Ez az, amire még a Facebook-tulajdonos Mark Zuckerberg sem képes. Mészáros Lőrinc cége, az Opus tavaly 54,1 milliárd forintos működési bevétel mellett 24,8 milliárd forint adózott eredményt produkált, ami nagyjából 46 százalékos profitrátának felel meg, miközben a Facebook globálisan 44-45 százalékos profitrátával dolgozik.
A közösségi oldal haszonkulcsa amúgy szinte példátlanul magas: ekkora költségarányos profit jellemzően inkább a drog-, ember- és fegyverkereskedelemben fordul elő, és a Facebook is meglehetősen dicstelen eszközökkel – pofátlan adóelkerüléssel és a költséges tartalom-előállítási feladatoknak a hagyományos médiaiparra történő terhelésével, magyarul csalással és lopással - éri el.
Közel járunk a Mészáros-titok megfejtéséhez, tekintve, hogy adót például az első számú oligarcha cégcsoportja sem szeret fizetni. Ami pedig a lopást illeti, azt Mészárosék – praktikusan Orbánék – relációjában tudományosan járadékvadászatnak nevezik (ez az a gazdaságszervezési modell, amelynek leírása miatt bezúzták a Századvég folyóiratot, megakadályozva Bod Péter Ákos forrásértékű tanulmányának megjelenését).
A Mészáros-cégek alapvetően állami megrendelésekből és uniós támogatásokból élnek. Amikor azt olvassuk, hogy a világ leggazdagabb gázszerelőjének vállalkozása a kiírt árnál 4-6-8 stb. milliárd forinttal drágábban vitte el az aktuális közbeszerzést (versenytárs nélkül vagy az Elios-botrányból ismert módszerrel, ál-versenytársakkal), akkor magát a csodás profitszaporítást látjuk: a bődületes haszon forrása nem az innováció vagy a hatékonyság, hanem az állam – az Orbán-kormány – engedékenysége és az adófizetők korlátlan mélységű pénztárcája. Egyszerűbben szólva a túlszámlázás.
Hogy miért baj ez, arról röviden csak annyit, hogy Dél-Koreában is épült nemzeti tőkésosztály, abból lett például a külpiacokon is szépen helytálló Samsung meg Hyundai. A Mészáros-csoda viszont azonnal véget ér, amint átérünk a határon, és elszakad a profitgyárat a magyar közpénzekkel összekötő köldökzsinór.