Átmeneti időre eluralkodott az őszinteség a Fideszben. Pedig vigyázni szoktak rá, nehogy ilyen hibát kövessenek el. Ám most sok ezer példányban, nagy színes betűkkel arra kérik az embereket, hogy „támogassuk Orbán Viktor programját”.
Nem kertelnek tehát, nem próbálják elhitetni, hogy itt demokrácia van, netán bármiben is a többség dönt. Nem, az európai parlamenti választás kampányában a főnök, a vezér, az uralkodó (nem kívánt törlendő) szava a meghatározó, őt kell követni. És még pozitív is lenne a jelszó, hiszen ez a része nem irányul – közvetlenül – senki ellen, tehát így szakít is a hagyományokkal. De persze azért a második fele – „állítsuk meg a bevándorlást” – már jelzi, az ellenség itt van a spájzban, a határokon, vagyis a program, ami mellé oda kellene állni, azért egyértelmű.
Ami pedig a leglényegesebb: az állítások fölött lengedez a magyar zászló. Alul – egészen kicsiben - a Fidesz és a KDNP logója. Csak a figyelmesebbek vehetik tehát észre, hogy itt pártpropagandáról van szó. A plakát azt sugallja, az egész nemzet érdeke az, ami rajta szerepel és amit – ki más – a király testesít meg. Árulkodó őszinteség. De már hozzászokhattunk.
A nemrég elhunyt Baló György még 1994 elején – amikor éppen időlegesen kirúgták a köztévéből – készített egy interjút a Drót című, amúgy videokazettán terjesztett műsorába Orbán Viktorral. Az ifjú és reményteljes politikus akkor éppen abban bízott, hogy már a néhány hónap múlva esedékes választás után kormányra kerülhet. A közvélemény-kutatások szerint sokáig neki is állt a zászló, de a vége hatalmas kudarc lett: a Fidesz 7 százalékot szerzett, az MSZP pedig abszolút többséget. Pedig Orbán már pont úgy nyilatkozott, mint később sokszor miniszterelnökként, ám akkor még tudta, hogy végül is kizárólag a pártja nevében beszél.
Napjainkban pedig már átesett a ló túlsó oldalára. Vagyis amikor a Fidesz álláspontját tolmácsolja, akkor is úgy tesz, mintha egész Magyarországot képviselné. És nem törődik azzal, hogy amit elmond, az néha egy kisebbség, esetleg egy szűk többség nézeteit tükrözi. Mi, magyarok – kezdi, vagy egyszerűen oda nyilatkozik: a magyar álláspont. Így pedig összerúgja a port Brüsszellel, az unióval és tagállamaival, nekimegy – amúgy szövetséges – politikusoknak. Az sem érdekli, ha – saját és pártja véleményét hangoztatva - károkat okoz az egész országnak.
Egykor, még a rendszerváltás előtt, egy ifjú politikus-aspiráns és barátai elhatározták, hogy megpróbálnak leszámolni az állampárti szocializmussal, amely pontosan úgy működött, ahogy a mai hatalom. Nem számított, mit akarnak az emberek, majd a vezetés megmondja nekik, mi a jó. A körülmények szerencsés alakulása folytán ezek az ifjak előbb bekerültek a parlamentbe, aztán szép lassan elfoglalták az egész országot. És a saját képükre alakították. Lassanként pont olyanok - korban is -, mint azok, akiknek a rendszerével egykor szakítani akartak és tudtak is. Közben pedig már észre sem veszik.
A plakáterdőben könnyű eltévedni, különösen, ha félre is vezetnek.