Krusovszky Dénes versei

költészetnapi - szépliteratúrai - ajándék

Pompa

A múzeumváros reneszánsz

főterén, szemközt az egykori

fejedelmi palota csipkés

homlokzatával és az éles napsütésben

felizzó csúcsdíszekkel, egy négyszáz

éves, felforrósodott kőpadon ülök,

a fürdőző nimfákkal és szakállas

istenekkel teli szökőkút mellett,

egy férfi, szakadt ruhában,

a márványperemen áthajolva

próbálja egy műanyagpohárba

gyűjteni a csillogó érméket, amiket

a turisták dobáltak a vízbe, őt nézem.

A parkban

Felhasadt és az oldalára dőlt

a délután, mit keresünk még itt,

az alkony komótos díszletépítői

kiterítik a szemetet körénk,

és ahogy a hűvös szél feltámad,

hűségesen a lábunkhoz simulnak

az elhagyott reklámszatyrok,

aztán beáll a sötét,

éles füttyögéssel rögtön megjelennek

az önkéntes csőszök a parkban,

hogy nehéz husángjaikkal

kikergessék a bokrok alatt

reszkető szerelmespárokat,

de nekünk nincs mitől félni már.

Képeslap

Legalább gondoltak ránk,

még ha tévedésből is,

nyújtom vissza a postásnak

a lapot, de ő csak erősködik,

hogy ez nekem jár,

milyen nap is van,

visszafelé fúj a szél,

nem egészen értem,

egy távoli évszak mélyéről

hallom a hullámok morajlását,

mégsem tarthatom meg,

de már tartom is.