Tizenharmadik alkalommal rendezték meg a DESZKA Fesztivált Debrecenben. A vállalkozás kimondottan hiánypótló, hiszen megtartva az eredeti szándékot, a sorozatra kizárólag kortárs művek, szövegek, feldogozások kaptak meghívást. A fesztivált a Debreceni Csokonai Színház évek óta olyannyira magáénak érzi, hogy maguk válogatják a mustrán látható produkciókat, figyelve a műfaji sokszínűségre, hiszen a legfrissebb Spiró, Háy, vagy Závada drámákon túl, helyet kaptak gyerek, ifjúsági, tantermi és drámapedagógiai előadások is.. Sőt még nem teljesen kész alkotások is, mert a Színházi Dramaturgok Céhe által menedzselt Nyílt Fórum egyik fontos állomásaként hat készülő kortárs darab fejlesztése keretében ezeket a még formálódó szövegeket is műsorra tűzték a DESZKA keretében.
Az előadásokat szakmai viták követik. Idén ezeknek az egyik állandó résztvevője Visky András, író, dramaturg a kolozsvári teátrum tagja, aki szintén a sokféleséget nevezte a fesztivál mindenkori erejének.
- Nagyon fontosak ezek a találkozások nem csak a szerzőkkel, hanem különböző alkotóműhelyekkel is. Rendkívül izgalmas volt a sorozat díszvendégének Pass Andreának, aki maga írja és rendezi is az előadásait. a szuverén alkotói világát felfedezni. Nagy erénye, hogy a színházcsináló és a szövegíró nem válik el egymástól, és ez markánsan érződik a művek telítettségén, kiforrottságán, a témák etikai felelősségérzetén. A fesztivál valamennyi előadása felveti azt a kérdést, hogy mire való a színház. Ma különösen nagy hangsúlyt kap a személyes közelséggel való bánás és a közönség állásfoglalásra való késztetése. A fesztiválon megjelenő szövegek rendkívül széles spektrumát felvonultatják a színházi fogalmazásnak a poétikusabb hangvételtől, a közvetlen valóság elemeket tartalmazó javaslatokig. A produkciók nagy része még a kíséreti fázisban lévők is nagyon inspiráló. Érezhető a létrejöttük műhelyszerűsége, Ugyanakkor felvetődik az a kérdés is, hogy egy mű önmagában mérhető-e esztétikailag, vagy etikailag inkább provokációnak tekinthető, hiszen engem mint állampolgár, vagy választópolgár, illetve szülő szólít meg – fogalmazott Visky András.
A díszvendég Pass Andreának két előadása is jelen volt a fesztiválon. Az egyikről, az Eltűnő ingerekről amelyben a szerző édesapja elvesztésének a traumáját dolgozza fel, nemrég közöltünk kritikát. Szintén Debrecenbe utazott a Vígszínház Házi Színpadán látható Vándorkutya című fekete komédia, vagy ahogy a szerző a műfaját meghatározta:”igazi élethazugságok”. Ebben az előadásában is akárcsak a többiben, beleértve Pesten, a Jurányiban csütörtök este utoljára játszott Napraforgóban Pass Andrea elsősorban tükröt tart. Tabuk nyomában ered. Ki nem mondott, elhallgatott dolgokat tár fel. A realitás és a fikció határán egyensúlyoz. De eközben ahogy Visky András mondta, provokál és állásfoglalásra is késztet. Nem hagy nyugodni. Szembesít például azzal, hogy mennyire nem figyelünk a másikra, miközben a szerepünk szerint épp az ellenkezőjét bizonygatjuk. A tervek szerint a következő évadban többek közt Debrecenben dolgozik majd, ahol arra kérték: írjon és rendezzen új darabot.
