Büntetik a vidéket: csak arra nem jó a falusi csok, amire kitalálták

Publikálás dátuma
2019.04.16. 06:45
A falusi csok 2486 kistelepülésen lesz elérhető
Fotó: Radó Ferenc
Pofátlanság – így minősítette egy somogyi faluban élő fiatalasszony azt, hogy egy községben nehezebb csok-hoz jutni, mint városban.
– Orbán Viktor hétpontos családtámogatási csomagja nem érinti a szegényeket, tehát nem is lepett meg, hogy a falusi csok szigorúbb feltételeket tartalmaz, mint ha valaki népesebb településeken igényelné a kedvezményt – fogalmazott Bass László, a szociológus. A Gyerekesély Közhasznú Egyesület alelnökét annak kapcsán kerestük meg, hogy kiderült: a „sima” csokra jogosultaktól 1-2 gyerek esetén féléves, 3 gyerek vállalásakor egyéves folyamatos biztosítási jogviszonyt várnak, de a falvakban élőktől ennek dupláját, egy, illetve két éves járulékfizetést ír elő a kormány. Ez a munkanélkülieket és a közmunkásokat kizárja a körből. Bass László diszkriminatívnak tartja a családi otthonteremtési kedvezményt, mert a feltételekkel a kormány azt üzeni: akarjuk, hogy gyerekek szülessenek, de megmondjuk hova. Nem védhető, hogy azoknak a gyerekei értékesebbek, akiknek van folyamatos munkájuk, akik pedig munkanélküli vagy közmunkás családba születnek, nem érdemlik meg a jobb lakáskörülményeket – jelentette ki. Magyarországon, a legrosszabb foglalkoztatási helyzetben lévő térségekből, főleg Borsodból menekülnek a fiatalok. Ott egy lakásvásárlási támogatás, a szülőhely szeretete, a családi hagyományok ideig-óráig segíthetik az elvándorlás lassítását, de biztos megélhetés nélkül hosszú távon ez a pár millió forint nem lesz megtartó erő, a hátrányos régiók továbbra is hátrányban lesznek – foglalta össze álláspontját a csok-ról a gyermekszegénységgel foglalkozó szociológus. Ugyanígy értékelte az intézkedést Kiss Ambrus is. A Policy Agenda elemzője úgy látja, a kistelepülésekre meghatározott szigorúbb feltételek ismét a társadalmi egyenlőtlenséget erősítik, és a csomag nem kezeli semmilyen formában az alacsony bérek kérdését, ami az elnéptelenedő falvakban élők legnagyobb gondja. Mindeközben országszerte sokan tervezik, számolgatják, miként tudnák igénybe venni a falusi csok-ot. Az a kaposmérői fiatalasszony is, akit a két és félezres, Kaposvár melletti településen kérdeztünk a támogatásról. – Ő a kisebb – mutatott a napellenző ellenére hunyorgó kislányára. – Két éves, a bátyja öt. És lehet, hogy lesz egy harmadik is, legalábbis beszéltünk róla a férjemmel. És akkor biztosan megigényeljük a csokot. Ágnes Kaposváron dolgozik egy cégnél, de még gyeden van. Férje szintén a somogyi megyeszékhelyen van állásban, legalább tíz éve, azaz a tb-jogviszonyukkal nem lesz gond, még ha a falusi csok feltételei szigorúbbak is, mint a normál támogatásé. – Szerencsére a szigorítás nem érint bennünket – jegyezte meg Ágnes, de aztán azzal folytatta: – Van olyan barátnőm, aki három gyereket nevel, viszont a főiskola után szinte azonnal szült, s a két kisebb között sem telt el neki nemhogy a kötelező kettő, de még egy év sem. A szüleikkel laknak, s számítottak a falusi csokra. Az élettársa vállalkozó, katázik, s félnek, nem felelnek majd meg a feltételeknek. Ami szerintem pofátlanság, mert miért kerül hátrányosabb helyzetbe az, aki kistelepülésen lakik, mint egy városi? Az állását ugyanúgy elveszítheti valaki Kaposváron, Budapesten, vagy akár kisebb faluban. Aztán kiderül, hogy a tízmillióból, amit Ágnesék a három gyerek után kapnának, még Kaposmérőben sem lehet nagyot nyújtózkodni: telek alig akad eladó, ami összközműves, az nagyjából négymillió, igaz, úgy kétezer négyzetméter. Egy házat pedig ugyanannyiért lehet felhúzni, mint a városban, azaz a tízmillióból maximum használtra futja, viszont akkor rá kell még számolni a felújítási költséget is. – Biztos, hogy kell még mellé hitelt felvennünk – állította Ágnes. – De akkor is nagy segítséget jelent. Bálint és Kata is hasonlóképp gondolkodik: a harmincas pár két gyerekkel éppen házat néz a Rákóczi utcában. Egy 17 millióra taksált, ránézésre a nyolcvanas években épült, kétszintes, négyszobást jöttek megnézni. – Kaposváron ekkora házat 25 millió alatt meg sem mutatnak, s akkor még kell legalább ötmillió, hogy lakhatóvá tegye az ember – magyarázta Bálint. – Egyelőre nézelődünk, júliusig mindenképpen várunk, nem akarjuk bent hagyni a pénzt. Nem akarunk nagyon messze menni a várostól, eredendően Kaposújlakot néztük ki, ami csak három kilométer Kaposvártól, de ott nincs eladó ház. Mérő még belefér, a megtakarítással együtt húszmillióig tudunk elmenni, de jó lenne, ha nem kellene sokat költeni felújításra. – Ha mégis több lesz, majd jön még egy baba – nevette el magát Kata. Bálint rögtön tiltakozott: – Csak a plusz nyolcmillióért ne legyen még egy! A pár továbbállt, mi pedig indultunk Kaposmérő szegénysora, Baglaspuszta felé. A jellemzően cigányok lakta, egyutcás településen már az egy gyerek után járó hatszázezerből házat lehet venni, más kérdés, hogy az itteniek, bár igencsak nagy szükségük lenne rá, nem fognak tudni élni a lehetőséggel. – Közmunkában vagyok egy évben hat hónapot – jelentette ki Erzsi. – A férjem is, volt, hogy bent dolgozott a kukásoknál Kaposban, de most itt van a faluban. Négy gyerek van, azután már kaphatunk tízmilliót… Amikor közbevetettük, hogy két éves, folyamatos munkaviszony kell az igényléshez, indulatosan reagált: – Akkor basszák meg! Higgye el, nem elsuskusolni akarnánk a pénzt, hanem beköltöznénk Kaposmérőbe. Vagy ha ott nem lenne ház, hát elmennénk Kaposfőre vagy Kisasszonydra. Csak végre legyen egy olyan ház, ahol nem megy ki a meleg az ablakon! Hát ezt nem hiszem el! Persze megszoktuk, mindig a cigányokkal csesznek ki! A gazdagok pedig felveszik a nagy pénzt, hogy a szép házból még nagyobba költözzenek. Mi meg itt rohadunk meg a penészben…
Témák
támogatás

Kritikus szintet ért el az ápolók hiánya

Publikálás dátuma
2019.04.16. 06:00

Fotó: Shutterstock
Menekülnek a 30-40 éves szakdolgozók a kórházakból. Ez megroppanthatja az ellátórendszert.
Elkésettnek látszanak az ápolók jövedelmét javító kormányzati intézkedések. Mert bár a statisztikák szerint az utóbbi két évben több fiatal lépett a pályára, a középkorú generáció menekül a szakmából, ez pedig végleg megroppanthatja az ellátórendszert. Ezt jelzi az is, hogy az orvoshiány miatt megszűnő rendelések mellett egyre többször arról érkezik hír: szakdolgozóhiány miatt akadozik az ellátás. Március közepén a Péterfy Kórház baleseti intézetében már annyi elég volt a rendszer megbénításához, hogy a szükségesnél két műtőssegéddel kevesebb állt munkába egy reggel. Emiatt nem tudták beüzemelni az összes műtőt, így néhány napig csúsztak-torlódtak a tervezett operációk. Van olyan szakkórház is, ahol azért nő a várólista, mert nincs elég intenzíves ápoló a megoperált betegek megfelelő ellátására. Operáció el sem kezdhető, ha nincs ott betegenként legalább egy műtősnő, altatóorvos, altatóasszisztens, műtősfiú – márpedig ők egyre többször hiányoznak. A szakdolgozói kamara becslése szerint legalább 26 ezer szakdolgozó hiányzik az ellátórendszerből. Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) legfrissebb adatai szerint pedig miközben mintegy 250 ezer embernek van egészségügyi szakdolgozói végzettsége, mindössze 107 ezren aktívak a pályán. A fiatalok nagyobb része nem vesz részt a betegek ellátásában, háromötödük nincs a pályán, a végzettek fele se áll munkába. A Magyar Kórházszövetség kongresszusán Páva Hanna főigazgató-helyettes előadásból az is kiderült, hogy a kormányzati propaganda működik a pályára irányításban, mert több a pályára lépő, de a harminc felettiek most nagyobb arányban hagyják el a szakmát, mint öt évvel ezelőtt. A 30 évesek 24 százaléka, a 40 évesek 23 százaléka hiányzik a betegágyak mellől.
A helyzetet súlyosbítja, hogy továbbra is sokan mennek külföldre dolgozni. Az elmúlt nyolc évben összesen 4780 szakdolgozó kért külföldi munkavállaláshoz hatósági bizonyítványt, a legnagyobb arányban pedig a 30 és 49 év közöttiek éltek a lehetőséggel. És szintén ebben a korcsoportban voltak a legnagyobb arányban azok, akik nem újították meg működési engedélyüket. Ők nagy valószínűséggel már nincsenek a pályán, vagy olyan külföldi munkát vállaltak, amihez nem volt szükségük az egészségügyi végzettségüket igazoló dokumentumokra. Az ÁEEK felmérése szerint jelenleg az ápolók 10 százaléka, a szülésznők 25 százaléka, a mentőtisztek 13 százaléka hiányzik az ellátórendszerből. 2017-ről 2018-ra csaknem félezerrel nőtt az üres állások száma. Továbbra is Budapesten a legégetőbb a szakember hiány, de amíg korábban a kereslet 52 százaléka koncentrálódott a fővárosra, tavaly már „csak” 30 százaléka. A főváros mellett majd minden megyében nőtt az üres álláshelyek száma. Tavaly a legtöbb üres ápolói hely Budapesten és Pest megyében volt, a területen lévő intézmények 1108 ápolót keresnek. A szakmából való kiöregedés, nyugdíjazás miatt két éven belül csaknem kétezren hiányoznak majd a rendszerből. Ha a megyék méretét is figyelembe vesszük, akkor a főváros és Pest megye után a borsodi, zalai, nógrádi betegeket fenyegeti leginkább, hogy elvesztik a velük foglalkozó szakembert annak nyugdíjba vonulása miatt. E tekintetben a legkritikusabb szakterület az ápolóké, a labor és radiológiai asszisztenseké. – A helyzet javításához célzott állami beavatkozásra van szükség – állapította meg a konferencián Páva Hanna, aki szerint a kormány eddig is, például az ösztöndíj programokkal is próbált a helyzeten segíteni. Hozzátette: ezt a nagyságrendű szakemberhiányt térítésköteles képzésekkel biztosan nem lehet pótolni. Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke szerint az jelenthetne megoldást, ha az ágazat meg tudná tartani a munkavállalóit. Ehhez eszköz lehetne a további ütemezett béremelés, a kiszámítható életpálya, az idősebb szakemberek támogatása, és a nyugdíj melletti munka. Lapunk úgy tudja: az április 17-ei kormányülésen kerül szóba ismét az egészségügyi béremelés. Ha a kormány is jóváhagyja, akkor az ápolók és a védőnők bére július elsejétől 8-8 százalékkal emelkedhet.
Szerző
Frissítve: 2019.04.25. 16:18

Halőri feladatok miatt oktatták jachtvezetésre a helyettes államtitkárokat?

Publikálás dátuma
2019.04.15. 19:43
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Összesen 13 minisztériumi alkalmazott, illetve vezető ismerhette meg közpénzből a kishajó-vezetés szépségeit. A magyarázat parádés.
Elképesztő magyarázatot adott Nagy István agrárminiszter arra a kérdésre, hogy miért kellett közpénzből kishajó-vezetésre tanítani az agrártárcához tartozó helyettes államtitkárokat, egykori vezetőket és minisztériumi dolgozókat. 
Vadai Ágnes, DK-s képviselő cikkünk nyomán érdeklődött a miniszternél: korábban megírtuk, hogy agrárminisztériumi vezetők - köztük jelenlegi és volt államtitkár-helyettesek – állami forrásból végezhettek el kishajó-vezetői tanfolyamot, amivel egyébként egy kisebb luxusjachtot is elkormányhozhatnak. Állami támogatással tanult meg kishajózni például Szinay Attila jogi- és igazgatási helyettes-államtitkár, Ugron Ákos Gábor volt helyettes-államtitkár (jelenleg a Veszprémi Erdőgazdaság Zrt. vezérigazgatója), de a tárca környezetvédelmi referense is. Vadai arra volt kíváncsi, hogy 
  • pontosan mennyibe került az oktatás, és milyen keretből fizették?
  • Milyen munkavégzéshez volt szükség erre a kiképzésre?
  • Szinay-n és Ugronon kívül hány embert fizettek be a tanfolyamra?
  • az említett volt és jelenlegi helyettes államtitkárokon kívül túl hányan kaptak még felkészítést
Nagy szerint az oktatásra a halgazdálkodási forrásokból biztosítottak pénzt, a képzésre pedig az „állami halászati őri, rendészeti és élelmiszerlánc-ellenőrzési feladatok ellátása kapcsán volt szükség”. Képzeljük el mindezt éles helyzetben:
Szinay Attila jogi- és igazgatási helyettes-államtitkár szolgálati autójával a Tisza mellett jár, mikor a part mellett váratlanul halorzókat vesz észre. Ekkor lakkcipőjét levetve, selyem nyakkendőjét hátra dobva gumicsizmába ugrik, és – addig a part mentén várakozó – szolgálati kisgéphajójával a rabsicok nyomába ered.

A miniszteri indoklást minimum furcsának tartja Vadai Ágnes is. - Voltam a Honvédelmi Minisztérium államtitkára, de ettől még nem tanítottak meg Gripent vezetni. Gyanús, hogy olyanok kapnak szolgálati kiképzést, akik a Kossuth téri irodáikban ülnek; akik tényleges halőri, rendészeti feladatokat látnak el, azok általában valamilyen szakhatóság és nem egy minisztérium közvetlen munkatársai - mondta a politikus.
Nagy válasza alapján ráadásul a program gyanúsan túlárazottnak tűnik: 13 alkalmazott kapott oktatást, bruttó 5,53 millió forintért – írta a miniszter. Ez azt jelenti, hogy egy embert nettó 335 ezer forintért tanítottak. A korábban a Népszava birtokába kerülő szerződések alapján a képzéseket vállaló társaság, az Agilis-Pákász Bt. fejenként nettó 280 ezer forintért vállalta a munkát, a minisztérium által közölt ár azonban ennél 55 ezer forinttal magasabb.
Nagy István ráadásul csak 13 alkalmazott képzési költségeit említi, miközben hozzáteszi, hogy állami vezetőket is tanítottak hajót vezetni. Ha a vezetőnek számító helyettes államtitkárok költségeit nem számolták bele az összegbe, a tanfolyam ennél is többe kerülhetett.
Szerző