Egy hiteles ember – Film a pápáról, aki nem akart pápa lenni

Publikálás dátuma
2019.04.18. 12:00

A türelem egyházfője, aki friss levegőt akar engedni az egyházba: új oldaláról ismerhetjük meg Ferenc pápát Wim Wenders filmjéből.
Ferenc pápának sokféle arcát ismerjük. Az egyszerű emberét, aki 2003-as megválasztása után bongiornóval köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt tízezreket, s lemondott az Apostoli Palota pompájáról. A jóságos atyáét, Szent Ferenc követőjéét, aki felhívja, felkeresi a bajba jutottakat, a gyászolókat, a betegeket, az emberi méltóságukban megsértetteket, a bebörtönzötteket, hogy erőt adjon nekik. A forradalmárét, aki a társadalom peremére jutottakat, a szegényeket, a menekülteket, a munkanélkülieket karolja fel. A szigorú főpásztorét, aki keményen inti a fiatalokat arra: legyenek bátrak, vállaljanak nagyobb szerepet a társadalomban. De egyre többször találkozhatunk azzal a pápával, aki a testvériség, a párbeszéd üzenetét hirdeti a világban. Aki elmegy a muzulmán országokba, gesztusokat tesz a zsidóknak, a pravoszlávoknak, hogy arra emlékeztesse őket: a vallások nagy része egy tőről fakad, s azt keressék, ami összeköti, s nem azt, ami szétválasztja őket.
Azt gondolhatnánk, mindent tudunk már a pápáról. Wim Wenders Ferenc pápa – Egy hiteles ember című filmjének azonban éppen az a legnagyobb értéke, hogy egy eddig ismeretlen arcát is bemutatja. A „türelem pápáját” ismerjük meg, aki nem fukarkodik paptársainak bírálatával. Úgy véli, sokan az egyházból „süketek”, nem hallják meg, mit mondanak az emberek. A pápa megértette, amit már a II. vatikáni zsinat pápája, XXIII. János is felismert: „friss levegőt” kell engedni az egyházba. Próbál is haladni az által kijelölt úton, ám időnként bizony ő is megakad, lelassul, túl nagy az ellenszél. Ezzel előre is számolt. „Sosem akartam pápa lenni” – árulta el egy gyermeknek.
Wim Wenders munkáját a Vatikán is segítette, több mint két évig kísérhette a pápát, aki minden kérdésre őszintén válaszolt. Ám nemcsak az egyházfő személyiségét ismerhetjük meg jobban, kiviláglik az is, milyen egyházat is szeretne. A szegények, az odafigyelés, a nyitottság egyházát képzeli el. „Nem lehet két urat szolgálni, vagy az Urat, vagy a pénzt szolgáljuk. Az Evangélium középpontjában is a szegények állnak” – figyelmeztet. „Nemet mondunk az egyenlőtlenséget szolgáló gazdaságpolitikára” – mondja latin-amerikaiak előtt az egyik bejátszás szerint. Tudja, hogy megannyi, ahogy fogalmaz, járvány fenyegeti az egyházat. Hírnevét csorbítják azok a papok, akik szexuális bűncselekményeket követtek el. „Ez az egyik legsúlyosabb bűn” – hangsúlyozza, ezért polgári bíróság előtt kell felelniük tettükért.
A filmben egy sor archív felvétel tűnik fel, amelyek egyértelműen bizonyítják: Ferenc személyiségét nem változtatta meg a pápaság, mindig, még Buenos Aires érsekeként ugyanazt a programot próbálta megvalósítani. A szeretet programját. Ez azonban csak akkor győzedelmeskedhet, ha leomlanak lelki falaink. A belső és külső falak csak a megosztást szolgálják. Meg kell védenünk a Földet – figyelmeztet 2015 júniusában megjelent Laudatio si enciklikájában. „Párbeszédet kell folytatni a tudományos élet képviselőivel” – magyarázza a filmben -, hogy megőrizzük a Teremtés csodáit, természeti értékeinket. S ami a legfontosabb: a megbocsátás egyházára van szükség. Éppen az vétkezik, aki mást vádol bűnnel – mutat rá. Wim Wenders filmjéből egy olyan személyiséget ismerhetünk meg, aki valóban jobbá, igazságosabbá akarja tenni a világot és senki sem térítheti le erről az útról. Hogy célba ér-e? Ehhez – mint mondja – a hívők imáira is szüksége van. Ám a film arra a következtetésre jut, hogy a pápa már eddig is nagyon nagy utat tett meg.

INFÓ

Ferenc pápa – Egy hiteles ember Bemutatja a Pannonia Entertainment

Túlélésre játszik a csaknem hatvanéves zenekar

Publikálás dátuma
2019.04.18. 09:30

Fotó: Mudra László
Megszűnhet az 1963 óta működő világhírű Liszt Ferenc Kamarazenekar, ha az állami támogatás jövőre nem nő az idei többszörösére. Bolyki György ügyvezető igazgató erről is beszélt a Népszavának.
A jelennek nincs joga tönkretenni azt a csaknem hat évtizedes brandet, amit a Liszt Ferenc Kamarazenekar jelent. Mivel az idén hetvenmillió forintra emelt állami támogatás is csak a fellépő művészek fizetésének negyedét fedezi, a kiegészítő támogatás hiányában nem fog tudni fennmaradni az együttes – mondja Bolyki György, a zenekar novemberben kinevezett ügyvezető igazgatója.
– Novemberben volt egy beszélgetésem a kulturális kormányzat vezetőivel, melynek során biztatást kaptam, dolgozzak ki egy tervet annak érdekében, hogy az együttes ismét visszatérhessen a világ élvonalába. A koncepció elkészült, a döntéshozók asztalán van. Egyelőre annyit sikerült elérni, hogy az idei évre tervezett 46 millió forintos állami támogatást 70-re emeljék, ez elég arra, hogy ebben a negyedévben kifizessük a zenészek bérét. Ahhoz, hogy a következő, 2019–20-as szezonban a jelenleg tervezett koncertszám mellett továbbra is fizetést tudjunk adni, 300 millió forintra van szükség, és akkor még egyetlen koncertet sem rendeztünk – mutatja be a kijózanító számokat Bolyki György. A helyzetet nem látja esélytelennek: – Megkérdeztem a kulturális kormányzatot, hogy a Liszt Ferenc Kamarazenekarra szükség van-e, ők pedig határozottan igent mondtak.
A magánszféra megjelenésében azonban nemigen reménykedik. –Amikor kiderült, hogy a TAO meg fog szűnni, negyven nagyvállalatot jártunk végig. Megkérdeztük: most, hogy nem adókedvezményt kapnak, lesz-e olyan büdzsé, amelyből kulturális célokat támogatnak. Mindenki nemet mondott. Úgy tűnik, a cégek csak addig adtak a kultúrára sok-sok milliárdot, amíg ezzel anyagilag jól jártak – ecseteli tapasztalatait.
A zenekari tagok fizetésén kívül az együttessel rendszeresen fellépő világsztárok gázsiját, koncerttermek bérleti díját, hangszervásárlást és -karbantartást kéne finanszírozniuk a mindössze három munkatársból álló stáb és egy kis iroda bérleti díján kívül. – Vannak tagok, akik még mindig a zeneakadémiai tanuló hangszerükön játszanak – meséli Bolyki György, aki a muzsikusok leterheltségét is megemlíti. – Rengeteget dolgozunk az életben maradás érdekében, hétnapos munkahéttel, rengeteg fellépéssel, de nem elég próbával. Ez a folyamat nem tartható, mert a minőségi munka rovására megy.
Bolyki György
Fotó: Tóth Gergő
Többször felléptek már az argentin zongorista világsztárral, Martha Argerich-csel, akivel decemberben is együtt játszanak európai turnéján, így a budapesti Zeneakadémián is. De nem a húzónevekre hajtanak. – A víziónk az, hogy a húzónév ismét a Liszt Ferenc Kamarazenekar legyen. Fontos, hogy kivel játszunk, de az az igazán nagy érték, ha a zenekar neve hozza be a közönséget. A koncerteken átlagban 25 fővel fellépő együttesben három korosztály képviselteti magát, vannak zenészek, akik unokái lehetnének az együttes még aktív alapító tagjainak. Nincs elvándorlás, mert a Liszt Ferenc Kamarazenekar egy szakmailag kiemelkedő együttes, a világban óriási brand, megbecsült produkció, mely mögül ugyanakkor hiányzik a megfelelő mértékű állami támogatás. Ez pedig most már gátja a fejlődésnek és működésnek. Most értünk el a határhoz – mesél a presztízsről Bolyki György. A hazai zeneértő közönség nem bővíthető könnyen, Budapesten hatalmas koncertválaszték áll rendelkezésre. Vannak művészek, akik a könnyebb műfajok irányába nyitva növelik a nézőszámot. – Ne csináljunk úgy, mintha Mága Zoltánra nem telne meg az Aréna. Megtelik. Havasi Balázsra is. Nem mondhatjuk tehát, hogy a produkcióikra nincs igény. A társadalom széles rétegei igénylik ezeket a végtelenül leegyszerűsített zenei hatásmechanizmusokat használó performanszokat. Az igazi klasszikus zene viszont nem erre való, mivel az sokkal mélyebbre eljutó, formáló erővel bíró élményt nyújt, amely nem az arénában működik, sokkal intimebb közegekben, emelkedettebb térben kell játszani. Ez nem a showbiznisz. Ugyanakkor helye van mindegyiknek – vázolja a különbséget Bolyki György, aki énekesként és producerként tapasztalattal bír a könnyebb műfajokról is. Hogy lesz-e a Liszt Ferenc Kamarazenekar repertoárján filmzene, például a Harry Potter? – Miért ne? – válaszol kérdéssel. Ha a zenekar olyan közönségnek akar játszani, amely Harry Pottert akar hallgatni, és olyan helyen, ahová ez való; ha izgalmas projektre kapunk felkérést, amely művészileg vállalható, előfordulhat. Momentán nincs ilyen tervünk. De hangsúlyozom, nem alávaló dolog könnyűzenét játszani. Alávaló dolog rosszul játszani a könnyűzenét – fejezi be Bolyki György.

Az együttes

A Liszt Ferenc Kamarazenekar 1963-ban alakult Budapesten. Sándor Frigyes, majd Rolla János vezetésével komoly nemzetközi hírnévre tett szert, felléptek – többek között – a New York-i Carnegie Hallban, a tokiói Suntory Hallban, a Sydney-i Operaházban, a párizsi Théâtre de la Ville-ben, valamint az amszterdami Concertgebouw-ban is, de rendszeresen koncerteznek Európa szinte minden országában is. Rendszeresen játszanak együtt világsztárokkal, köztük muzsikáltak együtt Szvjatoszlav Richterrel, Yehudi Menuhinnal, Jean-Pierre Rampallal, Isaac Sternnel, Msztyiszlav Rosztropovicssal, Maurice Andréval, Kocsis Zoltánnal, Schiff Andrással, Ránki Dezsővel és Martha Argerich-csel. Az együttes jelenleg 17 tagú.

Névjegy

Bolyki György a Bolyki Brothers együttes és az Erkel Ferenc Kamarazenekar tagjaként az elmúlt harminc évben több ezer koncertet adott Európa, Amerika és Ázsia legnevesebb fesztiváljain és koncerttermeiben. 2010-ben társalapítója, és a mai napig igazgatója a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválnak. 2018 novembere óta a Liszt Ferenc Kamarazenekar ügyvezető igazgatója.

Saját írója se hitt benne – Utolsó évadához ért a Trónok harca

Publikálás dátuma
2019.04.17. 11:00
Havas Jon és Daenerys
Fotó: HBO
Befejeződik az HBO páratlanul ambíciózus sorozata. A fél világ próbálja kitalálni, ki lesz a király (vagy a királynő).
Fiú fut a havas utcákon, szalad, hogy jobban lássa a menetelő katonákat. Felmászik egy fára, szeme előtt kibontakozik a végeláthatatlan hadoszlop, aztán elrepül felettük két sárkány. Egy batárban zötykölődve a törpe azt mondja az eunuchnak: „Mázlid van, neked legalább nem fagynak le a golyóid.” Erre vártunk több mint másfél éve? Az nem kifejezés. Az elvonási tüneteket enyhítendő újranéztük az előző hét évad hatvanhét epizódját, vadásztuk az előzeteseket, de vigyázva, nehogy megtudjuk, hogyan is folytatódik majd a történet. Nem könnyű Trónok harca fogyasztónak lenni: türelemre és körültekintésre van szükség, meg egy külön szobára, mert jobb, ha a gyerekek nem látják a lefejezéseket, kibelezéseket, a világoskék szemű élőhalottakat – no és a tudományos időzítéssel adagolt szexet. A mese egy kitalált, leginkább a sötét középkorra emlékeztető világban, Westeroson játszódik, ahol vetélkedő feudális nagyurak próbálják megszerezni a hét részre szakadt királyságot. Végig tudható, hogy közeleg az itt évekig tartó tél, északról pedig már megindultak a holtak... Adjunk hozzá egy kis fekete mágiát, pár sárkányt, s csodálkozzunk rajta, hogy a gyermeteg ötlet százmilliókat ejtett rabul. Az HBO vállalkozása példátlan a televíziózás történetében. Az első évad epizódonként hatmillió dolláros költségvetése folyamatosan nőtt, és elérte a tízmilliót. A hat részes befejező idény közepétől ellenben már nyolcvanperces, szinte mozifilm hosszúságú részek jönnek, amelyek nyilván ennél is sokkal többe kerülnek.
„Hetvenórás mozit akartunk csinálni, a végén 73 óra lett belőle”

– nyilatkozta a sorozat két vezető forgatókönyvírója, David Benioff és D. B. Weiss.

Az irodalmi alapanyagot szállító George R. R. Martin eredetileg nem hitt az egészben. Az első megkeresésre azt mondta, hogy az ő története túlságosan szerteágazó és túl sok szereplős a tévéadaptációhoz. Végülis igaza lett, hiszen valahol a negyedik évad vége felé kettévált a két szál. Benioff és Weiss, igaz, Martinnal konzultálva, de a tévés szabályok szerint vitte tovább a sztorit, miközben az amúgy A tűz és jég dala című könyvfolyam csak nem akar elérni a maga – feltehetően eltérő – befejezéséhez. G.R.R.M. 1996-ban publikálta trilógiának szánt műve első részét. Most öt regénynél tart és úgy tervezi, hogy összesen hét lesz belőle. Az író már hetven éves, és olvasói azért szurkolnak, nehogy meghaljon, mielőtt befejezné. Olyanok is vannak, akik életveszélyes fenyegetésekkel próbálják gyorsabb munkára serkenteni, de ebben van némi irónia: ha agyonütik, végképp nem tudják meg, milyen sorsot szánt hőseinek.
Eldol a Vastrón sorsa az utolsó évadban
Fotó: HBO
A trónok harca, mint minden jó történet, valójában független helytől és időtől. Akárcsak az életben, a jók nem mindig élik túl a következő tíz percet, a rosszak nem feltétlenül buknak el. A jellemek fejlődnek, néha utáljuk a szereplőket, aztán azért szurkolunk, hogy bajuk ne essen. Részben ez magyarázza, miért kellett kétféle módon folytatni a vastag hajókötéllé sodort történeti szálakat: Martin a könyvben azt mészárol le, akit csak akar, de a tévésorozat főszereplőit nem lehet folyamatosan csereberélni. A sikert sokféleképpen magyarázzák. Egyrészt az irodalmi anyag erősségével, G.R.R.M. Tolkienéhez mérhető fantáziájával és tehetségével, másrészt a történelmi párhuzamok és a fikció mesteri keverésével. Társadalomkutatók azt vizsgálják, miért menekülnek olyan sokan a kitalált világba - mintha az irodalom vagy a film történetében ez olyan rendkívüli lenne... Amerikai egyetemeken vezetési stratégiákat tanítanak a Trónok harca alapján – manapság nem könnyű lekötni a diákok figyelmét. Angliában szakácskönyvet adtak ki a regényben említett ételekhez (a tésztában sült angolna állítólag különösen finom).  Az interneten rengeteg profi és amatőr próbálja kitalálni, hogyan végződik majd a tévésorozat. Ki kit öl meg és hogyan,ki marad életben, ki nyeri el a Vastrónt. De itt legalább vége lesz a történetnek, nem úgy, mint a könyvváltozatban, ahol még az sem biztos, hogy mikor jelenik meg végre a tavalyra ígért hatodik regény és George R.R. Martin egyáltalán nekikezd-e a hetediknek.
A misztikus teremtmények is főhősök
Fotó: HBO

Az élet még sokkal kegyetlenebb

Az Amnesty International kihasználja a tévésorozat népszerűségét, és tényekkel mutatja meg, hogy a valóság még a George R.R. Martin által rajzolt sötét mesevilágnál is kegyetlenebb. Bár a történetben számos embert végeznek ki, korántsem annyit, mint a való világban, ahol csak tavaly 690-et. Egy sor országban ma is kínoznak embereket, erőszakkal adnak férjhez gyereklányokat, besúgóhálózattal tartják megfigyelés alatt  a társadalmat, illetve büntetlenül alkalmaznak az ártatlanok életét követelő vegyi és egyéb fegyvereket - akárcsak a képzeletbeli Westeroson.