Több mint egy hete már, hogy a Líbia keleti részét uraló Halifa Haftár tábornok offenzívát indított Tripoli ellen. Eddig különösebb eredmények és nagyobb összecsapások nélkül: csapatait megállították a főváros határában, a harcokban az ENSZ becslései szerint eddig nagyjából 56-an veszítették életüket, néhány százan fogságba estek és több mint nyolcezren menekültek el otthonaikból.
Miközben Európa-kapujában vérfürdő készül, a nemzetközi közösség jobbára csak dörgedelmes figyelmeztetéseket fogalmaz meg. A minap például Angela Merkel beszélt telefonon Fájez esz-Szarrádzzsal, a nemzetközileg elismert líbiai kormány miniszterelnökével, és felszólította Haftárt a támadás beszüntetésére. A német kancellár jobban tette volna, ha inkább magával a tábornokkal beszél, szövetségese, Emmanuel Macron francia elnök biztosan megadta volna a telefonszámát.
Franciaország ugyanis ebben a konfliktusban az Európai Unió kakukktojása és Haftár mögött áll. Hogy ez pontosan miben merül ki, azt nem tudni, hivatalosan a francia különleges egységek a szélsőségesek elleni harcot támogatják. Nem csak a terepen, de Brüsszelben is: sokat emlegetett egység ide vagy oda, Párizs állítólag azt a közös uniós állásfoglalást is megfúrta, amelyben a tábornok támadását ítélték volna el.
„Ha gazdasági érdekek állnak a líbiai káosz mögött, ha Franciaország blokkolta az európai béketerveket, ha ez mind igaz, nem fogok félreállni és csak bámulni!” - figyelmeztetett Matteo Salvini olasz miniszterelnök-helyettes.
Kifakadása duplán is indokolt. Egyrészt Líbiában közel egymillió migráns él, és félő, ha ismét elszabadul a pokol, újabb menekülthullám indul útnak, amelynek a legfőbb elszenvedője a közeli Olaszország lenne. Másrészt a befolyásért az észak-afrikai országban a franciák és olaszok régóta vetélkednek (Líbia olasz gyarmat volt, majd a II. világháború után rövid ideig az angolok és franciák osztották fel egymást közt), a líbiai olajmezők főként olasz és francia tulajdonban vannak.
Ha nem is annyira szem előtt, de Líbiában ott vannak persze a „nagyok” is. A mozgósítás hírére a nemzetközi egységkormány mögött álló Egyesült Államok közölte, kivonja kis létszámú csapatait a fővárosból, és nyugalomra szólított fel. Mondani sem kell, az ellentétes oldalt segíti Oroszország, Moszkva pénzzel, fegyverrel segíti Haftárt, aki Egyiptomot és az Egyesült Arab Emírségeket is maga mögött tudhatja.
A háború 2011-es kirobbanásakor egyébként a magyar képviselet volt az egyik utolsó, amely távozott, majd 2017-ben az elsők között tértünk vissza Tripoliba. Lapunk próbálta elérni a nagykövetséget és kerestük a Külügyminisztériumot is, de egyik helyről sem kaptunk választ arra, biztonságban vannak-e magyar diplomaták, mire számítanak, és mi a magyar álláspont a konfliktusban.
