Sunyi és romlott eljárás – így minősítette Mécs Imre ötvenhatos halálraítélt, volt parlamenti képviselő, hogy Nagy Imre szobrát avatóünnepség nélkül állítják fel újra.
A Népszava többször írt arról, hogy a mártír miniszterelnök emlékművét a Jászai Mari térre viszik a Parlament mellett lévő Vértanúk teréről, ahol a Horthy-korszakban a „vörösterror áldozatainak” tiszteletére emelt szobrot állítják vissza. Kérdésünkre, hogy Nagy Imre emlékművét ki adja majd át az új helyen, Wachsler Tamás, a Steindl Imre Program vezetője annyit válaszolt: „avatóünnepséget nem tervezünk”.
Pótó János történész, a Nagy Imre Emlékház igazgatója lapunknak nyilatkozva közölte: miként a szobor eltávolítása, a felállítása is hullámokat fog verni a médiában, de nyilván nem akarják, hogy ezek a hullámok az elkerülhetetlennél nagyobbak legyenek. Ezért nem szeretne Orbán, a kormány vagy a Fidesz újabb avatást.
Mert hogyan is nézne ki, ha egy ennyire antikommunista retorikájú, „ráadásul végletekig leegyszerűsített, fekete-fehér paneleket sulykoló propagandagépezet” arról lenne kénytelen beszámolni, hogy valamelyik fideszes vezető felavatja a kommunista miniszterelnök szobrát. Pótó János hozzátette: így, avatás nélkül az az üzenet, hogy áthelyeztek ugyan, de meghagytak egy szobrot.
Nem akarják méltatni a „kommunista miniszterelnököt” – folytatta. A sematikus gondolkodásba nem fér bele, hogy voltak esetleg másfajta kommunisták is. A kommunista szó egy bélyeg, és aki büszkén annak vallotta magát, vagy akire rásütik, egyaránt kidobandó nemhogy a nemzeti panteonból, hanem még a történelemből is – állapította meg.
Pótó János felidézte azt a beszédet, amit Orbán Viktor 1989. június 16-án, a Hősök terén mondott. Szerinte már öt évvel ezelőtt is „a beszéd” negyedszázadát ünnepelték, szót sem ejtve arról, hogy az milyen alkalomból hangzott. Nyilván így lesz ez idén is, a 30. évfordulón.
Hogy miért nem vitték vidékre vagy dobták egyszerűen a szemétbe a szobrot? Mert, ha nem is emlegetik, tudják, hogy „a beszéd” a kommunista Nagy Imre és kommunista mártírtársai temetésekor hangzott el – hangsúlyozta a történész.
Orbán tavaly a Parlamentben személyesen védte meg Nagy Imrét a jobbikos támadástól. Ennek Pótó János szerint két oka volt. Az egyik: Orbán politikai karrierjének kezdőpontja Nagy Imre és mártírtársai temetése. Igyekeznek erről nem beszélni, de attól még tény.
A másik ok: Nagy Imre miniszterelnök volt, többszörös miniszterelnök, ráadásul az ötvenhatos forradalom miniszterelnöke, vagyis Orbán miniszterelnök egyik elődje. Ha támadják, akkor nemcsak a kommunistát támadják, hanem sár fröccsen magára az általa betöltött tisztségre is. Pótó János szerint tehát Orbán hivatali elődjét és a mindkettejük által betöltött tisztség méltóságát védi. Ezért tűrik meg a szobrot is.
Mécs Imre szerint a Fidesz az új helyszín kiválasztásakor kegyeletsértő módon szimbolikus jelentőséget szánt annak, hogy a Jászai Mari térnél lévő mai Képviselői Irodaház annak idején ÁVH-, majd pártközpontként működött. (Az előző rendszerben Marx és Engels szobra állt ott, ahol nemsokára Nagy Imre szobra lesz – a szerk.)
A Kossuth térről a Fidesz kiirtotta a fákat és a szabadság eszméjét – jelentette ki Mécs Imre, utalva rá, hogy a Parlament elől az 1956-ra emlékeztető Forradalom lángja emlékművet is eltávolították.
A föld alatt létrehoztak ugyan egy kiállítóhelyet a sortűz emlékére, de ez olyan, „mintha katakombába akarnának szorítani minket, mint az őskeresztényeket”. Ha körbenézünk az ország főterén, akkor „néhány golyójukon kívül semmi sem emlékeztet a XX. század legjelentősebb magyar eseményére az 56-os forradalomra és szabadságküzdelemre. Az egész magyar nemzetet meggyalázták” – mondta Mécs Imre.
Komoly dilemmának tartja, hogy a Jászai Mari téren is szervezzenek-e ünnepséget a zsarnoksággal szemben álló demokraták. Mécs Imre arra jutott, hogy – mivel tisztelik a kivégzett miniszterelnököt – nem szabad odamenniük: „ha megjelennénk, akkor a Fidesz-kormány ezt úgy venné, hogy legitimáltuk Nagy Imre és a forradalom emlékének meggyalázását”. Mécs Imre szerint más módon kell kifejezni a felháborodásukat.