Megőrizni Nagygombos dallamát - Ahol a Nap és a hegy összeér

A Mátrai Történelmi Borvidék az ország 22 borvidéke közül területi nagysága alapján a második legnagyobb, a hegyvidékiek között pedig a legnagyobb a mintegy 7.815 hektárnyi nyilvántartott szőlő ültetvényével.

A borvidék a Mátra hegység déli lejtőin, kelet-nyugat irányban a Tarna és a Zagyva folyók által határolt területen, mintegy 15−20 km széles sávban helyezkedik el. A területen ősi hagyományai vannak a szőlészeti-borászati tevékenységnek. A Mátrai borvidéken a déli országrészekhez képest kiegyenlítettebb az éghajlat ezért a szőlő érése lassabban, egyenletesebben megy végbe.

Mátraalján a nagyobb arányú szőlőtelepítés a XIII. században indult meg, a XIV. században már jelentős a borkereskedelem is – írja a borvidék honlapja. A térség legnagyobb szőlőbirtoka Visontán a Haller család birtokában volt (1750-ben mintegy 50-60 holdnyi). A Kárpátok hegykoszorúja óvja a medencét a zord időktől, a Mátra hegység déli délnyugati lejtőin a sok napsugár érleli a bogyókat, a régi tűzhányók talaja pedig minden jóval ellátja a szőlőket, hogy tüzes, illatos jó bort teremjen. Ez a hely „Ahol a Nap és a hegy összeér”. Az itt készült fehér borok elsősorban friss, virág és gyümölcs illatukról híresek.

A Mátrai Borvidék adja az ország szőlő-bor exportjának több mint egyharmadát, a nyugati exportnak pedig több mint 40 százalékát.

A térség egyre ismertebb és feltörekvő borászata a Nagygombos pincészet, amely rozé borairól ismert. A különleges fekvésben köszönhetően ízekben gazdag rozéalapanyag fejlődik, amely megőrzi élénk, üdítő savait, ugyanakkor az ültetvények déli, délnyugati és nyugati fekvése, valamint a meszes nyirok altalajon húzódó homokos lösztalaj a zamatos gyümölcsaromák kifejlődését segíti.

A birtokot a főnemes Grassalkovich Antal alapította. 1957-ben állami tulajdonba került, majd 1999-ben a valóságos borászzseniként ismert Gál Tibor nyerte el a terültre kiírt privatizációs pályázatot, a fejlesztések azonban egy időre leálltak 2005-ben bekövetkezett halála után. A Nagygombosi Borászatot 2009-ben a Barta család vásárolta meg. A tulajdonosváltással ismét megindul a birtok fejlődése.

A Nagygombos szőlőinek fajtaösszetétele izgalmas lehetőséget kínál a rozé műfajában. Így a klasszikusnak számító kékfrankos rozé mellett házasítást is készítenek rozéból, amelynek összetételét az aktuális évjárat adottságaihoz igazítják. Emellett olyan, itthon ritkaságnak számító fajtával is foglalkoznak, mint a burgundiai eredetű gamay noir. A pincészetnél nem palackoznak korán, nem szeretnének magas kénhasználatot.

A szőlőültetvényeket folyamatosan cserélték ki. A folyamatot 2016-ban kezdték el, egy nyolcvanas ültetésű oportó ültetvényt cseréltek burgenlandi kékfrankosra. Idén kezdik a birtokközpont felújítását, egy 1872-ben épült borházról van szó. A borkészítést ebben a történelmi épületben kívánják majd végezni. Két borcsaláddal büszkélkedhetnek, az egyik Nagygombos Borászat, a másik Barta Anna néven jelenik meg, ő a pincészet főborásza. Előbbi borok egyszerűbbek, könnyedebben fogyaszthatóak, utóbbiak viszont összetettebb tételeket tartalmaznak. A Barta Anna néven megjelent borok több „törődést” igényelnek.

Közéjük tartozik a Gamay Noir Rosé, amelynek a gyümölcsaromák mellett megjelenő finom, hordós érlelés ad újabb réteget, valamint a 2017-es Bogyókák Cabernet Franc, amelyből mindössze 300 palack készült.

A fejlesztések közé tartozik az új címke. Már Gál Tibor idejében megjelent rajtuk a gomb motívum. Ezen az új arculat tervezője, a vendéglátás, a borászatok, és a prémium élelmiszerek körében komoly tapasztalatokkal rendelkező Laki Eszter sem változtatott, csak kevesebb hangsúlyt helyezett rá. Az új külalak jellemzője, hogy négy pont, azaz gomblyuk jelképezi a gombot. Mondhatni ez az új logó. A Barta Anna által fémjelzett borokon jelent meg a birtok leggyakoribb madara, az erdei pinty, amely arra utal, hogy a főborász apjától, Barta Károlytól tanulta meg a madár énekének egyéni dallamát. Amint Barta Anna fogalmazott, szeretnék megőrizni „Nagygombos dallamát”.