Ab-szurd sziget

Valahol az Üveghegyeken túl, az Óperenciás tengeren volt egy apró földdarab, melyet a bennszülöttek Ab-szurd Szigetnek neveztek el. A mesebeli ország lakóinak igen jelentős része halászatból élt. Gyakran ütött-kopott hajókon szálltak szembe a folyton változó tenger áramlatokkal, és lehet, hogy a globális felmelegedés volt az oka, de a szél is mindig szembe fújt.

A cseppet sem ideális adottságok ellenére itt is igaz volt, hogy „navigare necesse est” – vagyis hajózni szükséges, hiszen halat fogni a szárazföldön nemigen lehetett. A zord körülmények és a technikai hiányosságok eredőjeként sajnos nem volt ritka a baleset, és minden nemzetközi összevetésben igen magas volt a sziget halászainak halálozása.

Mit tehetett a sziget amúgy mindenki által szeretett törzsfőnöke? Vizsgálóbizottságot állított fel a tűrhetetlen helyzet okainak tisztázására. Az Árgusszemű Szakértők – vagy röviden csak ÁSZ – csapatai gyorsjáratú zsebcirkálóikon körbe cikáztak a sziget felségvizein, egyetlen öböl vagy rejtett lagúna sem maradt feltáratlan előttük.

Megállapításaik nagyon kemények voltak. Anarchia, káosz uralkodik – állapították meg. Gyakorlatilag egyetlen halászbárkán sem tartották be a szabályokat, és ezzel a halászok az „ősbűn” elkövetői lettek. Javasolták is, hogy lökjék vízbe azonnal a bűnösöket, amivel mindenki egyet is értett volna, csak az volt a baj, hogy akkor meg nem lett volna, aki halászik.

Másrészt voltak, akik némi jártasságot szereztek a Biblia tanulmányozásában, és megpróbálták elmagyarázni, hogy mi is az az „ősbűn”, és hogy ez aligha ide illő jelző, de lehurrogták az okoskodókat azzal, hogy bár a vérfarkasnak sincs semmi köze a véradáshoz, ennek ellenére elég ijesztően hangzik ahhoz, hogy ezzel a szófogadatlan gyerekeket el lehessen rettenteni a rosszalkodástól.

Így aztán maradt az „ősbűn” jelző, és azt is eldöntötték, hogy a halászok fölé halászati felügyelőket fognak kirendelni. Így minden halászbárkából kiemeltek egy halászt, hogy hely legyen a csónakban a halászati felügyelőnek, és előrelátóan azt is előírták, hogy a felügyelők juttatásait – mely alig volt több, mint a halászok átlag jövedelmének a tízszerese – a csökkentett létszámú csónak legénységének kell majd kitermelnie.

A felügyelők felügyeltek, a halászok meg halásztak, és persze a változatlanul pocsék felszerelés, a továbbra is szembe fújó szél, no meg a tengeráramlatoknak köszönhetően, aki vízbe esett, az szépen bele is fulladt.

A sziget törzsfőnöke nem lehetett maradéktalanul elégedett, ezért most a sziget bölcseiből egy ad hoc bizottságot hozott létre. A bizottság vezetője egy nagy tiszteletnek örvendő vak aggastyán lett, akinek tisztán látását nem befolyásolhatták félrevezető vizuális élmények. A bizottság második tagja, egy ezermester volt, aki mindenhez értett, így nyilván a halászathoz is. A harmadik tag nem is lehetett más, mint a sziget legsikeresebb vállalkozója, aki halfeldolgozásban éppúgy otthon volt, mint a cementgyártásban vagy a turisztikában. A „Bölcsek Bölcsei” – ahogy az ad hoc bizottságot a szigetlakók becézték – egy hét alatt megtalálták a probléma gyökerét, és ez magában hordozta a megoldást is.

A „gyökérhiba” a mentőövek hiánya volt. És valóban a halászbárkákon nem volt mentőöv. Ha nem volt, hát elrendelték a sziget alaptörvényében, hogy legyen. Minden halászbárkába ettől kezdve annyi mentőövet kellett elhelyezni, ahány halászt szállított. Kiemelt beruházásként a mentőmellények tervezését a vak aggastyánra bízták, a bizottsági tag ezermester már másnap el is kezdte gyártani a mentőöveket a legsikeresebb vállalkozó cementgyárából származó betonból. A tartós és a sziget nemzeti színeiben pompázó mentő felszerelést a halászok ünnepén adták át a bárkák személyzetének. Az „ősbűnnel” korábban megvádolt halászoknak volt némi aggályuk az ajándék használhatóságát illetően, de szólni már nem mertek. A beton mentőövekkel, no meg a halászati felügyelőkkel és persze a halászokkal megrakott bárkák kifutottak a tengerre. Aztán várták őket estig, de nem jöttek, és másnapra se tértek haza. Azóta próbálja az ÁSZ és a Bölcsek Bölcsei meggyőzni a halászok hozzátartozóit, hogy megint a szél és az áramlatok, no meg a szabályok be nem tartása lehetnek a hibásak.

Közben a halászok hiányában már nem jut hal az asztalra. A halászok hozzátartozói, a sziget lakói, de már az Árgusszemű Szakértők, a Bölcsek Bölcsei és a sziget törzsfőnöke is éhezik. Viszont legalább bűntelenek, mert a szabályokat azt betartják, mert Ab-szurd Szigetén ez mindennél fontosabb.