Agymosás

A hatalom semmit nem bíz a véletlenre. Bár hivatalosan még csak az európai parlamenti választás kampánya kezdődött meg, a kormánypárt propagandistái vigyázó szemüket már az őszi önkormányzati voksolásra is rávetik. Ennek jele, hogy miközben a Fidesz és a Jobbik még csak azon versenyzett, melyikük tudja előbb leadni a májusra szükséges ajánlószelvényeket, már elkezdték lejáratni az ellenzék lehetséges indulóit. Karácsony Gergely régóta a célkeresztben van, de nem az egyetlen, akit támadni kell. A biztonság kedvéért pedig a jelöltek esetleges gyengeségeire még a karaktergyilkosság jól bevált módszereivel is ráerősítenek. 

A jelek szerint egyenként akarják levadászni mindazokat, akik szembe mernek szállni a nemzeti együttműködés rendszerével, ráadásul képesek még el is indulni az őszi megméretésen.

 A Nézőpont Intézet például most látta elérkezettnek az időt, hogy felmérje, mit gondolnak a hódmezővásárhelyiek több mint egy éve megválasztott polgármesterük további esélyeiről. S láss csodát, a – szűk – többség úgy foglalt állást, nem szeretnék, ha újra Márki-Zay Péter győzne. Az 500 (!) telefonon megkérdezett ember nagy része kifogásolta, hogy a városvezető túl sokat politizál országosan, ráadásul még bevándorláspárti is. 
Mindez alkalmat adott a Kossuth rádió műsorkészítőinek, hogy kicsit fokozzák is a polgármester lejáratását. Ebben nem kisebb személyiség, mint a Nézőpont csoport vezérigazgatója segített. Mráz Ágoston Sámuel többek között kifejtette, hogy felmérésük szimbolikus jelentőségű, hiszen Márki-Zayt eddig a „legyőzhetetlenség mítosza” vette körül. Most viszont meginoghat a széke. A pártatlansággal egyáltalán nem vádolható politológus mindebből azt a következtetést is levonta, hogy a korábban eltévelygő fideszesek immár jó útra tértek, a kormánypárt egységes. Érvelését még az sem gyengítette, hogy jelöltjük azért még nincs Vásárhelyen. 
Az viszont igaz, tényleg jelképes a felmérés, meg az interjú. Jelzi, a fideszes média gőzerővel folytatja az agymosást. Nem könnyű embernek maradni.
Frissítve: 2019.04.10. 09:21

Az igazi hét pont

Öt éve még volt program. Hivatalosan az országgyűlési választásra szólt, de mivel az európai parlamenti voksolásra sem készült másik, valószínűleg arra is érvényes (volt): „Csalódást fogok okozni önöknek, mert a mi programunk egyetlen szóban foglalható össze, s ez úgy hangzik: folytatjuk. Szerényebben fogalmazva: folytatni szeretnénk.” (Érdemes az eredeti Facebook-bejegyzés alatt a képet is megnézni – Orbán Viktor saját oldala, tehát nyilvánvalóan az ő jóváhagyásával került oda a fotó, nem valami ellenzéki lap galád képszerkesztőjének a tréfája. Az arcára van írva minden.) 
2019-ből visszanézve bizonyos értelemben tényleg csalódást okozott: nem a tartalom maradt változatlan, hanem az irány. 2014-ben ez még egy másik ország volt, relatíve szabad médiával (az Origo elfoglalása, a megyei lapok bekebelezése és a Népszabadság bezárása előtt járunk), fékként-ellensúlyként működő Simicska Lajossal, az EPP-ben a jó fiú szerepét eljátszani próbáló Fidesszel, a Soros-Brüsszel-migránsok apokalipszis leghalványabb jele nélkül. A matematikához értők szerint két pont egyértelműen meghatároz egy egyenest – ha a 2014-et és 2019-et összekötő egyenesre rámérjük a 2024-es évet, viszonylag pontosan látni fogjuk, hol tart majd az ország a következő EP-választás idején. Másképp fogalmazva: az Orbán-pártnak tényleg van egy 7 pontból álló választási programja. Nem kampányolnak vele, de a tetteikből meg a mozgásukból kikövetkeztethető, hogy mire fogják felhasználni a május 26-án rájuk adott szavazatokat. Merthogy használni fogják (azért kérik), és olyan naiv ember nem sok lehet az országban, aki elhiszi, hogy a következő EP-ciklus csak a migrációról fog szólni. Lássuk tehát az igazi 7 pontot.
1. Mostantól a kormányt az EU-ból hivatalosan is csak az európai adófizetők pénze érdekli: mindent annak fognak alárendelni, hogy az ingyenpénzből, amíg még lehet, minél több, szabadon elkölthető forrást szerezzenek.
2. Az EU-támogatások kétharmada jelenleg is a Mészáros-Tiborcz-Garancsi (stb.) érdekkörben tűnik el, az agrárpénzek felét 12 baráti oligarcha nyeli le. Ez az arány tovább fog torzulni: az Orbán-sleppnek több, az országnak még kevesebb jut.
3. Nem lesz itt semmiféle Európai Ügyészség: bármilyen konfliktust, áldozatot (az ország kárára) bevállalnak azért, hogy az EU ne tudja ellenőrizni a pénzlenyúlást. 
4. A csetepaté elé oda lesz tolva paravánul a migránsozás: látszólag a magyar Magyarországért megy majd a harc, valójában a lopás szabadságáért és a felelősségre vonás elkerüléséért. 
5. Az EP-választások után Orbánékat ki fogják rakni (formálisan kilépnek) az EPP-ből. Ezzel a Fidesz elveszíti uniós befolyását, az EU zombipártjai közé kerül. Használni már nem tud az országnak, ártani viszont rengeteget – minél több a mandátuma, annál többet. 
6. Ahogy távolodunk Brüsszeltől, úgy közeledünk majd Moszkvához és Pekinghez.
7. A 2024-es EP-választást Magyarországon már nem fogják megtartani.
Aki „Orbán Viktor programját támogatja”, valójában erre szavaz. Azért szólunk most, mert utólag már nehéz lesz változtatni rajta.
Frissítve: 2019.04.09. 09:02

Kissé elnagyolt

Az, hogy a pesti Erzsébetvárosban például a baloldali pártoknak nem sikerült eleget tenniük a helyi közéletben aktív közönség egyetlen artikulált kívánságának, lehetne akár véletlen is. 
Elvégre bizonyára nem hallatszott el a tárgyalóasztalig, hogy két éve visszatérően mantrázzák: nem csoda, hogy a kerület fideszes polgármestere magasról tesz minden helyi érdekre, lett légyen szó a Ligetről vagy a bulinegyeddé züllött régi pesti zsidónegyedről, hiszen ő Budán lakik, ott meg van fa is és csend is. Mindenesetre az, hogy a kerületben élők kívánságával szembemenve, miközben támadhatatlan múltú helyi jelöltből is erős a kínálat, épp egy olyan ellenzéki politikust sikerült megnevezni polgármester aspiránsként, aki az elmúlt öt évet - nem kétséges: szorgalmas és jó munkával - történetesen Brüsszelben töltötte, azért keltett némi meglepetést a Nagykörút két oldalán.
Mondom mindez lehetne véletlen. Miként az is, hogy Ferencvárosban labdába sem látszik rúgni a helyi összefonódások ellen Jeanne d'Arcként küzdő ellenzéki képviselő asszony, vagy hogy a kerületek élére pályázók között számosan egész más városrészben tűnnek most fel, mint ahol például az országgyűlési választáskor próbálkoztak. De ebből mind azért mégiscsak az a kép sejlik föl, mintha - egy, öt, sőt immár kilenc év felkészülési idő ide vagy oda - megint elmaradt volna az alulról építkezés, a helyben beágyazott, hiteles, széles körben elfogadott jelöltek felkutatása. Pedig ideális esetben erre kellett volna épülnie a pártalkunak, nem pedig a nagypolitikai szkanderre. 
Most április eleje van. Május végén az ellenzékiek országos mintán megmérik a pártjaik támogatását. Aztán jön a nyár. És szeptemberben fognak érdemben ráfordulni az önkormányzati választásra? Isten ne adja, de tényleg, hogy akkor kezdjék el reszelgetni, amit most elnagyoltak.
Szerző
N. Kósa Judit
Frissítve: 2019.04.09. 09:04