Kilós kokaincsomagokat sodort a partra a tenger Romániában

Publikálás dátuma
2019.04.06. 18:35

Fotó: Shutterstock
Korábban a Duna-deltában találtak csaknem egy tonna kábítószert.
Több mint háromszáz rendőr, csendőr, búvár, 14 motorcsónak, és két helikopter keresi szombaton a román tengerparton egy rejtélyes kokainszállítmány csomagjait. A hatóságok lakossági bejelentés alapján láttak neki egy kilencven kilométeres partszakasz átvizsgálásának, miután a tengerparton többen is olyan kilogrammos csomagokat találtak, amelyekben minden bizonnyal kábítószer található. A rendőrség szombaton közleményben szólította fel a tengerparton tartózkodókat, hogy ha gyanús csomagokat lát a parton azonnal riassza a hatóságokat. A hatóságok azt feltételezik, hogy a csomagok annak a szállítmánynak lehetnek a részei, amelynek egy részét a Duna-delta egy elhagyott térségében, a Szent-György ág beömlése közelében találtak március végén. Március 26-án azt jelentették be, hogy csaknem egy tonna 90 százalékos tisztaságú kokaint találtak egy felborult vízi jármű környékén. Április másodikán további kétszáz kilogramm kokain megtalálását jelentették be a hatóságok, mely Konstanca közelében a tenger felszínén lebegett. Georgian Dragan, a román rendőrség szóvivője megerősítette az Agerpres hírügynökségnek, hogy további csomagokat találtak a tenger felszínén és a partra sodorva. Hozzátette, a keresés a következő napokban is folytatódik mindaddig, míg a szétszóródott teljes mennyiséget össze nem gyűjtik. A rendőrség korábban bejelentette: hogy a - a nyomozás eredményei szerint - a kábítószer vízi úton érkezett Dél-Amerikából, a csempészek pedig Nyugat-Európába akarták eljuttatni. Az ügyben eddig két szerb állampolgárt vettek őrizetbe.
Szerző
Témák
kokain Románia

Másfél évre kitiltották Ukrajnából Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt

Publikálás dátuma
2019.04.06. 15:03

Fotó: Baranyi Ildikó / MTI
Magyarázat nincs, egyszerűen nem engedték át a határon.
Másfél évre kitiltották Ukrajnából Kelemen Hunort, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökét. A hírt maga Kelemen Hunor közölte egy közösségi portálon annak nyomán, hogy szombaton nem engedték be az országba. Az RMDSZ elnöke Ungvárra szeretett volna eljutni a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) megalapításának harmincadik évfordulójára. Amint leírta, az ukrán határon egy órás várakozás és ellenőrzés után közölték vele, hogy nem léphet be Ukrajnába. Magyarázatot nem adtak a belépése megtagadására.  Az MTI-nek telefonon részletesebben is beszámolt arról: román diplomata útlevéllel a Záhony - Csap határátkelőn szeretett volna belépni Ukrajnába, azonban azt közölték vele, hogy a két társa folytathatja az utat, neki azonban vissza kell fordulnia.  "Egy ukrán nyelvű jegyzőkönyvet tettek elém, és bepecsételték az útlevelembe, hogy 2020 október 13-ig nem mehetek be Ukrajnába" - magyarázta. Kelemen Hunor elmondta: azonnal tájékoztatta Románia külügyminiszterét a történtekről, hétfőn pedig panasszal fordul a bukaresti ukrán nagykövetséghez, és magyarázatot kér a történtekre. Amint a politikus a közösségi portálon írta: személyesen szerette volna átadni jókívánságait a KMKSZ-nek. "Beszéltem volna arról a közös útról, amelyet a kommunista diktatúrák bukása óta a Kárpát-medencei magyar nemzeti közösségek bejártak, és azokról a kihívásokról is szóltam volna, amelyekkel szembe kell néznünk. (.) Így nem marad más, mint hogy innen kívánjak boldog születésnapot a KMKSZ-nek, a Szövetség tagjainak és szimpatizánsainak, és egyben a kárpátaljai magyarokat biztosítsam az RMDSZ szolidaritásáról" - áll a bejegyzésben.
Szerző

Több vagy kevesebb Európát?

Publikálás dátuma
2019.04.06. 12:00
A német Baloldal (Die Linke) plakátjai már úton vannak
Fotó: Paul Zinken / DPA
Európa jövője a tét, hirdetik minden oldalon az európai parlamenti voksolás kapcsán. Mindenki meg akarja változtatni Európát, csak mindenki másképpen. Közös nevező nincs.
Több vagy kevesebb Európát?, így foglalható össze az az alapdilemma, amely a májusi európai parlamenti választások kapcsán megfogalmazódik a politikai paletta mindkét oldalán. Igaz ugyan, hogy az Európai Parlamentben (EP) nyolc frakció van, de az alapkérdésben tisztán körvonalazódik az a törésvonal, amelynek két oldalán az integráció mélyítése, illetve annak még további lazítása mellett törnek pálcát a különböző politikai erők. Ez alól talán csak az Európai Néppárt (EPP) kivétel, amelynek azon a szárnyán, ahol a Fidesz is tanyázik, igen zavaros a viszonyulás. Bár látszólag, és a magyar médianyilvánosságban egyértelműen, a bevándorláspárti, illetve bevándorlásellenes erők között húzódik a fő törésvonal, ez távolról sem igaz. Márcsak azért sem, mert a nyugat-európai bevándorlásellenes erők és nagyközönség számára az elutasított bevándorló nem ugyanazt jelenti, mint régiónkban. A Brexit folyamata jelzi a leglátványosabban, hogy a nyugati, északi elutasítás sokkal inkább az EU bővítésével rájuk szakadt kelet-közép-európai olcsóbb munkaerő, azaz, ellenünk irányul, mintsem az egykori gyarmatokról, Afrikából, Ázsiából, Németország esetében Törökországból immár évszázadok, vagy legalábbis évtizedek óta folyamatosan érkezők ellen. A kétezres években csatlakozott kelet-közép-európai országokban úgy vált (látszólag) politikai rendezőelvvé a bevándorláshoz való viszonyulás, hogy régiónk gyakorlatilag nem bevándorlással, hanem épp kivándorlással küszködik, a muszlim tömegek, amelyektől hangosan féltik a keresztény Európát, messze elkerülik ezeket az országokat. Az igazi ok, amely térségünk bevándorlásellenességet zászlajára tűző politikai erőit szembe helyezi a nyugati fősodorral az a „kevesebb Európa”, az integráció mélyítésének elutasítása, a demokratikus jogállamiság elleni berzenkedés, az EU béna kacsa állapotának fenntartása. Orbán Viktor ezen erők legismertebb megtestesítője ugyan , de akár a lengyel kormánypártot, akár a szlovén néppártiakat, akár a Romániában kormányzó szocialistákat vagy a cseh kormányzó liberális-populista ANO-t nézzük, közös nevezőjük a jogállamiság normáinak sérelme és a kormányzati korrupció, mégha változó mértékben is. Ezek az erők nem azért utasítják el az integráció mélyítését mert Európa muszlim menekülteket fogad be, hanem azért, mert a közösségi hatáskörök kiterjesztése esetén saját játékterük szűkül. Ha például az EU nemcsak harmonizált minimumszabályokat hozna a közbeszerzésekre, mint jelenleg, hanem ugyanolyan egységesen és kötelező érvénnyel szabályozná, mint „az uborka méretét”, akkor bizony a kormányzati rokoni, haveri kör nem tudná felvásárolni az adott országot, vagy megszerezni minden jelentős beruházás kivitelezési jogát. A mára már összeurópai szinten fenyegető méretűvé váló szélsőjobboldal gyökerei a 70-es évekbe nyúlik vissza. Ma ugyan a bevándorlásellenesség a legismertebb hívószavuk, de térhódításuk a szíriai – iraki háború nyomán felélénkült menekülthullám előtt, a 2007-től kibontakozó pénzügyi-gazdasági világválsággal kezdődött el. Ugyanebben az időszakban szökkentek szárba az úgynevezett rendszerellenes formációk, a görög Sziríza, a spanyol Podemos és Cidadanos, az olasz Ötcsillag Mozgalom is vagy akár a magyar LMP. Bár egyikük sem szélsőséges, mindenképpen másak, mint az addig megszokott hagyományos politikai pártok, amelyek ellenében születtek. Legtöbbjük nem idegenkedik a populizmustól és az euroszkepticizmustól sem. Létük többek között annak köszönhető, hogy a hirtelen precedens nélküli gazdasági nehézségekkel szembesülő jóléti társadalmak elégedetlenek voltak a hagyományos politikai elit válságkezelésével, csodát vártak vagy legalábbis gyorsabb megoldást. Az európai lakosság kezdett abban hinni, hogy a gazdasági nehézségek annak köszönhetők, hogy „ezek mind egyformák” és valami radikálisan új hozhat csak „megváltást”. Részben igazuk is volt, hiszen a stabil nyugati demokráciákban valóban egyre jobban elmosódott a választóvonal a jobb és a baloldal között, a liberális alapértékeket, a jogállamisági és demokratikus normákat, de a neoliberális gazdaságpolitikát is mindkét oldal egyaránt beolvasztotta programjába és gyakorlatába. Ez az „egyformává válás” tette lehetővé a több évtizedes jobb-bal nagykoalíciós kormányzásokat, amelyeket kezdett minden rosszak forrásának tekinteni a nyugati választó és részben a szélsőségeseknél, részben a populistáknál vagy egyszerűen az új, rendszerellenes pártoknál vélte megtalálni az üdvözítő megoldást. Hogy milyen lesz a jövő Európai Uniója az nagymértékben függ attól, hogyan alakulnak ezek a tendenciák a különböző tagországokban, de attól is, hogy ki tartja kézben az uniós gyeplőt Angela Merkel német kancellár távozása után, letisztul-e az az uniós vízió, amelyet Emmanuel Macron körvonalaz, hol találja meg a helyét a francia elnök és pártja az EU erők porondján. Az  előrejelzések szerint gyengült ugyan a Néppárt, a szocialisták még inkább, de a Macronnal erősödő liberálisok harmadik legnagyobb frakcióvá léphetnek elő. Ez a három, a magyar kormányzati propaganda által csak bevándorláspártiként emlegetett erő együttesen fenn tudja tartani a mélyebb integrációs és szigorúbb uniós szabályozási törekvéseket. A szélsőséges, euroszkeptikus pártok sokat erősödnek, de amint eddig sem tudtak, úgy vélhetően a jövőben sem fognak tudni komolyabban együttműködni, mert közöttük sokkal több az elválasztó, mint az összekötő elv és érték.  

Ezektől az országoktól nagyon sok függ

Németországban Annegret Kramp-Karrenbauer első igazi tesztje lesz az EP választás. A CDU december elején megválasztott elnöke kezdetben igen népszerű volt, ám az utóbbi időben egyre többeknek, kivált a kereszténydemokraták liberális szárnyának és a bizonytalanoknak nincs igazán ínyére a CDU folyamatos jobbra tolódása. Ha a CDU/CSU nem érné el a 30 százalékot, az katasztrófával érne fel az uniópártok számára, márpedig ez most nem tűnik biztosnak. Nagy tülekedés várható a második helyért a két baloldali párt, a szociáldemokraták és a Zöldek között. Az SPD szempontjából élet-halál harcról van szó, hiszen ha a párt a harmadik helyre szorulna, akkor felvetődne a jelenlegi vezetés felelőssége. Nem mellékes, hogy szerepel a szélsőjobboldali Alternatíva (AfD). Manfred Weber számára különösen fontos az uniópártok szereplése, hiszen a keresztényszociális politikus az Európai Néppárt (EPP) listavezetője, így ő lehet az Európai Bizottság következő elnöke. Franciaországban Emmanuel Macron elnök túlvan a holtponton, mindegyik felmérés népszerűségének lassú, de biztos emelkedését jelzi. Jó ötlet volt részéről a konzultáció a kormány programjáról, más kérdés, hogy ezekből mit sikerül átültetni a gyakorlatba. Az elnök pártja 2-3 százalékkal vezet a közvélemény-kutatásokban Marine Le Pen jobboldali populista Nemzeti Gyűlése (RN) előtt, ezt az előnyt május végéig megtarthatja. Az elnök által fémjelzett tömörülés legvalószínűbb, hogy a liberális frakcióhoz csatlakozik majd, ami azért is fontos, mert az EPP és a szociáldemokrata frakció várhatóan már nem szerez abszolút többséget a következő EP-ben, így Weber bizottsági elnökké választása e frakciótól függhet. Olaszországban az nem is kérdés, hogy a Liga végez az élen. Matteo Salvini pártelnök, a jobboldali populista Liga elnöke egyfajta ernyőszervezetet hoz létre az európai populista pártok számára, így a radikálisok vezéregyéniségévé akar válni. Hogy ehhez mit szól Marine Le Pen, vagy az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnöke, Heinz-Christian Strache, ez persze a jövő zenéje. Mindenesetre Salvini a kampányban is a bevándorlásellenességgel kampányol. Ugyanakkor a Liga mintha túllenne népszerűsége zenitjén, a gyenge gazdasági mutatók a párt népszerűségére is hatással vannak, már csak 31-33 százalékon mérik. A választás nagy kérdése az, vissza tud-e kapaszkodni a második helyre a vezetőváltáson átesett balközép Demokrata Párt (PD). Mind több felmérés szerint a populista kormány másik ereje, az Öt Csillag Mozgalom (M5S) megállíthatatlanul megy lefelé a lejtőn, az is lehet, hogy 20 százaléknyian sem támogatják majd.  Lengyelországban idén ősszel parlamenti választást tartanak, így az EP-választás nem csupán az európai képviselői helyekről való döntést jelenti majd, hanem fontos előrejelzéssel is szolgálhat az ország várható irányáról. A legutóbbi EP becslések szerint a kormányzó Jog és Igazságosság a szavazatok 42 százalékával 27-et szerezhet meg az ország 52 EP-mandátuma közül, vagyis a mandátumszerzési küszöb alatt maradó pártok hozzásegíthetik a PiS-t az abszolút többséghez. A második helyezett Polgári Platform (Donald Tusk pártja) 27 százalékkal 17 képviselői helyre számíthat. Öt mandátumot jósolnak a nemrég alakult, Tavasz elnevezésű, szociáldemokrata irányzatú formációnak, hármat pedig Pawel Kukiz Mozgalmának, amelynek elitellenes retorikája leginkább az olasz Öt Csillag Mozgalomra emlékeztet.    Magyarországon az előrejelzések szerint a Fidesz  13, a Jobbik és az MSZP-PM 3-3, míg a DK és a Momentum 1-1 EP-képviselői mandátumot szerezhet meg. (RÓNAY TAMÁS, KÁRPÁTI JÁNOS)

Jelenlegi és várható erőviszonyok az új Európai Parlamentben

Politico és a EuropeanElections Stats.eu előrejelzései 1. EPP- Európai Néppárt jelenlegi frakció 217 várható 178 -183 2. S&D A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége jelenlegi 187 várható 132 -134 3. ALDE - A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért jelenlegi 68 várható 69-73 4. ECR Az Európai Konzervatívok és Reformisták (ide tartoznak a brit konzervatívok és a lengyel kormánypárt, a PiS is) jelenlegi 75 várható 60- 40 5. GUE/NGL Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal jelenleg 52 várható 49 6. Greens/EFA – Zöldek/Európai Szabad Szövetség jelenleg 52 várható 47 – 46 7. EFDD, A Szabadság és a Közvetlen Demokrácia Európája ( ezt a frakció a brit UKIP/Nigel Farage hozta létre, a Brexit miatt ez veszít a legtöbb mandátumot) jelenleg 41 várható 21 - 32 8. ENF, A Nemzet és Szabadság Európája ( a választások nagy nyertesének ígérkező frakció. Új neve AEPN, Európai Népek és Nemzetek Szövetsége lesz, vezéralakja  Matteo Salvini)  jelenleg 37 várható 61-60    Az euroszkeptikus pártok a mandátumok 14 százalékára számíthatnak.  

Tények és adatok az EP választásról

  • a részvétel a 80-as évektől folyamatosan csökken, 1979-ben 61,99 , 2014-ben már csak 45,47 százalék volt
  • a legalacsonyabb a részvétel Szlovákiában, legutóbb 13,05. Magyarországon 38 százalék voksolt 2014-ben. Olaszországban 57,22, Franciaországban 42,43, Svédországban 51,7, Németországban 48,1, Spanyolországban 43,8 százalék. Bulgáriában, Görögországban, Luxembourgban, Belgiumban a szavazás kötelező.
  • 705 mandátum sorsáról dönt a választás. Eddig 751 mandátum volt, a brit kilépéssel csökken a szám. Ha a britek július 2., az új parlament felállása után is EU tagok maradnak, akkor részt kell venniük a választáson.
Szerző
Témák
EP-választás