Előfizetés

Lámpaoltás

Létezik egy elmélet – mi is írtunk már róla –, amely szerint nem a Juncker-plakát, hanem a Tiborcz-Elios ügy okozott végzetes törést Orbán Viktor és az Európai Néppárt kapcsolatában. Akkor történt meg először, hogy a néppárti dominanciájú uniós intézmények egészen a miniszterelnök családjáig követték a korrupció nyomait, és valószínűleg akkor értette meg a kormányfő, hogy a tét nem csupán a jövőbeni támogatások lenyúlhatósága lehet; hogy a brüsszeli vizsgálók a csalással szerzett és már sajátnak hitt vagyonkákat is visszakérhetik. 
Az Európai Bizottság magyarországi razziája az Eliosnál és a Tiborcz-cég partnereinél kétségkívül paradigmaváltás a 6-7-8 éve folyamatos szemhunyáshoz képest, és az sem véletlen, hogy éppen most érkezett el az ideje. EP-kampány van, és miután az Orbán-problematika részben Orbán Viktor akaratából, részben attól függetlenül az európai sajtó mainstream témái közé került, immár a donor országok adófizetői előtt sem titok, hogy szorgos munkájuk gyümölcsei mesés magánvagyonokká változnak az Orbán-család környékén. A drága vő látványos, kizárólag uniós projekteknek köszönhető tollasodását még a migrációt élet-halál kérdésnek, Orbán Viktort hősnek látó szélsőséges pártok híveinek is nehéz (az európai közép szavazóinak pedig lehetetlen) eladni. 
Az a vélekedés, hogy „Európa megmentése” feljogosít a leplezetlen nepotizmusra és a kormányprogrammá emelt harácsolásra, igazi hungarikum, amivel a Fidesz szűkebben értelmezett táborán kívül senki nem azonosul a kontinensen. Azokban az országokban, amelyeknek a pénze és politikai jóindulata a rezsimet élteti, a magyar kormányfőt mára fölhelyezték az európai periféria pénzéhes despotái közé. Népes a mezőny, de olyan vezetőnk pillanatnyilag csak nekünk van, akinek a háza népénél 13 milliárd forintnyi ellopott eurót keresnek a Bizottság ellenőrei.

Szabadon

Felesleges bámészkodni, meg munka helyett jogászkodni. A rabszolgatörvény parlamenti elfogadása úgy volt jó, ahogy az történt. Nagyjából így áll a helyzet az Alkotmánybíróság (Ab) tegnapi döntése után. A testület elvetette azokat a beadványokat, amelyek kifogásolták a parlament december 12-i ülésén történteket, amikor az önmaga paródiájába fordult törvénygyárban a kormánynak sikerült átvernie a dolgozóknak hátrányos rabszolgatörvényt és ennek farvizén a közigazgatási bíróságról szóló szabályt is.
Tartalmilag egyelőre nem tudjuk, alkotmányos-e a jogszabály (sokaknak erős kétségei vannak), de most kiderült, hogy az elfogadás technikai része közjogilag rendben volt. Azon az ülésen, ahol a képviselői padsorokból vezették a tanácskozást, nem volt ellenzéki jegyző, és szavazókártyák nélkül is lehetett voksolni, magyarán csak az nem nyomott gombot más helyett, aki nem akart.
Ez utóbbival kapcsolatban egészen érdekes okfejtés ékezett az Ab-tól. Eszerint azért nem kifogásolható az eljárás, mert a képviselők maguk felelősek azért, hogy ne szavazzanak más helyett. Ilyen alapon azt is mondhatták volna, hogy a betörő (jogsértő) maga felel azért, hogy ne tűnjön el semmi abból a lakásból, ahová belépett, vagy ha mégis eltűnik, az nem jogsértés. Előkerült továbbá az indoklásban, hogy a csipkártya megléte sem zárja ki, hogy valaki más szavazzon az adott képviselő helyett. Magyarán: azért nem probléma az azonosító kártya hiánya, mert ha van, akkor is szavazhat más, tehát az sem gond, ha nincs.
Nem lepődtünk meg az Ab döntésén, ahogy azon sem, hogy ezt a kérdést nem parkoltatták évekig, mint a civiltörvényt vagy a lex CEU-t. Kampány van. A kormánynak kell a rabszolgatörvény, az Ab pedig szabadon dönt. De érdemes Goethe-t idézni: "Senki nem lehet jobban rabszolga, mint akivel elhitetik, hogy szabad."

Agymosás

A hatalom semmit nem bíz a véletlenre. Bár hivatalosan még csak az európai parlamenti választás kampánya kezdődött meg, a kormánypárt propagandistái vigyázó szemüket már az őszi önkormányzati voksolásra is rávetik. Ennek jele, hogy miközben a Fidesz és a Jobbik még csak azon versenyzett, melyikük tudja előbb leadni a májusra szükséges ajánlószelvényeket, már elkezdték lejáratni az ellenzék lehetséges indulóit. Karácsony Gergely régóta a célkeresztben van, de nem az egyetlen, akit támadni kell. A biztonság kedvéért pedig a jelöltek esetleges gyengeségeire még a karaktergyilkosság jól bevált módszereivel is ráerősítenek. 
A jelek szerint egyenként akarják levadászni mindazokat, akik szembe mernek szállni a nemzeti együttműködés rendszerével, ráadásul képesek még el is indulni az őszi megméretésen.

 A Nézőpont Intézet például most látta elérkezettnek az időt, hogy felmérje, mit gondolnak a hódmezővásárhelyiek több mint egy éve megválasztott polgármesterük további esélyeiről. S láss csodát, a – szűk – többség úgy foglalt állást, nem szeretnék, ha újra Márki-Zay Péter győzne. Az 500 (!) telefonon megkérdezett ember nagy része kifogásolta, hogy a városvezető túl sokat politizál országosan, ráadásul még bevándorláspárti is. 
Mindez alkalmat adott a Kossuth rádió műsorkészítőinek, hogy kicsit fokozzák is a polgármester lejáratását. Ebben nem kisebb személyiség, mint a Nézőpont csoport vezérigazgatója segített. Mráz Ágoston Sámuel többek között kifejtette, hogy felmérésük szimbolikus jelentőségű, hiszen Márki-Zayt eddig a „legyőzhetetlenség mítosza” vette körül. Most viszont meginoghat a széke. A pártatlansággal egyáltalán nem vádolható politológus mindebből azt a következtetést is levonta, hogy a korábban eltévelygő fideszesek immár jó útra tértek, a kormánypárt egységes. Érvelését még az sem gyengítette, hogy jelöltjük azért még nincs Vásárhelyen. 
Az viszont igaz, tényleg jelképes a felmérés, meg az interjú. Jelzi, a fideszes média gőzerővel folytatja az agymosást. Nem könnyű embernek maradni.