Kálmán Olga néhány hete rászánta magát a visszatérésre. Az interneten, saját weboldalával, a kalmanolga.hu-val lépett ismét a nyilvánosság elé.
Akik kedvelik, vagy éppen csonkának érzik a hazai médiavilágot nélküle, alighanem boldogan vetették rá magukat a felületre, mohón behabzsolták az első (önálló YouTube-csatornán is elérthető) interjúkat, blogbejegyzéseket, és várják az újabb anyagokat.
Be kell vallani, e sorok írója sincs ezzel másképp. Egyelőre. Mert az öröm ellenére furcsa jelzéseket érzett valahol mélyen, legbelül. Bármennyire szerette volna, nem érzékelte hétköznapjai tévés társában a korábbi erőt, határozottságot: a kultikus médiaszemélyiséget. A kalmanolga.hu Kálmán Olgája megtört, bizonytalan és elég prózai. Mondhatjuk, még újjászületőben van. De újjászülethet-e? Mennyire termékenyítőek ehhez a jelenleg kijelölt keretek?
Az alapvető kérdés: kit és mit vesztettünk el 2018 nyarán, kinek és minek a visszatérését várjuk? Kálmán Olga úgy véli, egyszerűen a személyére van igény. A weboldalát beharangozó vlogjaiban (videós blogjaiban) ezzel lép újra elénk: „Az elmúlt fél évben számtalan üzenetet, levelet kaptam Önöktől, kérték, hogy térjek vissza, kérdezték, hogy hol térek vissza. Nos, megfogadtam a tanácsukat: Itt vagyok!”
„Itt vagyok!” Látni akartak, tessék! Nem változtam, olyan vagyok, mint eddig. Ismét a vlogot idézve: „A kalmanolga.hu nem egy hírportál, ebből találnak épp eleget, saját ízlésüknek megfelelően. A tuti biztosat se fogom megmondani a hírekről: Sose tettem. Felvetem a témákat, kérdezek. Csakúgy, mint eddig.”
De mehet-e egy másik típusú médiafelületen minden úgy, mint eddig? Kálmán Olga szerint igen, és erre is a személye a garancia. Keres majd érdekes alanyokat, és őszintén beszélget velük. És már láthatjuk is a szabad újságírót, a szabad szellemi világ pusztaságában vezető úton, amelynek szélén nevének betűi tűnnek fel. „Én ide költöztem. De van még hely: Jöjjenek velem! Mert egy beszélgetés nem a stúdiódíszlettől, az asztaltól vagy a széktől lesz jó. Hanem a kérdező és a kérdezett őszinteségétől.”
Ő hív, és mi megyünk vele. Megyünk vele Czeglédy Csaba, Kéri László, Békesi László otthonába, egy étterembe (kávézóba?), ahol Nagy Blankával találkozik. Látjuk-halljuk 20-25 perces egyenes beszélgetéseit meghurcolt emberekről, a miniszterelnök hatalmának rejtélyeiről és távlatairól, az ország gazdasági-pénzügyi helyzetéről. De közben egyre többször pillantunk a videolejátszó időjelzőjére. Olyan ez, mint eddig? Látszólag igen. De mégsem.
Ha nem vagyunk bálványimádók, lassan rá kell jönnünk, hogy nekünk nem Kálmán Olga személyisége hiányzott igazán. Hanem a remek beszélgetős hírháttér-műsorok (elsősorban az Egyenes Beszéd és az Egyenesen) emblematikus vezetője. A markáns televíziós egyéniség, aki közéleti tényezővé lubickolta önmagát ezekben az adásokban. Aki kezdetben szerény daccal fellázadt a politikusok iránti feltétlen tekintélytisztelet ellen. Aki nem engedte a mellébeszélést, keményen várta kérdéseire a választ, és így mindig jelzésértékű lett, ha nem kapta meg. Nagyon komoly támaszt, igazi lelki-szellemi mentsvárat kínált a demokratikus érzelmű nézőknek. Határozott arcélt kovácsolva az ATV-nek.
Érthető, hogy később mindez egyre több önteltséggel fűszereződött. Megjelent benne a médiahatalmi attitűd, az elszámoltatási kedv (na, hogy is van ez, barátocskám?). De ez nem volt igazán idegesítő, az alanyokat sem zavarta, főleg a férfiakat, mert az egészet átüdítette valami finom erotikus szellő. Egyfajta lebegtetett domina-játék. Gyötörj csak, Olga, ez nagyon izgalmas! Gyötörd csak, Olga, ez gyönyörű!
Majd végül, főleg a Hír TV-s időszakban ebből az egészből kialakult egy Média-Nagyasszony szerep. Kálmán Olga kitárta értékpreferenciáit, érzelmeit, jelezte, kiben bízik, kinek nem hisz. Miközben megengedőbbé vált. Kedvencei is lettek, akikkel kedvesen összemosolygott. De ez is jól működött, nem tépázta népszerűségét. Mint ahogy, némi bosszankodáson túl, az sem, hogy átment Simicska Lajos tévéjéhez.
Mindehhez azonban kellett a profi televíziós háttér. A stúdiódíszlet, az öltöztetés, a smink, a több kamera, az adásrendező. És persze a műsorok jól kitalált funkciója és szerkezete. Az aktuális politikai-közéleti történések kontextusa. A napi megjelenés, az, hogy az alanyok jönnek be a stúdióba.
Kálmán Olga televíziós arca, személyisége hiányzik nekünk. Amit aligha lehet automatikusan átmenteni az internetre. Egyetlen, hol az alanyra, hol a kérdezőre mozgó kamerával, privát helyszíneken, ahol Békesi László és Kéri László tartalmas, de „egyenes beszédes” kereteket követő megállapításai is súlytalanabbá válnak. Ahol Czeglédy Csaba egész ügyét újra ismertetni kéne (akár szövegesen), hogy a néző, napi aktualitás híján, bele tudjon helyezkedni a beszélgetésbe. De leginkább a beszélgetések műfaját, célját kellene pontosabban kitalálni. Vagyis a weboldal koncepcióját. El lehet mozdulni autózó oknyomozói irányba, tágabb összefüggéseket feltáró mélyinterjúk készítése felé, kapcsolódni más formában ahhoz, amivel például Gulyás Márton próbálkozik a Partizán netes fórumán.
Csak egyet nem érdemes csinálni: megpróbálni televíziós Kálmán Olgának maradni. Nem hiszem, hogy egy ilyen tapasztalt és tehetséges médiaegyéniség ne érezné, és ne tudná megoldani ezt a feladatot.
