Bár a finn szociáldemokraták húsz év után megnyerték a parlamenti választást, így 16 évet követően ismét a baloldali párt alakíthat kormányt az északi uniós tagállamban, sima győzelemről nem lehet beszélni.
A választás az országban sosem tapasztalt izgalmakat hozott. A szavazóurnák lezárását követően hozták nyilvánosságra annak a 36 százaléknyi választónak az eredményét, akik a voksolás előtt szavaztak. Bár az SDP elmaradt a közvéleménykutatók által jósolt 19-20 százaléktól, így is biztosan vezettek. A választócédulák feldolgozása során azonban egyre jobban jött fel a populista Finn Párt, az SDP szavazati aránya pedig fokozatosan csökkent. Míg 19 órakor még majdnem négy százalék választotta el a két pártot, 71 százalékos feldolgozottságnál már csak egy százalék volt a különbség, 81 százaléknál pedig ez mindössze 0,5 százalékra apadt.
Egyre valószínűbbnek látszott az előzőleg elképzelhetetlennek látszó horror forgatókönyv, a populisták győzelme. Végül az SDP 0,2 százalékkal, egy mandátumos előnnyel előzte meg a populistákat, de a konzervatív Nemzeti Koalíció Pártja is csak két mandátummal maradt el a szociáldemokratáktól.
Antti Rinne, az SDP elnöke el is ismerte, ennél azért jobb eredményre számított, 20 százalék fölötti szavazati arányt remélt. Pedig a baloldal összességében nem panaszkodhat, hiszen az SDP, a Helsinkiben a legtöbb voksot bezsebelő Zöldek, valamint a Baloldali Szövetség összesen 15 mandátummal szerzett többet, mint 2015-ben, ami egyértelműen azt jelzi, hogy a finneknek elegük van a megszorításokból, s vissza akarnak térni a szociális államhoz.
A voksolás sajátossága az is, hogy egyetlen politikai erő, az eddigi koalícióhoz tartozó Centrumpárt mandátumainak száma csökkent jelentősen, 18-cal, rajta kívül az összes többi párt vagy javított, vagy maradt a négy évvel korábbi szinten. A jobboldali radikális Finn Párt egy képviselővel küldhet többet a parlamentbe, mint négy évvel korábban, szintén egyet javított a Finnországi Svéd Néppárt, valamint egy képviselővel képviseltetheti magát a Kalózpárt.
A vártnál sokkal szorosabb eredmény miatt a kormányalakítás is nehéznek ígérkezik, s azért azt sem szabad elfelejteni, hogy hiába jutott 6-tal több mandátumhoz az SDP, mint négy éve, így is történetének második leggyengébb eredményét érte el. Antti Rinne a baloldali pártokkal együtt csak 76 mandátumhoz jutott, miközben az abszolút többséghez 101 képviselőre lenne szükség a 200 tagú parlamentben. A Nemzeti Koalíció Pártjának részétele a kabinetben azért nem valószínű, mert a konzervatív tömörülés aligha fogadná el, hogy a rivális szociáldemokraták határozza meg az irányvonalat. Biztosra vehető, hogy az SPD a liberális Centrumpárttal kíván egyezkedni, kérdés azonban, mennyire népszerű a kormányzati szerepvállalás gondolata abban a pártban, amelyik a voksolás legnagyobb vesztesének mondhatja magát, illetve az is talány, hogy a még hivatalban lévő miniszterelnök, Juha Sipilä által irányított politikai erő milyen utat választ a kudarc után.
A szociáldemokrata Rinne miniszterelnöki tisztsége alighanem a Centrumpárt további magatartásától függ. Európai trendnek nevezhető a zöldek megerősödése a tradicionális baloldali párt kárára. A Zöld Ligánál júniusban tartanak tisztújítást, de Pekka Haavisto pártelnök posztja nincs veszélyben a kiváló eredmény után, melynek során a környezetvédők öttel növelték mandátumaik számát. A párt megerősödése abból is fakad, hogy a választási kampányban igen sok szó esett a környezetvédelemről, s arról, hogy a klímaváltozás nagy vesztese Finnország lehet.
Előzőleg Timo Soini volt a finn populisták vezéralakja, mostantól azonban Jussi Halla-aho lett a szélsőséges bevándorlásellenesek csillaga. A párt váratlanul jó eredményét a jó kampányának köszönhette, az utolsó napokban egyre több bizonytalan szavazó döntött úgy, hogy a Finnek Pártja mellé teszi az ikszet. Borítékolható, hogy a párt ellenzékben folytatja, senki sem szívesen közösködik vele. Annyi biztos, hogy a tömörülés továbbra is a bevándorlás kérdését kívánja napirenden tartani.
