Druszám, Emma néni Anyám barátnője volt. Felmerül a kérdés, hogy nekem, aki az Imre névre hallgatok, hogyan lehetett druszám egy gyengébb nemhez tartozó embertársam. Kiderült, hogy Emma néni sem Emília, sem Emanuéla, hanem Emerica. Ez pedig nem egyéb, mint keresztnevemnek nők számára rendszeresített formája.
Anyám és druszám nagyon jól megértették egymást. Noha magas értelmiségi minőségű, ám más-más társadalmi osztályba tartozó család lányai voltak, ízlésük és nézeteik egyeztek. Életük és sorsuk abban azonos volt, hogy mindketten szerettek volna továbbtanulni. De csak a kötelező alsóbb fokú iskolát végezhették el. Ami a művelődést és a nyelvi ismereteket illeti, abban nem volt hiányuk. De az ő adottságaikkal bíró lánygyermekek csak legalább egy nemzedékkel később léphettek az önmegvalósítás útjára. Anyámnak ez végül sikerült, de csak élete második felében. Erről írtam is 2006-ban megjelent visszaemlékezésemben. Az alábbiakban egykori druszámnak szeretnék emléket állítani.
A Nagy Háború, azaz az első világháború után pár évig Ausztriában élt. Lévén szenvedélyes turista, tagja volt egy osztrák hegymászó egyletnek. Amikor korábbi társországunkban egyre erősebb lett a német nácizmus terjedése, a hegymászó egylet megkövetelte tagjaitól, hogy igazolják árjaságukat: tagjaik ereiben nem folyik zsidó vér. Druszám rövid választ küldött: "Kein Tropfen arisches Blut. Nur turanisches." Egy csepp árja vérem sincs. Csak turáni van.
1939-ben részt vett a lengyel összeomlás után idemenekült lengyel katonák és civilek támogatásában. A német megszállás után budapesti lakásán adott menedéket üldözötteknek. Amikor 1944-ben a gyulavári (Békés megyei) otthonában megjelenő oroszok egyike megállapította, hogy burzsuj, tiltakozott: Nyet burzsuj, grafica. (Nem burzsuj, grófnő.)
Magas, karcsú, idősen is remek alakú volt. Egy 1956 végi nap mesélte, hogy előző este a kijárási tilalom előtt hazaigyekezve a sötét utcán, lépteket hallott maga mögött. Egy férfi szólongatta. Az első működő lámpánál hirtelen megállt, visszafordult - sapkás fiatal követte. Rászólt. Fiatalember, az öreganyja lehetnék! Az ifjú, látva a karvalyarcú öregasszonyt, rohanva menekült.
Druszám a forradalom után kiutazott Amerikában élő lányához és ott halt meg. Azóta nyilván sokat sétálnak Anyámmal az elysiumi mezőkön.
