Aranyat érő Bach-variációk

Publikálás dátuma
2019.04.13. 12:35

Ha minden igaz, Bach rengeteg aranyat kapott az álmatlanságban szenvedő Kayserling gróftól, merthogy olyan művet, variációsorozatot komponált számára, amelynek hallgatásával könnyebben múlathatta hosszú éjszakáit. A történet szerint a variációkat a Goldberg nevű csembalista játszotta neki hálószobája előterében, aki, amikor a mű nyomtatásban is megjelent, éppen csak tizennégy éves volt. Hogy az anekdotából mennyi és hogyan igaz, aligha fog már pontosan kiderülni, mindenesetre a sorozat az aranykezű és aranynevű, valóban nagyon tehetséges művészről kapta közkeletű titulusát. Bach legnagyobb szabású csembalóművéről van szó, amely minden téren fantasztikus: hossza, koncepciójából következő felépítése, játéktechnikai nehézségei ma is kihívásokat jelentenek a billentyűs művészek számára. Amit az is bizonyít, a fiatal dél-koreai születésű, de gyerekkorától kezdve Amerikában tanuló Kim Ji-yong, aki ma már egyszerűen csak Ji néven szerepel, jó lehetőségnek találta, hogy a Goldberg-variációkkal lépjen ki arra a világszínpadra, ahol tucatjával jelennek meg villámgyors kezű, és gyakran nagyon is muzikális zongoristák. A lemezt mi is méltattuk, a felvétel alapján úgy tűnt, nagy tudású, és főleg nagyon is egyéni látásmóddal bíró művész választotta a bemutatkozásnak ezt a módját. Meg is előzte híre Jit, a Zeneakadémia zsúfolásig megtelt, és az ifjú koreai művész nem okozott csalódást. Technikai képességei valóban kiválóak, de ami a lényeg, miközben ujjai a hajmeresztő módon száguldoznak a billentyűkön, rá tud mutatni a hangokra gyakorlatilag egyenként, el tudja őket helyezni a zenei folyamatban, és ezt a harminc, egymástól nagyon is különböző kis változat - plusz az előttük-utánuk elhangzó téma – mindegyikében meg tudja tenni, ami valódi teljesítmény. Továbbá tud nagyon szépen lassú dallamokat formálni is, ha kell, játéka nyomán tisztán feltárulnak a belső szólamok, egy-egy új hangsúly eddig nem ismert, rejtett dallamokra irányítja a figyelmet. modern zongoristák túlnyomó többségétől eltérően mer barokkos szabadsággal, de sohasem túlzó szabadossággal bánni a leírt hangokkal, hozzájuk tenni a maga által kigondoltakat. Szabályoktól hemzsegő világunkban jó hallani ilyen felfogású és dimenziójú muzsikust.  *** Infó:  J(i). S. Bach Goldberg-variációk Ji zongora  Zeneakadémia, Nagyterem 2019. április. 11.  
Szerző
Témák
koncert Bach

A zenei szerkesztő korlátlan hatalma

Publikálás dátuma
2019.04.13. 11:50

Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
Életművéért kapott a minap Fonogram-díjat Göczey Zsuzsa. Most a Klubrádió zenei szerkesztője, de nevet és elismerést egykor a Magyar Rádióban szerzett.
A zenei szerkesztők lényegében kortalanok. Szinte hihetetlen, hogy Göczey Zsuzsa is elmúlt már 70 éves, de nyugodtan állíthatjuk, hogy örökifjú. Már csak azért is, mert „szakmájában” mindenhez értenie kell. A komoly zenében éppúgy otthon kell lennie, mint a legfrissebb pop-, rock- és egyéb slágerekben. És mindehhez több is kell, mint hogy zenei tanulmányokat végzett, s játszott zongorán, meg gitáron is. Akkor tűnt fel, amikor még csak egyetlen rádió volt Magyarországon (igaz, előbb két, majd három adóval), s a műsornak sokkal nagyobb hatása volt, mint napjainkban. Ó pedig egy igazi, remek csapatba került, ahol azonban szinte mindenki egyéniségének megfelelően működhetett. Még akkor is, ha a hetvenes-nyolcvanas években szigorú szabályok közt dolgoztak a zenei szerkesztők is. Ám volt egy főnökük, Török Mária, aki hagyta, hogy mindannyian kibontakoztathassák tehetségüket és műsoraiknak saját arculata lehessen. Így válhatott országosan ismertté – többek között – Divéky István, Csiba Lajos és Kiss Gyöngyi. És persze Göczey is, aki a korszak – utóbb szinte szimbólummá vált - szerkesztője, Komjáthy György mellett kezdte a pályáját. Majdnem tíz évig volt a munkatársa, úgynevezett forgató, akinek az a dolga, hogy előkészítse az adásra kijelölt felvételeket. Eredetileg pedig technikusnak jelentkezett a Magyar Rádióba, meg is tanulta az akkori hatalmas stúdiógépek kezelését, de rövid időn belül közelebb került a zenei szerkesztőkhöz. 1980-ig azonban csak külsősként dolgozhatott, s közben tanított a postás szakszervezet zeneiskolájában. Erre már csak azért is szüksége volt, hogy legyen bejelentett állása, hiszen különben közveszélyes munkakerülő lett volna. Zenei szerkesztőként aztán – kollégáihoz hasonlóan - már megvalósíthatta műsorötleteit, amelyek egyre népszerűbbek lettek a hallgatók körében. Egyik legismertebb programja a Lemezbörze helyett, amelyben azokat a kortárs nyugati rock- és popalbumokat játszotta le, amelyeket a legjobban kerestek a Múzeum körúti Kodály Zeneműbolt előtt, ahol – mint mesélte - „mindig nagytáskás pasik álltak, jugoszláv és nyugati nyomású nagylemezeket árulva a kapualjban”. Ő indította el a Rockújság című adást is, mégpedig azután, hogy Korom Mihály, az állampárt nagyhatalmú központi bizottsági titkára egyszer kijelentette, amíg ő a helyén van, addig nem lesz rockújság Magyarországon. Göczey megmutatta, hogy lett. Ezt a műsort aztán lapunk jelenlegi munkatársa, Varga Péter örökölte tőle. Neki is több mint tíz éve kellett távoznia az akkorra már teljesen megváltozott Magyar Rádióból, Göczeynek és az egykori nagy csapat tagjainak már sokkal előbb. 1994 elején – amikor Csúcs László alelnök irányításával 129 embert rúgtak ki – ő is rajta volt a listán. Bár pár hónap múlva többségüket visszavették, de – mint felidézték - aztán már semmi nem volt olyan, mint korábban. Göczey végül 2001-ben távozott az „anyaintézményből”, azóta a Klubrádió hallgatói győződhetnek meg róla - többek közt a Basszus című adásban -, hogy az egyik legkitűnőbb zenei szerkesztő.    Hatalma korlátlan. És nincs is nagyobb elismerés annál, mint hogy „A Göczey” műsorait napjainkban éppúgy keresik, mint évtizedekkel ezelőtt. 
Frissítve: 2019.04.13. 11:59

24 órás szavalással állított fel világrekordot a Magyar Versmondók Egyesületének vezetője

Publikálás dátuma
2019.04.13. 11:26
Lutter Imre
Fotó: Kovács Tamás / MTI
Az "Ugorj be egy versre!" 24 órája alatt több mint 650 vers hangzott el, az előadás József Attila-művel kezdődött és Adyéval zárult.
Lutter Imre Radnóti-díjas előadóművész, a Magyar Versmondók Egyesületének ügyvezető elnöke 24 órán keresztül magyar szerzők szépirodalmi műveit adta elő a budapesti Fészek Művészklubban, teljesítményével világrekordot állított fel - közölte az egyesület szombaton. Lutter a magyar rekordok hitelesítőjének és a négyóránként cserélődő tanúk felügyelete mellett április 11-én,

a költészet napján 10.00 órától 12-én 10.03 óráig folyamatosan, óránkénti öt perc szünettel verselt.

Az egyesület művészei, közismert emberek, a művész barátai is csatlakoztak, akik Lutter Imre pihenői alatt szórakoztatták a közönséget. Caramel, Bagi Iván, Nagy-Kálózy Eszter, Katus Attila, Szentgyörgyi Romeo, Müller Péter Sziámi, Jávori Ferenc Fegya, Gerendás Péter, Huzella Péter, Dolmány Attila, Takács Bence, Benedekffy Katalin és mások, összesen 26 művész előadásában hangzottak el versek.
Lutter tematikus blokkokba gyűjtötte össze az előadott verseket, mindegyikük az emberi életre reflektált: születésről, gyermekkorról, játékról, szerelemről, barátságról, házasságról, családi körről, forradalomról, természetről, munkáról, társadalomról és a közéletről, borról és mámorról, a háború és a békéről, a vészkorszakról, empátiáról és a halálról szóltak.
A Fészek Művészklubban a közönség folyamatosan változott, több százan hallgatták az előadást. Az "Ugorj be egy versre!" 24 órája alatt több mint 650 vers hangzott el, az előadás József Attila-művel kezdődött és Adyéval zárult.