzeléseket, motívumokat, hanem belevetjük magunkat, és az abszurditásig hajtjuk túl őket.

A „túlazonosulás” esztétikája, hát nem is tudom… Éppen mostanság mintha minden biciklit túltoltak volna, és az emberek nyugalomra vágynak, egy régi, vélt egyszerűségre, az értékek, hagyományok változtatás nélküli átvételére, megőrzésére – manapság talán a konzervativizmus számít progresszívnek. A hungarofuturizmus e tekintetben korszerű vagy korszerűtlen?

Inkább a korszerűtlen korszerűséget mondanám, de mi valójában anakronisztikusak vagyunk, mivel nem hiszünk a lineáris időben. Hogy mi konzervatív, mi progresszív? – ez a HUF szempontjából máshogy tételeződik. Mi abban hiszünk, hogy a művészetünk folyamatos időutazás. A kificamított jelenben hiszünk, ami arra épül, hogy állandóan újragondoljuk a múltat és a jövőt.

Jellegéből adódóan ez egy véget nem érő folyamat. Mégis, mi számít akkor hungarofuturista sikernek?

Szerintem nagy sikere volt a honfoglalásnak. Vagy Trianonnak. Azok a traumák, amikkel a magyar nemzeti gondolkodás küszködik, mint egy megemészthetetlen csomóval, a HUF-szempontból nem bírnak akkora jelentőséggel. Mivel mi a magyarságot csillagközi mértékben képzeljük el, ahhoz képest a kárpát-medencei történések csupán mikrotörténelmi epizódok. Buzdítanám is a magyarokat, próbáljunk meg galaktikus távlatokban gondolkodni a mindennapi kicsinyes játszmák helyett.