Előfizetés

Tévúton a kormány: nem akciótervre, hanem komplex családvédelmi programra lenne szükség

Gulyás Erika
Publikálás dátuma
2019.04.26. 07:15

Fotó: Népszava
Szétszedték a szakemberek a kormány családvédelmi akciótervét a Magyar Közgazdasági Társaság konferenciáján.
Becsülendő, hogy Magyarországnak van egy demográfiai programja – hozta fel szinte védekezésként Gion Gábor, a Pénzügyminisztérium államtitkára a Magyar Közgazdasági Társaság csütörtöki szakmai konferenciáján a végső érvet a kormány családvédelmi intézkedéscsomagja mellett. Pedig a másik két felkért előadó sok jónak tartott apró részletet talált a tervekben, bár ezeknél valóban több volt a kérdőjel és a számonkérés, amiben vélhetően az is szerepet játszott, hogy mindenki más oldalról közelített a családpolitikához. A pénzügyi államtitkár a gazdaság, a foglalkoztatás felől nézte az adatokat, amikor kijelentette, hogy tíz év múlva már olyan mértékben csökken az aktív korú népesség hazánkban, hogy akkor sem lesz elegendő munkaerő, ha a most még tartaléknak tekintett 300-600 ezer embert is foglalkoztatni kezdik. A családpolitika ott jön be a képbe, hogy ennek a körnek nagy része családanya, akiket akkor is munkára fognának, ha négy gyermeket nevelnek. A hétpontos orbáni családvédelmi csomagra idén a GDP 0,3 százalékát, jövőre pedig 1,1 százalékát fordítja az állam, de mindenki nyugodjon meg, ez nem borítja fel a költségvetést és a hiánycélt – nyugtatta a Corvinus Egyetemen egybegyűlt közgazdászokat a kormánytag. Az intézmény kutatója, Pitti Zoltán azonban előzetes számításokat is végzett és azt mutatta be, hogy a csok-program elemeire – lakásvásárlásra, kedvezményes kölcsönre, kamatteher átvállalásra, ÁFA visszaigénylésre és gépkocsivásárlási támogatásra – idén több mint 258 milliárd forint megy el, de 2026-ban már 642 milliárd lesz mindennek a forrásigénye. Az adóhatóság korábbi elnöke felhívta a figyelmet, hogy nem jó megoldás másodrendűként kezelni az élettársi kapcsolatban élőket, miközben a gyerekek fele már évek óta nem házasságban születik. Azt is kifogásolta, hogy a lakástulajdon megszerzésének támogatása után az állam magukra hagyja a családokat, leépítette a cafetéria rendszer rezsitámogatási csomagját, miközben egész Európában nálunk kell a családi kiadások legnagyobb részét – 40 százalékát – lakásfenntartásra fordítani. Ez azért megengedhetetlen Pitti szerint, mert egy nagyon friss nemzetközi tanulmányból még mindig az derül ki, hogy kiugróan magas a megélhetési nehézségekkel küzdő magyar háztartások aránya, a legszegényebb 10 százalék helyzete reménytelen. Hasonló kérdéseket feszegetett a kormány családpolitikája kapcsán Hegedűs József szociológus is. A Városkutatás Kft. ügyvezetője arra a nemzetközi mérésekkel is igazolt tényre emlékeztetett, hogy a gyermekvállalás a legnagyobb szegénységi kockázat, amit szerinte ez a csomag nem vesz figyelembe. Amikor a családtámogatási rendszer egészét nézzük, akkor látszik igazán, mennyire igazságtalan az Orbán-kormány szociális politikája. A szociológus ugyan ezt nem tette hozzá, de beszédes az általa idézett adat, ami szerint a majdnem 1,8 millió gyerek után járó családi pótlékra évente 300 milliárd megy el, s most ugyanennyit oszt szét a kormány 30 ezer család között. Élénk vita alakult ki a konferencián a lakásépítési támogatás körül, aminek az áfa tartalmáról még tart az egyeztetés – csillapította a kedélyeket Gion Gábor, de azt elismerte, hogy jogos előadótársai kritikája, ami szerint az új lakások jó részét ma befektetők építik bérlakásnak. Szerinte ez rendben van, sőt tömegesen kellene építeni ilyeneket a vállalkozóknak, mert nem az állam feladata a fiataloknak is megfizethető árú bérlakásszektor kiépítése. Hegedűs József és Pitti Zoltán sok kérdésben nem fogadta el az államtitkár helyzetértékelését. A sokféle kritika közül egyet kiemelve: úgy látják, nem akciótervre, hanem komplex családvédelmi programra lenne szükség, aminek része kellene legyen egy kidolgozott lakáspolitika.

Amíg Orbán keletre figyel, a „V3-ak” nyugatra

Kósa András
Publikálás dátuma
2019.04.26. 06:40

Fotó: Xinhua News Agency
Mintha fordítva tartaná a térképet a magyar külpolitika: folyamatosan keletre néz, ellentétben a visegrádi négyek többi tagjával.
Alig találkozik vezető nyugati diplomatával a magyar miniszterelnök a visegrádi négyek többi kormányfőjével összehasonlítva az utóbbi időben. A magyar diplomácia mintha ütemérzéket vesztett volna; ezt mutatja az is, hogy míg Orbán Viktor Kazahsztánban és Kínában jár, a V4-ek Pozsonyban látták vendégül Abe Sindzó japán miniszterelnököt – az eseményen Varga Mihály képviselte a kormányt. Li Ko-csiang kínai miniszterelnökkel persze komoly diplomáciai siker találkozni, de ha összehasonlítjuk, hogy az utóbbi hetekben kikkel találkozott a szlovák, a lengyel, a cseh és a magyar kormányfő, egyértelműen látszik, hogy Orbán teljesen másfelé orientálja külpolitikáját. Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő egy hete uniós vezetőkkel tárgyalt Brüsszelben, előtte litván, belga, finn kollégájával is találkozott, februárban a francia gazdasági miniszterrel és Mike ­Pence amerikai alelnökkel tárgyalt, januárban részt vett a Világgazdasági Fórumon, Davosban. Andrej Babis ugyan egyhetes távol-keleti körúttal indította az évet, de utána szintén elment Davosba, majd Prágában fogadta a migráció szempontjából kulcsszerepet játszó Líbia egységkormányának a fejét, Fayez al-Sarrajt. Ezután Marget Vestager uniós versenybiztossal a Brexitről tárgyalt, majd háromnapos amerikai útra ment, ahol Donald Trump elnökkel is tárgyalt. Peter Pellegrini szlovák miniszterelnök a jövő héten megy a Fehér Házba (ahol lengyel részről Andrzej Duda köztársasági elnök is járt), tegnap a japán miniszterelnökkel is találkozott négyszemközt, előtte Viorica Dancila román kormányfővel, Antonio Tajani EP-elnökkel és Mike Pompeo amerikai külügyminiszterrel tárgyalt.  Orbán Viktor az elmúlt hetekben – Mike Pompeo budapesti látogatása mellett – egy szerbiai, egy laoszi, egy zöld-foki-szigeteki, a már említett kínai és kazah utat, valamint az Arab Liga migrációval foglalkozó csúcstalálkozóján való részvételét tudta felmutatni. Februárban Pozsonyban egy V4-es csúcson mindegyik kormányfő találkozhatott Angela Merkel német kancellárral.

A legsötétebb évtizedeket idézte fel Kövér beszéde sok bíróban

Simon Zoltán
Publikálás dátuma
2019.04.26. 06:30

Fotó: Kovács Attila / MTI
Handó Tünde és Kövér László, illetve a kormány összjátékának tartják a bírák azt, hogy egy hónapon belül többször is megkérdőjelezték a bíróságok függetlenségét.
Politikai programbeszédet mondott a bírók előtt Kövér László házelnök a magyar bírói függetlenséget garantáló törvény elfogadásának 150. évfordulója alkalmából tartott konferencián szerdán, a jelenlévő, többségében kúriai bírák tehát ennek megfelelően politikai eligazítást kaptak az Országgyűlés fideszes elnökétől. Így értékelte az egyik jelenlévő bíró a konferencián elhangzott, igen élénk visszhangot kiváltó házelnöki beszédet, hozzátéve: Kövér szavai a legsötétebb évtizedeket idézték fel benne és jó néhány bírótársában. A beszéd az európai jogelvektől való elfordulást jelzi, s az elfordulás iránya egyértelműen retrográd, hiszen Kövér a bírók függetlenségét kérdőjelezte meg – tette hozzá. A névtelenséget kérő bíró szerint amikor a házelnök azt mondja, hogy „nincs veszélyesebb döntés egy államra nézve, mint egy megmásíthatatlan rossz ítélet, nincs veszélyesebb ellensége egy társadalomnak, mint egy alkalmatlan bíró”, akkor éppen a jog uralmát kérdőjelezi meg. Hova vezetne ennek az ellenkezője, tehát ha egy bíró jogerős ítéletét meg lehetne változtatni? – tette fel kérdést informátorunk, aki nem lepődött meg Kövér beszédén. Azt egy évek óta tartó folyamat részének tartja, amely az igazságszolgáltatás kormány által való befolyásolására, uralására irányul: „Itt nem a cigaretta-árusítás korlátozásáról, vagy a vasárnapi vásárlás tilalmáról van szó, hanem a demokratikus jogállam, a joguralom működéséről. Mi jöhet még ezután?” Informátorunk felidézte, hogy Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke egy hónapja Kaposvárott a Kövéréhez hasonló „jogelméleti” beszédet tartott. A Jogi Beszélgetések című szakmai fórumon – mint arról lapunk is beszámolt – Handó egyebek között (lásd keretes írásunk) azt mondta: a bíróságok nem működhetnek a végrehajtó és a törvénykező hatalmi ágakkal szemben. Hamis elképzelésnek nevezte, hogy a harmadik hatalmi ágnak, azaz a bíróságoknak szembe kell helyezkedniük az állammal, pedig az OBH-elnök szerint ezt sokan megkísérlik. A jog uralma az állam felett – ami például az Egyesült Államokban, ahol az egyén mindenekelőtt való, létező gyakorlat – szerinte nem jó út: a bíróságok számára népszerű, de nem járható út.
A lapunknak nyilatkozó bíró szerint a Kövéréhez megszólalásig hasonló Handó-beszéd egyértelműen arra utal, hogy az OBH-elnök és a kormányzat között összjáték van, s a házelnök és Handó egy újabb bírósági átalakítást készít elő. Lapunk kérdésere, hogy ennek az átalakításnak mi lehet a tartalma, azt mondta, a bírók informálisan már korábban értesültek arról, hogy a szaktárcánál dolgoznak a két kétharmados bírósági törvényen, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról, illetve a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló jogszabályon. Ezek tartalmáról azonban nem tudott semmit, azt azonban megjegyezte, hogy Handó, aki a szerdai fórumon is felszólalt, egyértelműen politikussá vált, annak ellenére, hogy bíróként próbálja eladni magát. Az OBH elnöke egyébként a fórumon felszólalásában azt emelte ki, hogy a magyar jogállamiság ezeréves, a Szent Korona pedig megtestesíti a magyar államiságot. Kövér is kitért beszédében a Szent Koronára, amikor "önkritikusan" azt mondta: jogalkotói mulasztást történt, amikor nem szabályozták pontosan, hogy a bíróságok kinek vagy minek a nevében hirdetnek ítéletet. "Elvi éllel kijelenthetjük, hogy az eljáró bíróságok csakis a magyar állam vagy az Alaptörvény szerint Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét megtestesítő Szent Korona nevében hozhatják meg ítéleteiket" – mondta a házelnök. Ennek kapcsán informátorunk azt mondta: az önkritika jogos, hiszen az Alaptörvényből a kormánypártok száműzték a köztársaságot, márpedig a bíróságok addig a „Magyar Köztársaság nevében” hirdették ki ítéleteiket. Ma a bíróságok „senki és semmi nevében” nem hirdetik ki ítéleteiket – tette hozzá. Egy lapunknak nyilatkozó másik gyakorló bíró gyakorlatilag ugyanazt a következtetést vonta le Kövér beszédéből, mint bírótársa. Ő is Handó kaposvári beszédére utalt, amely mintegy előkészítette Kövér mostani szózatát. A fővárosi bíró, aki nem volt jelen a rendezvényen, úgy fogalmazott, egy központi narratívát követ mindkét beszéd, s mindkettő csöpögtet némi információt a várható bírósági átalakításokból. Úgy vélte, a központi narratíva akár arra is szolgálhat, hogy előkészítse a bíróságok igazgatásának minisztériumok alá rendezését, ahogyan az az új közigazgatási bíróságok esetében történt. Handó még kitölti ciklusát az OBH élén, majd ezután a kormányzat megszünteti az elvileg a bírói autonómiát szolgáló OBH-t, amivel teljessé válik a bíróságok miniszteri igazgatása. „Semmi jóra nem számítok, csinovnyikok leszünk, az államot, pontosabban a a kormányt kiszolgáló hivatalnokok” – mondta hozzátéve, már ma is ebbe az irányba mutat minden. Hajmeresztőnek nevezte, hogy Kövér szerint a jognak is az államot kell szolgálnia, nem pedig fordítva, ahogyan az egy jogállamban szokás. Szerinte az említett központi narratíva a bírósági rendszer más elemeire is kiterjed, példaként azt idézte fel, hogy az OBH mesterségesen szítja az ellentéteket a vidéki és a fővárosi bírók és bíróságok között, aminek ma már látható következményei is vannak. Így például vidéki bírák olyan közleményeket adnak ki, amelyben már most a fővárosi bírákat teszik felelőssé a jövőre elmaradó béremelés miatt, miközben még egyáltalán nem tudni, lesz-e és mekkora mértékű béremelés a bíróságoknál. Hasonló mesterséges szított konfliktust lát abban, hogy az utóbbi időben Handó a Magyar Bírói Egyesületet támadja. Mint mondta, az OBH elnöke azzal indokolta, hogy az 1300 fős bírói egyesületet meg kellene szüntetni, hogy ő – Handó – már minden követelésüket teljesítette.
Kövér egyébként arról is beszélt, hogy (...) ma a globalizmus nevében a demokratikus nemzeti államok felszámolása a cél az Európa erőforrásai feletti ellenőrzés megszerzése érdekében. Ehhez vezet a liberalizmus és az emberi jogok nevében terjesztett abnormalitás, teljes értékvesztés és a természet rendjének tagadása. Ez a lényege ma az európai politikának, ez a veszély fenyegeti az európai államokat". "Ezért korunk jogászainak és politikusainak változatlanul maguknak kell eldönteniük, milyen értékek védelmére kelnek, kinek az oldalára állnak: az államot védők és építők vagy az államot támadók és rombolók oldalára?"

Rule of law kontra Rechtstaat

Részletek Handó Tünde, az OBH elnökének  a Kaposvári Jogi Beszélgetések című március 22-i konferencián elhangzott beszédéből:
(...) Miért tekintjük önálló hatalmi ágnak a bíróságot, nem pedig csupán a végrehajtó hatalom egy leágazásának? Ami bizonyos, hogy a bíróságot nem az teszi önálló, elkülönült hatalmi ággá, hogy a másik két klasszikus hatalmi ág ellenében működik. A fékek és ellensúlyok rendszere ugyanis nem három, egymással háborúban álló fél pillanatnyi fegyverszünetét jelenti. Az állam ideális állapotában e három (fő)szereplő együttműködve, egymásra figyelve építi azt, amit jogállamnak vagy ha úgy tetszik,„Jó Államnak”hívunk. (...)
Éppen ezért hamis és téves minden olyan megközelítés, amely a hatalmi ágakat egymással szembe próbálja állítani. Ezen elméletek egyik lényegi eleme, hogy a bírói hatalmat a kormányzattal, a törvényhozással szembeni ellenhatalomként határozzák meg. E nézet szerint az ítélkező fórumok, így a szupranacionális bírói testületek, az alkotmánybíróságok, de még a hagyományos bíróságok is a másik két hatalmi ággal szemben állva találhatják meg társadalmi szerepüket. Úgy válhatnak ugyanis a társadalmi fejlődés legitim alakítóivá, ha a közérdekkel szemben mindenkor az egyéni szabadságjogok védelmezőjeként lépnek fel - vagyis megvédik a polgárt az államtól.
(...) ennek a gondolkodásmódnak a gyökerei az angolszász, azon belül is elsősorban az amerikai jogfilozófiában gyökereznek. (...) Az ebből fakadó rule of law eszme valójában a jog uralmát jelenti az állam uralma helyett. Ezért is sántít, ha ezt a kifejezést jobb híján jogállamiságnak fordítjuk, mert valójában mást takar. A rule of law eszme ugyanis az államot korlátozza, hogy az egyén vele születettként vélelmezett szabadságjogait ne vonhassa el. (...) Az európai jogállam-koncepció ugyanis inkább a német eredetű Rechtstaat megközelítést alkalmazza, amelynek lényege az államot és a polgárt egyaránt jogosító és kötelező szabályozottság. Ez biztosítja ugyanis az állam „üzemszerű” működését, hogy az eleget tehessen a polgárokkal szembeni kötelezettségeinek.

Forgács Imre: a nemzeti konzervativizmus bugris változata

Kövér László nyilatkozata egy újabb nyílt támadás az utolsó olyan alkotmányos intézmény ellen, amely a mai Magyarországon még képes arra, hogy az európai jogállami normákat követve működjön – mondta lapunknak Forgács Imre. A Bajnai-kormány igazságügyi-és rendészeti minisztere megnyugtató tapasztalatokat szerzett arról, hogy a magyar bírák igenis függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. Forgács szerint épp a Fidesz-kormány az, amely támadást intéz a bírói függetlenség ellen, például azzal, hogy leválasztja a közigazgatási bíráskodást az egységes bírói szervezetről. A hatalmi ágak szétválasztása nemcsak Montesquieu-ig visszavezethető több száz éves jogelv, de ma is megkülönbözteti a diktatúrákat a demokráciáktól: Trump politikai ámokfutását az USA-ban a törvényhozásnak és a bírósági szervezetnek is sikerült ellensúlyoznia. Kövér felvetését, miszerint a magyar bíráknak a Szent Korona nevében kellene ítéletet hozniuk, Forgács egy ásatag ötletnek tartja, s Görgey Gábor A kivégzés éjszakája című regényét juttatja eszébe, amelynek egyik hőse a Fidesz-rezsimet a „nemzeti konzervativizmus bugris változatának” nevezi.