Vízszintes

Tudta? Egy cselekmény megítélésekor az eljáró szervek józan humorérzékére is szükség van. Ha valaki most arra gondol, hogy ez a Kétfarkú Kutya Párt egyik plakátjáról származó idézet (mint például a Tudta? Mit?), az téved. Ezt ugyanis a humoráról kevéssé ismert Alkotmánybíróság (Ab) állapította meg, kimondva: rendben volt, amikor a viccpárt befestette a töredezett járdát Szombathelyen.
A kutyapárt már több településen kipingálta a tragikus állapotban lévő járdákat, ami egyrészt szórakoztató, másrészt üzenet, hogy a helyzettel kezdeni kellene valamit. A legtöbb helyen nem értették a tréfát. Székesfehérváron a járdának azt a részét, ahová a kétfarkúak festettek, újraaszfaltozták, a többit meg érintetlenül hagyták, és rongálás miatt eljárás indult. Pécsen a rendőrök vitték be a pártelnököt, majd a festéket lekaparták, így a helyiek zavartalanul nézegethették tovább kedvenc repedéseiket.
A Szombathelyi Járásbíróság legutóbb köztisztasági szabálysértést állapított meg a repedés-festés után. A döntés úgy szólt, hogy az akció „veszélyes volt a társadalomra” (a töredezett járda ezek szerint nem az), a szabálysértési hatóság pedig jól döntött, amikor „a közterület tulajdonosa érdekének védelmét helyezte előtérbe a véleménynyilvánítás szabadságával szemben”. Itt jött az a pont, amikor az Ab kimondta: a cselekmény a szólásszabadság része, a közügyek kritikája, amúgy pedig leginkább derültséget okoz a járókelőkben.
Vicces, amikor az Alkotmánybíróságnak kell magyaráznia a tréfát, mert a politikai többség nem érti, ha jót akarnak tenni vele. Az is lehet, hogy legközelebb az ugróiskolát jelentik fel. A pártok nagy részének nem maradt más felülete, csak így tudnak üzenni. Elvégre a járda is egyfajta plakát. Csak kellene egy kampány, mondjuk azzal felirattal: Tudta? A vízszintes nem függőleges.
2019.04.15 09:00
Frissítve: 2019.04.15 09:02

Légtekerés

Érdekes performanszokat hoznak ki az emberekből a kerékpáros körversenyek. Egyesek a pálya mellett tapsolnak, mások táblákkal üzennek, van, aki beöltözik mesehősnek vagy politikusnak. Egy korábbi Tour de France szakaszon egy kisvárosban a háztetőre ment fel néhány lakó, lefeküdtek kör alakban, és a lábukkal a levegőben tekertek. Ennek első látásra nincs sok értelme, de mivel a mezőnyt helikopterek kísérik, a közvetítéseknek hála érdekes marketingfogás lett belőle.
De vajon megéri-e (és ha igen, kinek) 7,8 milliárdot fizetni azért, hogy 2020-ban Budapestről rajtoljon a Giro d'Italia? A máskor kitartóan rombolt országimázs javítása és néhány tízezer plusz vendégéjszaka mindig jól jön, de gyanítható, hogy a remélt idegenforgalmi profit – legalábbis részben – a hatalom közelében lévő üzleti körök zsebeit hizlalja majd. Nem véletlen, hogy a kormány nagyon tekert a Grande Partenzáért. Az átlagember viszont a lezárásokon és a felhajtáson kívül sok mindent nem fog észrevenni ebből, ahogy a többség a Red Bull Air Race-ből is a repülők zaját és a lezárást érzékelte. Esetükben a haszon nem értelmezhető.
Az aktív Magyarország (aminek kormánybiztosa is van) szerethető hívószó, ahogy a kerékpározás is, 
de sokszor a reménytelennel határos küldetésre indul az, aki ma Budapesten biciklire ül. Még a Nagykörúton se lehet végigtekerni külön kerékpársávon.
 De ahol van ilyen, ott gyakran siralmas az útburkolat állapota, vagy ha mégsem, akkor – ilyen is létezik – az úttest szélén vezetett sáv egyszer csak megszűnik, ha jön egy buszmegálló, és úgy 15-20 méterrel arrébb folytatódik. A kettő között a biciklis felszívódhat vagy légtekerhet, ahogy kedve tartja. Sőt, egyelőre az is nagy kihívással néz szembe, aki biciklivel akar eljutni a fővárosból a Balatonhoz.
Szép eredmény a Giro budapesti rajtja, de a nagy álmok kergetése helyett vagy mellett nagyon kellene néhány olyan fejlesztés, ami a bicikliseknek (is) jó. Hogy ne kelljen a tetőn tekerni, legfeljebb csak akkor, ha jön a helikopter.
2019.04.18 09:00
Frissítve: 2019.04.18 09:34

Sikertörténet

Az elismerés mindig, mindenkinek jól esik. Hát még ha több ezer kilométeres utazás után arathatja le az ember a babérokat. Nem csoda, hogy a Fidesz alelnöke – képletesen – egy rózsaszín felhőn ülve dicsekedett el a rádióhallgatóknak és a tévénézőknek, mennyi jót hallott hazájáról és pártjáról Chilében. Ahol a középen és attól jobbra elhelyezkedő pártokat tömörítő Nemzetközi Demokrata Unió kétnapos kongresszusán vett részt. 
Novák Katalin nem kertelt és nem szerénykedett. Azt mondta, kollégái sikertörténetnek nevezték azt, ami napjainkban Magyarországon van. Egész pontosan a Fidesz három választási győzelmét, mégpedig mindig kétharmaddal, s nem kevésbé a „stabil gazdasági és politikai helyzetet”. Ami egyébként nem csoda. Bizonyára olyan pártképviselők gratuláltak az alelnöknek, akik talán még életükben nem jártak hazánkban, de esetleg elhitték, amit Novák Katalin mondott nekik, netán tudomásukra jutott Orbán Viktor egynémely helyzetértékelése. Ők tehát azt mondják, amit partnerük hallani szeretne.
Az már más kérdés, hogy ezt a – pártok között megszokott - fényezést valóban tovább kell-e adni. Jó, tudjuk, a Fideszé az ország, a képére formálta, az intézményeket mind elfoglalta. Az is érthető, hogy a folyamatos – és az idei választások előtt tovább erősödő – kampányban szükség van a propagandára. De azért arra tekintettel lehetnének, hogy élnek itt még páran, akik egyáltalán nem sikertörténetként élik meg az utóbbi több mint nyolc évet. Akik szerint a demokrácia nem annyira példamutató, amennyire Novák Katalin és párttársai gondolják. Mi több, a hatalom számára – állítólag – szent konzervatív értékeket sem tartják annyira követendőnek.
A messze távolban persze azt mond az ember, amit akar. Ám meggondolhatná, hogy hazatérve érdemes-e úgy tennie, mintha itt is csak távoli szemlélők élnének.
2019.04.18 09:00
Frissítve: 2019.04.18 09:34