Magyarország 2030-as megújulós és energiahatékonysági vállalásai elmaradnak mind a közös uniós céloktól, mind a fejlettségünkhöz szabott, méltányos szinttől – állapítja meg kilenc ismert hazai civil szervezet az Orbán-kormány úgynevezett Nemzeti Energia- és Klímatervének (NEKT) januárban közzétett első tervezetéről. Magyarországnak, csakúgy, mint a többi tagállamnak, NEKT néven el kellett készítenie 2030-as megújuló-részarányra, energiahatékonyságra és üvegházgáz-kibocsátásra vonatkozó vállalásait. Ennek első változatát az év elején küldték ki Brüsszelbe. Ez az év a tárgyalásoké, aminek során az EU az átlagnál jóval kevesebbet vállalókat – így Magyarországot – igyekszik bátrabb elszántságra noszogatni, növelve a 2030-as közös célok elérési esélyét.
Mint arról a hazai kormányanyag megjelenésekor beszámoltunk, Magyarország 2030-ra a megújulók terén a 32 százalékos uniós átlaghoz képest 20 százalékot, a felhasználás-csökkenésben pedig a 32,5 százalékos átlaghoz viszonyítva 8-10 százalékot ígér. Noha az 1990-hez mért szén-dioxid-kibocsátás-csökkenésben vállaljuk a közösen kitűzött 40 százalékot, más módszertan szerint a 2005-ös adathoz képest a 30 százalékos átlaghoz mi csak 7 százalékkal járulunk hozzá.
Megújuló gyengeség
A civilek a 20 százalékos megújulóenergia-célt a nemzetközi fejlődés tükrében kifejezetten keveslik: legalább 35 százalékot tartanának elfogadhatónak. (Megjegyzendő: már a 2020-as vállalásunk is 14,65 százalék. Bár az érték hat éve 16,2 százalékon állt, azóta folyamatos a visszaesés.) A szélerőmű-telepítés betiltását, mi több, azt, hogy 2030-ra a kormány teljes mértékben ki is vezetné a szélenergiát, a civilek élesen ellenzik. A termelési mód előnyei minden kétséget kizáróak, így Magyarország ma is komoly veszteséget szenved el az engedélyek visszatartásával – szögezik le. A NEKT-tervezetbe foglalt biomassza- (vagyis lényegében fa-) tüzelési arány évi 15 millió tonnát feltételez, miközben a szóba jöhető nyersanyagokból ennyi idő alatt nem termelődik 6-8 millió tonnánál több. Az anyag az ellentmondást nem hidalja át.
Hatékonytalansági erőfeszítések
A célok erőtlenségét példázza az energiahatékonysági terület is. A bonyolult számítások révén a „csökkentési” szándékból ugyanis végül növekvő fogyasztás adódik. További intézkedések nélkül a felhasználás a 2015-ös értéket 25 százalékkal haladná meg. De a kormány által közzétett „mínusz 8-10 százalék” is 19 százalékkal magasabb a négy évvel ezelőttinél. Habár a dokumentum a 2005-ös érték szinten tartását ígéri, az erre közölt adatuk a civilek szerint minden bizonnyal téves, ráadásul a KSH által nyilvántartottnál 50 százalékkal magasabb. Az energiahatékonysági kérdés tárgyalása oly szűkszavú, ami jelen formájában véleményalkotásra alkalmatlan – szögezik le.
Gázmatek
Habár a magyar kormány a paksi atomerőmű bővítését is az általa elsődlegesnek nevezett szén-dioxid-kibocsátás-csökkentési céllal magyarázza, a civilek e számértékek mögött komoly gondokat látnak, illetve a nukleáris energiatermelést nem sorolják a tiszta eljárások közé. Az ország szén-dioxid-kibocsátása – elsősorban az ipar rendszerváltás utáni összeomlása miatt – jelenleg is 35 százalékkal alacsonyabb az 1990-es értéknél. A különbség 2015 óta – a közlekedés, az ipar és a mezőgazdaság egyre nagyobb szennyezése miatt – tartósan csökken. Ha nem tennénk semmit, 2030-ra az érték 31,7 százalékra rúgna, jelentősen elmaradva az unió 40 százalékos átlagától. A kormányanyag nem irányoz elő a folyamat megfordításához szükséges intézkedéseket – szögezik le. Sőt, 2030-ra a közlekedés terén egyenesen 50 százalékos szennyezésemelkedést „vállalnánk”. Bár a cél eléréséhez jelentősen hozzájárulna a helyben bányászott lignitet elégető Mátrai Erőmű teljes leállítása, a kormányanyag nem mondja ki egyértelműen a szénalapú energiatermelés végét, sőt tavaly lignitbányák nyitását is engedélyezték. (Megjegyzendő: Magyarország második legtöbbet termelő, nemrég a kormányfői strómannak tartott Mészáros Lőrinc érdekkörébe került erőművének szénblokkjait 2030-ra a kormánytervek szerint is leállítják. Az egység addigra igyekszik más termelési módokra áttérve megőrizni előkelő piaci helyzetét.) Arra is figyelmeztetnek, hogy miközben 2050-re 52-85 százalékos szén-dioxid-kibocsátás-csökkentést vállalunk, addig az Unió ugyanekkorra 100 százalékot tűzött ki. Ehhez 40-ről a 2030-as értékünket is 55 százalékra kellene emelni.
Hiánylista
A civilek olyan sarkalatos kérdésekben hiányolják a NEKT-ből a részletes terveket, mint a szén sorsa, a biomassza rendelkezésre állása, az épületek energetikai korszerűsítése, az energiahatékonysági kötelezettségi rendszer bevezetése, a megújulós eljárások köre, a villamos rendszer rugalmasságának növelése, az okos eszközök és a digitalizáció hozzájárulása, a közlekedés klímabaráttá tétele, az adórendszer reformja, a mezőgazdaság üvegházgáz-kibocsátásának csökkentése, a fogyasztói szokások megváltoztatása, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás vagy a hulladékágazat hozzájárulása.
De az sem világos, hogy az ezeken kívül általánosságban megemlített célokat milyen kutatások előzték meg, évente miként alakulna ezek éves megvalósítási ütemterve és honnan lesz minderre pénz. Az uniós sablon több mint 110 pontjából a kormányterv körülbelül negyvenre egyáltalán nem tér ki, későbbre ígéri azt, illetve általában a kifejtett pontok is hiányosak. Hiányoznak az adatok, a helyzet és a célok számszerű bemutatása, valamint az intézkedések leírása. Ezek nélkül a mégoly szerény vállalások teljesülése is ellehetetlenül – vélik.
Habár egyelőre a társadalmi egyeztetési tervre is csak várnak, a tartalmi hiátusok fényében kérdés, egy esetleges jövőbeni tárgyalási lehetőség alkalmával a kormány egyáltalán bírálható állapotú anyagot tesz-e le az asztalra – teszik hozzá. Mindenesetre tavalyi javaslataik egyelőre nem köszöntek vissza a NEKT-anyagban. Már ez olyan kezdeti csúszás rémével fenyeget, ami végül is a 2030-as célok megvalósíthatóságát is veszélyezteti.
Támogatott szennyezés
Az irat összeállítóinak minden bizonnyal figyelembe kellett venniük olyan politikai szempontokat, mint például a fosszilis energiafelhasználásnak nyújtott közvetlen és hatalmas közvetett támogatást, a merev lakossági energiaár-képzést és a szélenergia-fejlesztések akadályozását, valamint azt, hogy a központosított intézményrendszer mellett egyelőre hiányoznak a magántőke részvételét biztosító feltételek – vélik a civilek. Így cáfolják a NEKT-tervezet megállapítását, miszerint Magyarországon a fosszilis üzemanyag-fogyasztás ne részesülne támogatásban. Ezzel szemben a környezetvédők legalább évi ezermilliárd forintos támogatást számoltak össze. Ilyen például a közúti közlekedés fejlesztése, a „rezsicsökkentés”, valamint egy, a palagázkitermelés ösztönzésére alkalmas alap. Ezek haladéktalan felszámolását sürgetik. Kudarcos az a klímapolitika, ami a szennyezést az éghajlatvédelemnél nagyságrendekkel több forrásból támogatja – állapítják meg.
Benyomásuk szerint a NEKT-tervezet elsősorban nagyberuházásokra alapoz, ilyen formán elnagyoltan kezeli a helyi, háztáji, kisipari fejlesztéseket, miközben utóbbiak legalább annyira fontosak. A támogatási rendszeren belül javasolják szétválasztani a kifejezett lakossági energiahatékonysági pályázatokat és az energiaszegénységgel kapcsolatos szociális intézkedéseket. Sürgetik, hogy a kormány egyéb döntéseiben is érvényesítse e szempontokat, ne hozzon a célokkal ellentétes szabályokat és erősítse az ellenőrző szerveket.
Mindemellett alapvetően támogatják az általánosságban felvetett célkitűzéseket, így például a napelemek és a távhő támogatását, a szén kivezetését, illetve a szemléletformálást is - remélve, hogy e téren szóhoz is jutnak.
