Újra támad a dzsessznagyi - Rhoda Scott Budapesten koncertezik

A Hammond orgona mezítlábas királynője hamarosan betölti a nyolcvanegyet, de zenéje ugyanolyan ütős, mint csitri korában volt.

Jól kiszúrt vele Hofi. Az 1973-as szilveszteri tévékabaréban parodizálta, és egy komplett ország megjegyezte, hogy ez a csaj mezítláb orgonál. Igazság szerint a nemére való utalás is disznóság, mert úgy tűnhet, hogy csak nőként kivételes dzsesszmuzsikus - netán csak dzsesszmuzsikusként kivételes nő. Pedig Rhoda Scott abszolút értelemben is világszám: remek zenész, nagyszerű komponista, jó menedzser és közben szívélyes, kedves ember. Ráadásul imád minket, magyarokat, kedves emléke egy kerek három órán át tartó budapesti autogrammadás de már a diplomamunkáját is a Kodály-módszerből és Bartok népzenei gyűjtéséből írta. Úgyhogy csak természetes, hogy viszontszeretjük, ám rögtön az elején érdemes leszögezni, hogy az élmény becsukott szemmel, az előzmények ismeretének hiányában is teljes. Itt, kérem, zenélve lesz, a többi csak körítés.

Apja és fiatalon elhunyt anyja is zongorázott, tőlük kapta első leckéit. Alig érte föl a billentyűket, már el tudta játszani, amit anyja az istentiszteleten zongorázott. Hétévesen váltott az orgonára, kezdettől mezítláb kezelve a pedálokat. A papa hétközben takarítóként dolgozott, a hétvégén metodista vándorlelkészként járta New Jersey-t. A hét gyerek egymásra vigyázva, egymással versenyezve, és folyton költözködve nőtt fel. Ez utóbbi jól jött, amikor Rhoda Scott a 60-as évek második felében Párizsba költözött - először a világhírű zenepedagógus, Nadia Boulanger klasszikus zongoraleckéi, majd véglegesen későbbi férje, az énekes-színész Raoul Saint-Yves kedvéért, akivel két örökbefogadott haiti gyermeket neveltek fel.

Párizs persze jót tett Rhoda Scott európai karrierjének. Sok amerikai dzsesszmuzsikoshoz hasonlóan ő is hamar beilleszkedett - és sok honfitársával együtt kicsit őt is elfelejtették odahaza, a műfaj szülőföldjén. Pedig fiatalon Count Basie hívta meg saját műsora elé, később pedig nem kisebb tekintély, mint a szintén Párizsban élő Arthur Rubinstein nevezte hangszere igazi virtuózának.

A Hammond orgona B-3 jelű, a dzsesszben Jimmy Smith által ismertté tett változatán játszik, amely bizonyos beállításokban a melodikus ütőhangszereket is képes imitálni. Repertoárja a mai napig a fejében van, nincs szüksége kottára - pont, mint tizenhét évesen, amikor először hívták el egy zenekarba, amelyikkel korábban nem is próbált, és fejből nyomta velük a rádióból ismert slágereket. Fáradhatatlanul koncertezik, játszott nagyon nagy sztárokkal és seregnyi lemezt készített. A gospelek felől érkező, de a blues és a dzsessz ezernyi ágát, sőt, az elmúlt hatvan év mindenféle tánczenéjét felölelő stílusa ma is modern - miközben a Hammond orgonát már fél évszázada leírták, mint az avítt ősök templomi hangszerét. Most ellenben digitális változatai vannak elterjedőben, nem utolsó sorban azért, mert annyira jó Rhoda Scottot hallgatni.

Infó:

Rhoda Scott-koncert

Budapest, Papp László Budapest Sportaréna

április 14. 18.00