„Kiirtották a fákat és a szabadság eszméjét” - Ceremónia nélkül kerül új helyére Nagy Imre szobra

Publikálás dátuma
2019.04.20. 08:00
A Vértanúk teréről eltávolított Nagy Imre szobrot a Jászai Mari téren állítják fel
Fotó: SZIGETVÁRY ZSOLT / MTI
A sematikus gondolkodásba nem fér bele, hogy voltak esetleg másfajta kommunisták is.
Sunyi és romlott eljárás – így minősítette Mécs Imre ötvenhatos halálraítélt, volt parlamenti képviselő, hogy Nagy Imre szobrát avatóünnepség nélkül állítják fel újra. A Népszava többször írt arról, hogy a mártír miniszterelnök emlékművét a Jászai Mari térre viszik a Parlament mellett lévő Vértanúk teréről, ahol a Horthy-korszakban a „vörösterror áldozatainak” tiszteletére emelt szobrot állítják vissza. Kérdésünkre, hogy Nagy Imre emlékművét ki adja majd át az új helyen, Wachsler Tamás, a Steindl Imre Program vezetője annyit válaszolt: „avatóünnepséget nem tervezünk”. Pótó János történész, a Nagy Imre Emlékház igazgatója lapunknak nyilatkozva közölte: miként a szobor eltávolítása, a felállítása is hullámokat fog verni a médiában, de nyilván nem akarják, hogy ezek a hullámok az elkerülhetetlennél nagyobbak legyenek. Ezért nem szeretne Orbán, a kormány vagy a Fidesz újabb avatást. Mert hogyan is nézne ki, ha egy ennyire antikommunista retorikájú, „ráadásul végletekig leegyszerűsített, fekete-fehér paneleket sulykoló propagandagépezet” arról lenne kénytelen beszámolni, hogy valamelyik fideszes vezető felavatja a kommunista miniszterelnök szobrát. Pótó János hozzátette: így, avatás nélkül az az üzenet, hogy áthelyeztek ugyan, de meghagytak egy szobrot. Nem akarják méltatni a „kommunista miniszterelnököt” – folytatta. A sematikus gondolkodásba nem fér bele, hogy voltak esetleg másfajta kommunisták is. A kommunista szó egy bélyeg, és aki büszkén annak vallotta magát, vagy akire rásütik, egyaránt kidobandó nemhogy a nemzeti panteonból, hanem még a történelemből is – állapította meg. Pótó János felidézte azt a beszédet, amit Orbán Viktor 1989. június 16-án, a Hősök terén mondott. Szerinte már öt évvel ezelőtt is „a beszéd” negyedszázadát ünnepelték, szót sem ejtve arról, hogy az milyen alkalomból hangzott. Nyilván így lesz ez idén is, a 30. évfordulón. Hogy miért nem vitték vidékre vagy dobták egyszerűen a szemétbe a szobrot? Mert, ha nem is emlegetik, tudják, hogy „a beszéd” a kommunista Nagy Imre és kommunista mártírtársai temetésekor hangzott el – hangsúlyozta a történész. Orbán tavaly a Parlamentben személyesen védte meg Nagy Imrét a jobbikos támadástól. Ennek Pótó János szerint két oka volt. Az egyik: Orbán politikai karrierjének kezdőpontja Nagy Imre és mártírtársai temetése. Igyekeznek erről nem beszélni, de attól még tény. A másik ok: Nagy Imre miniszterelnök volt, többszörös miniszterelnök, ráadásul az ötvenhatos forradalom miniszterelnöke, vagyis Orbán miniszterelnök egyik elődje. Ha támadják, akkor nemcsak a kommunistát támadják, hanem sár fröccsen magára az általa betöltött tisztségre is. Pótó János szerint tehát Orbán hivatali elődjét és a mindkettejük által betöltött tisztség méltóságát védi. Ezért tűrik meg a szobrot is.  Mécs Imre szerint a Fidesz az új helyszín kiválasztásakor kegyeletsértő módon szimbolikus jelentőséget szánt annak, hogy a Jászai Mari térnél lévő mai Képviselői Irodaház annak idején ÁVH-, majd pártközpontként működött. (Az előző rendszerben Marx és Engels szobra állt ott, ahol nemsokára Nagy Imre szobra lesz – a szerk.) A Kossuth térről a Fidesz kiirtotta a fákat és a szabadság eszméjét – jelentette ki Mécs Imre, utalva rá, hogy a Parlament elől az 1956-ra emlékeztető Forradalom lángja emlékművet is eltávolították. A föld alatt létrehoztak ugyan egy kiállítóhelyet a sortűz emlékére, de ez olyan, „mintha katakombába akarnának szorítani minket, mint az őskeresztényeket”. Ha körbenézünk az ország főterén, akkor „néhány golyójukon kívül semmi sem emlékeztet a XX. század legjelentősebb magyar eseményére az 56-os forradalomra és szabadságküzdelemre. Az egész magyar nemzetet meggyalázták” – mondta Mécs Imre. Komoly dilemmának tartja, hogy a Jászai Mari téren is szervezzenek-e ünnepséget a zsarnoksággal szemben álló demokraták. Mécs Imre arra jutott, hogy – mivel tisztelik a kivégzett miniszterelnököt – nem szabad odamenniük: „ha megjelennénk, akkor a Fidesz-kormány ezt úgy venné, hogy legitimáltuk Nagy Imre és a forradalom emlékének meggyalázását”. Mécs Imre szerint más módon kell kifejezni a felháborodásukat.

Tiltakozás után megállapodás

Előzőleg Nagy Imre szobrának alkotója, Varga Tamás is tiltakozott az áthelyezés ellen. Végül elfogadta az új helyszínt, a Jászai Mari teret: lapunknak adott korábbi nyilatkozata szerint azért, hogy az emlékmű nívós budapesti helyszínen maradhasson. A megállapodás szerint ő döntött a szobor konkrét helyéről, tájolásáról. Ígéretet kapott arra is, hogy minden munkafolyamat, amelynek művészeti szempontból jelentősége van, a személyes részvételével történik.

Szerző

Iszapbirkózásból levertség lesz - Mire számít Puzsér?

Publikálás dátuma
2019.04.20. 07:15

Fotó: Népszava
Puzsér Róbert aligha remélhet kormánypárti támogatókat attól, hogy a fideszes Tarlós István helyett a baloldali Karácsony Gergelyt támadja.
Első ránézésre fideszes trolloknak hitte az ember azokat a maszkot viselő tüntetőket, akik táblákkal felszerelkezve tiltakoztak Karácsony Gergely ellen, amikor az MSZP-Párbeszéd főpolgármester-jelöltje bemutatta programját. Aztán kiderült, hogy a másik ellenzéki jelölt, a Jobbik és LMP által támogatott, függetlenként induló Puzsér Róbert aktivistái demonstráltak a rendezvényen. Kérdés, hogy Puzsér miért nem azt a fideszes Tarlós István főpolgármestert támadja hasonló vehemenciával, akit elvileg szeretne legyőzni az önkormányzati választáson. A látszat nem csal, Puzsér Róbert az elmúlt hetekben, hónapokban valóban jobban támadja Karácsony Gergelyt, mint Tarlós Istvánt és a Fideszt – konstatálta lapunknak nyilatkozta Virág Andrea, a Republikon Intézet elemzője. Elmondása szerint Puzsér, amikor előállt a Sétáló Budapest elnevezésű programjával, sokat szerepelt ugyan a sajtóban, de az érdeklődés azóta jelentősen lanyhult. Most a Karácsony Gergely elleni fellépéssel tud médiafelületet biztosítani magának. Tarlós bírálatával lényegesen kisebb feltűnést keltene. Karácsony és Puzsér pillanatnyilag ellenfelek. Még mindig nem világos ugyanakkor, hogy Puzsér részt vesz-e az előválasztás második fordulójában, amely arról döntene, ki legyen az ellenzék főpolgármester-jelöltje – jegyezte meg Virág Andrea. Puzsér szerepét meghatározza a mögötte álló Jobbik és LMP mozgása, ami összefügg azzal, hogy május végén milyen eredmény születik az EP-választáson. A Republikon Intézet elemzője nehezen elképzelhető forgatókönyvnek tartja, hogy Puzsér beszáll az előválasztásba, veszít, majd mégis elindul a főpolgármesteri posztért. Ellenben azt nem lehet kizárni, hogy valamilyen hivatkozással végül tényleg kihagyja az előválasztást – és jelölt marad. Így sem lesz könnyű helyzetben, magyarázat kell találnia rá, miért nem lép vissza. Hiszen mindvégig azzal érvelt, hogy Tarlóst és a Fideszt úgy lehet legyőzni, ha az ellenzék egyetlen jelöltet indít. Virág Andrea hangsúlyozta, hogy a Fidesz-ellenes választókban erős vágy él az ellenzéki együttműködés iránt, és nem díjazzák, ha valaki ezzel szemben politizál. Az elemző szerint Puzsér a másik oldalról legfeljebb a bizonytalan, párt nélküli konzervatív szavazók kis részét lehet képes elhódítani, valószínűtlen, hogy a Fidesz táborából számottevő szavazatot szerezhetne. Ha Karácsony Gergely mellett Puzsér is a színen marad, akkor az ellenzéki oldal osztódik, és nyilvánvalóan tovább nőnek Tarlós amúgy is komoly esélyei. Külön kérdés, hogy Karácsony Gergely részéről mennyiben szerencsés stratégia főpolgármester-jelölti kampányt folytatni, miközben a közeljövőben tudvalevőleg EP-választás lesz. Virág Andrea szerint a „csípőből adott” válasz az lenne, hogy nem szerencsés. A helyzet azonban az, hogy a két választás között kevés az idő, a kampányok óhatatlanul összecsúsznak. Az előttünk álló európai parlamenti választásnak nagyon más a politikai logikája, mint az őszi önkormányzatinak. Az első esetben tisztán listás választásról van szó, ahol az ellenzéki pártok egymással is rivalizálnak. Az őszi önkormányzati választáson már sokkal inkább az ellenzéki együttműködésen lesz (kellene legyen) a hangsúly. A fő probléma az – mondta Virág Andrea –, hogy a körülmények ismeretében az ellenzéknek már hónapokkal ezelőtt el kellett volna kezdenie az önkormányzati kampányt, amit az EP-választások előtt egy időre felfüggeszthetett volna. Erre most nincs mód, az ellenzék így is késésben van. Alkalmasságának megítélését tekintve Karácsony Gergely változatlanul messze megelőzi Puzsér Róbertet a Medián felmérései szerint – számolt be lapunknak Hann Endre, a közvélemény-kutató intézet igazgatója. Azon túl, hogy őszig még sok minden történhet, azt is fontos hangsúlyozni: nem kifejezetten budapesti, hanem olyan országos felmérésekről beszélünk, amelyekben csak viszonylag kis hányadot tesz ki a főváros, és amelyek nem is kimondottan a szavazási szándékokra irányultak. Mindezeket figyelembe véve is egyértelmű azonban – fűzte hozzá Hann Endre –, hogy a rangsorban Puzsér a sereghajtók közé tartozik. A Medián igazgatója egyetért azzal az állítással, hogy Karácsony Gergely támadásával Puzsér aligha tud szavazókat elvinni a Fidesztől. A kutatások arról tanúskodnak ugyanis, hogy Karácsony nem kizárólag az ellenzéki oldalon, hanem a fideszes szavazók körében is népszerűbb Puzsérnál. Kampánystratégiai kérdésekben Hann Endre nem akart állást foglalni. Annyit mondott: a politikusoknak érdemes lenne ügyelniük rá, hogy valóban kampányt, és ne iszapbirkózást folytassanak. A szavazók nem szeretik a veszekedést. Ha azt látják, hogy az ellenzéki táboron belül csak helyezkedés zajlik, könnyen elmehet a kedvük a választási részvételtől.
Szerző

Kudarcba fulladt az elmaradott térségek felzárkóztatása

Publikálás dátuma
2019.04.20. 06:30

Fotó: Draskovics Ádám
Nem csak az unió átlagánál élünk rosszabbul, a nógrádi, szabolcsi életszínvonal fényévekre van a budapestitől is.
Sorra jelennek meg a 2018-as területi statisztikai jelentések, amelyek mindegyike azt igazolja, a magyar megyék többsége az uniós átlagtól jelentősen lemaradva fut versenyt egymással. Pitti Zoltán közgazdász a nemrég tette közzé közösségi oldalán azt a számítást, amely nem pusztán az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) 2017-es értéke alapján jelöli ki a rangsort, hanem a lakosság életszínvonalát sokkal pontosabban megmutató tényleges egyéni fogyasztás szerint is. Az Eurostat a magyar megyéknek megfelelő egységek (NUTS 3) adatait néhány hete hozta nyilvánosságra, az egykori adóhivatali elnök ezek alapján számolta ki az úgynevezett fajlagos GDP értékeket. Az eredmény újabb súlyos figyelmeztetés, hiszen csak Budapest és Győr-Moson-Sopron megye lakóinak fogyasztása magasabb az uniós átlag felénél. Komárom-Esztergom és Fejér megye még közelít az 50 százalékhoz, de hét megyében olyan alacsony az életszínvonal, hogy a fajlagos GDP az EU 28 tagállama 312 hasonló területi egységében mért értékek átlagának 30 százalékát sem éri el.
Nem jobb a helyzet akkor sem, ha az egy főre jutó GDP adatokat hasonlítjuk össze: a magyar teljesítmény a 30 ezer eurós uniós átlagnak alig több mint harmada: 12 700 euró, ráadásul ez az átlag további nagy országon belüli eltéréseket takar. A megyei rangsor végén álló Nógrád megyében élőknek már csak 5 400 eurós eredmény jut fejenként, ami mindössze 42,5 százaléka az alacsony magyar átlagnak. Pitti Zoltán a már említett rövid értékelésében az adatok alapján arra figyelmeztet, „sürgető egy átfogó felzárkóztatási program kidolgozása, illetve következetes végrehajtása. A feladat kettős jellegű: egyrészt mérsékelni kell az országon belüli jelentős területi különbségeket, másrészt az országos átlagot közelítenünk kell a közösségi átlaghoz.” Az összehasonlító adatok valójában azt mutatják, hogy az utóbbi évtizedek kormányai képtelenek voltak olyan területfejlesztési stratégiákat alkotni és megvalósítani, amelyek előbbre vitték volna a legelmaradottabb hazai térségeket. A kérdéssel foglalkozó tudományos elemzések számtalan okra mutatnak rá. Ezek között szerepel olyan általános kritika, hogy az uniós és a magyar döntéshozók is túl mereven veszik az egyes térségek határait, holott a különféle feladatokat más és más települések összefogásával érdemes megoldani. Azt is sokszor említették név nélkül nyilatkozó forrásaink, hogy az utóbbi évek magyar gyakorlatát a minden területen megfigyelhető központosítás jellemzi, de a kudarchoz a csökkenő önállóság mellett az is hozzájárul, hogy a polgármesterek együttműködés helyett változatlanul versenyeznek a pénzekért. A jövőre nézve azt emelték ki, nem elég az uniós pénzekre várni, a mindenkori magyar kormányoknak saját forrásból is többet kellene költeni az elmaradott térségek felzárkóztatására. Az egy helyben toporgásra jellemző, hogy ma is érvényes a 2014-ben született Nemzeti fejlesztés 2030 elnevezésű Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció értékelése, ami ugyan főként az előző kormányokra mutogatva akarta rögzíteni a bajokat, de négy év kormányzás után azért már önkritikának is tekinthetők a kijelentések. Ezek szerint a térségek versenyképessége nem javult, a társadalmi különbségek nőttek, a gazdasági ágazatok terveiben nem jelentek meg a területfejlesztési szempontok, az egyes projektek gyakran nem igazodtak a helyi igényekhez és adottságokhoz, a területfejlesztési intézményrendszer átfedésekkel, nem hatékonyan működött. Az helyzetértékelés kimondja, hogy az egy lakosra jutó GDP alapján az unióban nálunk a legnagyobbak a területi különbségek, 3152 település közül 1580 elmaradott, a közösségi közlekedés alig fejlődött, a munkába járás megoldhatatlan, az iskola, orvos, kultúra elérési esélye a rendszerváltáskor mért helyzethez képest romlott, súlyos társadalmi teher az aprófalvak elnéptelenedése, a gettók megmaradása. A társadalomkutatók fentebb idézett véleménye azt mutatja, azóta sem javult érezhetően a leszakadt térségek helyzete. Igaz, a papírra vetett tervekben is csak annyi szerepel, „a területi különbségek nem nőnek tovább” 2030-ig.

Nincs igazi felelős

A kormány tagjainak feladatait rögzítő tavaly májusi kormányrendelet alapján a területfejlesztéssel többen is foglalkoznak, azt azonban nehéz kibogozni, hogy ki mit csinál ebben a kérdésben. A Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely felel például Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért és a településfejlesztésért, településrendezésért. Az innovációért és technológiáért felelős Palkovics László feladatlistájában a területfejlesztés is szerepel, az agrárminiszter Nagy István tartja kézben az agrár-vidékfejlesztést, és a pénzügyminiszter Varga Mihálynak is jutott egy szelet, ő a területfejlesztés stratégiai tervezéséért felel.

Még alacsony az építési kedv Magyarországon

A KSH negyedévente közreadja a megyék népesedési, gazdasági adatainak frissítését a fejlettség olyan mutatószámaival együtt, mint az épített lakások száma. A Fókuszban a megyék című legutóbbi éves összesítés gyakorlatilag minden kérdésben igazolja, hogy nincs változás: a népesség 2018-ban minimálisan nőtt a munkahelyeket kínáló gazdaságilag fejlettebb régiókban, de a gyarapodás még az első helyen álló Pest megyében is csak 1,2 százalék, a második Győr-Moson-Sopron megyében már nem éri el az egy százalékot, Fejér, Komárom-Esztergom és Vas megye lakosságszáma pedig stagnált. A többi megye, de még a főváros népessége is valamelyest csökkent, Békésben és Tolnában a legnagyobb mértékben. Budapest lakosságszáma 1 millió 750 ezer fő, az országé 9 millió 778 ezer. A folyamat véletlenül épp 2010-ben érkezett fordulóponthoz, amikor tízmillió alá került az ország lélekszáma. Miközben a regisztrált munkanélküliek aránya a KSH adatai alapján országos szinten már csak az aktív korúak 3,6 százaléka, még az állami számítás is azt mutatja, hogy 8,7 százalék Szabolcsban, 7,1 Baranyában, és 6,2 a Hajdúságban a munkát keresők tömege. Ráadásul – ahogy arra Katona Tamás közgazdász, volt KSH elnök többször is rámutatott – a kormány trükközik a statisztikával, aktív dolgozónak veszi a 130 ezernyi közfoglalkoztatottat, és az egy évnél nem régebben külföldön dolgozókat. Ha őket a szociális ellátásoknál vagy a ténylegesen nem itthon dolgozóknál számítaná be, a valós munkanélküliség mindjárt felkúszna 7 százalék fölé, csak ezzel már nem lehetne dicsekedni. Arról sem ejtenek szót a sikerbeszámolók, hogy a statisztikában csak azok szerepelnek, akik bejelentkeznek a foglalkoztatási szolgálathoz, a reményt vesztetteket sehol nem tartják nyilván. Egy térség lakosságának életszínvonalát jól mutatja, hogy mekkora az ott dolgozók nettó bére, több vagy kevesebb az országos átlagnál, lassabban vagy gyorsabban emelkedik annál. A területfejlesztés szempontját is hozzátéve érdemes megnézni, melyik megye rontott vagy javított a pozícióján 2010 óta. Tavaly a havi nettó átlagkereset országos szinten 219 412 forint volt, 2010-ben 132 628 forint. Kilenc évvel ezelőtt is a fővárosban dolgozók keresték a legtöbbet, ez nem változott. Ugyanakkor 2010-ben még Komárom-Esztergom megye állt a második helyen, azóta azonban Győr-Moson-Sopron már régen átvette ezt a pozíciót. Ennél fontosabb, hogy a sor végén nincs nagy változás: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye az utolsó helyen maradt, még tavaly sem kerestek annyit a keleti határ közelében élők, mint a fővárosiak 2010-ben. A budapestiek akkor 162 500 forintot vittek haza, de a szabolcsiak még 2018-ban is csak 153 451 forintos nettó bérekkel álltak az utolsó helyen. Nem sokkal keresnek többet a békési, nógrádi és zalai alkalmazottak sem. Egy térség fejlettségét, az ott lakók életszínvonalát az is megfelelően jellemzi, hány lakás épül egy esztendő alatt. A hosszú évekig tartó mélypont után ugyan élénkül az építési kedv, de az emberek óvatosságát mutatja, hogy az országban sokfelé még mindig kevesebb ingatlant adtak át tavaly, mint 2010-ben. A fővárosban akkor 6186 használatbavételi engedélyt adtak ki, míg 2018-ban csak 3874-et. Baranyában a kilenc évvel ezelőtti 478 lakással szemben tavaly 223, Békésben 293 helyett 111, Nógrádban pedig 146 lakással szemben mindössze 54 épült. Vannak azonban térségek, ahol a gazdaság teljesítménye az építési kedvet is meghozta. Több ingatlant vehettek birtokba a tulajdonosok a 2010-es átadásokhoz képest Bács, Hajdú-Bihar, Pest, Vas és Veszprém megyében és különösen nagy volt az ugrás Győr környékén. Jellemző az is, hogy a hátrányos térségekben kevesebb ingatlanra mondják ki, hogy lakhatásra már alkalmatlan. Épp ezekben a megyékben lenne a legnagyobb szükség arra, hogy önkormányzati lakások épüljenek, amit a piaci ár alatt bérelhetnének a rászorulók, de a Fókuszban a megyék című KSH kiadvány adatai szerint az egész országban összesen 41 ilyen ingatlan épült tavaly, 13 megyében egyetlen egy sem. Budapest vezeti a sort 23 önkormányzati lakással, aminek azonban van egy nagy szépséghibája: valamennyit a XIII. kerületi önkormányzat építtette a Kartács utca 14. szám alatti passzívházban. Más kerületek egyet sem.