Egy francia Budán

Bár tudnánk, miért is érdemelt nagy piros pontot a kormányfő az ATV-től! Csak mert két és fél órát szakított a drága idejéből, hogy a francia filozófussal, Bernard-Henri Lévyvel kávézzon. Aki még februárban azt mondta az Indexnek: Orbán egyfajta keresztapa minden európai szélsőséges számára, ha pedig az illiberális rendszerek nyernek, Európa összeomlik.

Lévy eljött hát Budapestre, színdarabjának, a Looking for Europe-nak (Keressük Európát!) nem kis nehézségek árán megszervezett bemutatójára, és leült a Karmelita irodaházban kávézni a keresztapával. „A vitás kérdések mélyére hatoltunk” – mondta utána Lévy, hozzátéve: „megfejtettem a rejtélyét”. A franciának tehát sikerült az, ami évtizedek óta nem sikerül a teljes magyar ellenzéki sajtónak, sem a civil szervezeteknek, de – Gyurcsány Ferenc óta - még a politikai ellenzéknek sem: szóba állt vele a miniszterelnök. Lévy elmondhatta „követeléseit, amelyek valójában a demokrata magyarok követelései”. Később – miután találkozott Konrád Györggyel is - aztán hozzátette: „Orbán teljesen meggyőzött, tényleg illiberális lett. Tényleg elhiszi, amit mond. A fiatal, harcosan liberális politikus halott. A fiatal, harminc évvel ezelőtti Orbán bennünk, bennetek él. Benne meghalt.”

Nem vitatjuk el Lévy jóindulatát, amikor eleve halálra ítélt közvetítőként akart fellépni Budapesten Európáért. De ezért a kései felismerésért, amit mi, magyarok kilenc éve biztosan tudunk, kár volt ennyit zötykölődni. Az egészben nem is a liberális Orbán politikai halála a tragédia, hanem hogy magával rántja a nemzetet és az országot, és lassan Európát is. (Lévy: „Ezek az emberek már egy egész európai hálózatot alkotnak Lengyelországtól Olaszországon át Franciaországig”.)

Talán. Talán, ha komolyabban vettük volna mindannyian Angela Merkel német kancellár 2015. februári budapesti szavait, hogy ő az illiberalizmussal a demokráciával összefüggésben „nem tud mit kezdeni". Mert nem csak ő, a magyar ellenzék sem tudott. Kilenc év telt el csaknem azóta, hogy Orbán alkotmányos puccsal a gyakorlatba ültette át, amit még a kilencvenes évek elején saját és pártja jobboldali fordulatával megalapozott. Ez a kilenc év nem volt elég, hogy akár Európa, akár a magyar ellenzék megértse: Orbán kilépett a demokrácia keretei közül, az a politikai nyelv és rendszer, amelyben azóta mozog, kizárja a párbeszédet mindazokkal, akik a demokrácia nyelvét, kereteit őrzik. Nem lehet legitim választást színlelni, nem lehet népképviselőként esküt tenni az orbáni alaptörvényre, nem lehet parlamentarizmust, népképviseletet játszani meghasonlás nélkül egy autokrata koordinátarendszerben. Nem lehet sem Budapesten, sem Strasbourgban. Orbán Magyarországának nincs helye egy demokratikus Európában. Vagy…

Vagy a Nyugat – Lévyvel együtt – egy napon arra ébred, hogy kávézni indul egy olyan európai parlamentben, ahol a demokráciának már nyoma sem lesz. Sebaj, majd nagy piros pontot adunk az olasz Salvinitől a francia Marine Le Penig mindenkinek, aki két és fél órát ránk szán, hogy megértsük, ők miben is hisznek valójában.