Karnyújtásnyira a BL-finálétól

Publikálás dátuma
2019.04.30. 12:08

Fotó: BEN STANSALL / AFP
Két meglepetéscsapat, a Tottenham és az Ajax (tv: M4 Sport 21.00) találkozik kedden a labdarúgó Bajnokok Ligája elődöntőjében. A vendéglátó angolok az előző körökben a Borussia Dortmundot és a Manchester Cityt búcsúztatták el, míg a hollandok a Real Madrid után a Juventust ütötték ki. 
A londoni csapat háza táján sok a probléma, Harry Kane, Harry Winks és Erik Lamela sérülés, míg Szon Hung Min eltiltás miatt nem játszhat az első mérkőzésen. A londoniak emellett legutóbbi 11 bajnokijukból mindössze hármat nyertek meg, a hétvégén a West Ham ellen szenvedtek újabb kínos vereséget. A Tottenham ugyanakkor még mindig harmadik, s két körrel az idény vége előtt négy pont az előnye az ötödik Arsenallal szemben, így jó eséllyel jövőre is érdekelt lesz a BL-ben.
Eközben az Ajax legutóbbi 15 tétmeccséből csak kettőt nem nyert meg, ráadásul a hétvégén pályára sem lépett, ugyanis a holland szövetség a teljes bajnoki fordulót elhalasztotta azért, hogy az amszterdamiak a lehető legideálisabb állapotban mérkőzhessenek Londonban.
A két csapat közül egyértelműen az Ajax büszkélkedhet dicsőbb múlttal: az amszterdamiak eddig négyszer hódították el a legrangosabb európai trófeát, míg a Tottenham 57 éve nem volt a legrangosabb kontinentális kupa elődöntőjében, s még soha nem nyerte meg a sorozatot.
Szerdán a Barcelona fogadja majd a Liverpoolt (tv: M4 Sport 21.00) a másik elődöntőben. A katalánok a hétvégén bebiztosították bajnoki címüket, míg az angolok ugyan 5-0-ra nyertek a Huddersfield ellen, ám továbbra is csak másodikak a tabellán.
Szerző

Egy biztos: nehéz dolga lesz az FTC-nek

Publikálás dátuma
2019.04.30. 11:00

Fotó: Tóth Gergő
A labdarúgó NB I bajnokaként az FTC indulhat a Bajnokok Ligája következő idényének selejtezőjében. Nem lesz kiemelt, így már az első fordulóban komoly ellenfélre számíthat.
Bár 3-2-re kikapott a Budapest Honvédtól, mivel a rivális MOL Vidi FC előzőleg csak döntetlent ért el a Puskás Akadémia ellen, a Ferencváros szombaton, a bajnokság befejezése előtt három fordulóval matematikailag is bebiztosította a 120 esztendőt felölelő klubtörténet 30. bajnoki aranyérmét. A pezsgő lassan felszárad, a sikert követően két nap pihenőt kapó játékoskeret pedig keddtől újra edzésbe áll, a munka dandárja azonban nem az idényből hátralévő mérkőzéseken, sokkal inkább a felkészülési időszakban, majd a Bajnokok Ligája selejtezőjében vár a Ferencvárosra. Mindez nem csupán üres szólam: tavaly nyáron bevallottan azért váltotta Szerhij Rebrov a korábban közel ötévnyi bizalmat kapó vezetőedzőt, Thomas Dollt, mert a klubvezetés az utóbbi évek kudarcai után az idéntől végre kézzelfogható eredményeket szeretne látni a nemzetközi porondon.
Egy biztos: nehéz lesz átlépni a Ferencvárosnak a korábbi évek árnyékát.

A magyar bajnokcsapat a selejtezősorozat első fordulójában, az előselejtezős kör után kapcsolódik be (onnan négy oda-visszavágós párharcot kell megnyerni a főtábláig), a korábbi eredmények alapján kiszámolt együtthatója miatt pedig biztosan nem kiemeltként. Csak hogy érzékeltessük: az NB I bajnoka mellett egyelőre az észt, az izlandi, az északír, a feöreri, a lett a grúz és a montenegrói bajnokkal kapcsolatban jelenthetünk ki hasonlót. Mostani állás szerint bizonytalan még a walesi The New Saints, a szlovák Slovan Bratislava, a svéd AIK Stockholm és a litván Südova Marijampole besorolása, de nevezettek pontszámban biztosan az FTC előtt végeznek, akárcsak a skót, a szerb, a bosnyák, a lengyel és az azeri bajnok. Mindenképpen kiemelt lesz, azaz összekerülhet a Ferencvárossal az a BATE Boriszov, amely például tavaly ősszel kétszer is legyőzte a Vidit az Európa-liga csoportkörében, mellette akár a kazah Asztana, a moldovai Sheriff Tirsapol, a norvég Rosenborg, a finn HJK Helsinki, az ír Dundalk, illetve a ciprusi élvonal egyelőre ismeretlen győztese és a Maccabi Tel-Aviv is "szembejöhet". Utóbbi csapattal kapcsolatban egészen friss emlékei lehetnek a Ferencvárosnak, hiszen a két gárda 2018 júliusában találkozott az El selejtezőjében – 2-1-es összesítéssel az izraeliek jutottak tovább.
Mostanáig egyébként az 1995-ös csoportkör elérése jelenti a csúcsot a Ferencváros BL-szerepléseit tekintve, legalábbis mióta jelenlegi nevén, Bajnokok Ligájaként zajlik az európai klubfutball legrangosabb klubtornája (1992 óta). Az elmúlt 27 évben a Ferencváros öt alkalommal próbálkozhatott bajnokként a főtáblára jutással, ám eddig csupán egyszer, az 1995/1996-os idényben járt sikerrel, akkor a csoportkörben az Ajax, a Real Madrid és a Grasshoppers volt az ellenfele. Hasonlóképpen közel 2004 nyarán járt az FTC a csoportszakaszhoz, akkor a bejutásról döntő harmadik selejtezőkörben 1-0-s előnyről várta a Sparta Praha elleni idegenbeli visszavágót, ám hosszabbítás után 2-0-ra kikapott, így később az akkor még UEFA Kupának hívott Európa-ligában vigasztalódhatott. Legutóbb 2016 júliusában mérette meg magát az FTC a BL-ben, de annak a próbálkozásnak keserű csalódás lett a vége, az albán Partizani Tirana a kvalifikáció második körében, a Groupama Arénában búcsúztatta büntetőrúgásokat követően a Ferencvárost. 
Az idén nyáron visszatér a Bajnokok Ligája az Üllői úti stadionba, kérdés, meddig. Az első kvalifikációs kör sorsolását június 18-án tartják, a párharc első mérkőzését július 9-10-én, a visszavágókat 16-17-én rendezik.

Összesen hat hely a selejtezőből érkezőknek

A 2019/2020-as Bajnokok Ligája csoportkörében 11 együttes szereplése már most biztos. Bár még valamennyi bajnokság zajlik, Spanyolországban a Barcelona, az Atlético Madrid és a Real Madrid, Angliában a Manchester City és a Liverpool, Olaszországban a Juventus és a Napoli, Németországban a Bayern München, a Dortmund és az RB Leipzig, Franciaországban pedig a Paris Saint-Germain biztosan olyan helyen végez, amely garantálja a csoportkörös szereplést. További 16 automatikusan kiosztott hely még feltöltésre vár a nemzeti bajnokságok végeredményei alapján, azaz a 32-es főtáblára csupán 6 csapat jut el a selejtezősorozaton keresztül.

Szerző

Kellemetlen nagyságunk – Ma már inkább elfeledtetnék a múltat

Publikálás dátuma
2019.04.30. 10:33

Fotó: Tóth Gergő
Akkora a szakadék a magyar labdarúgás jelenlegi helyzete és a 40-50 évvel ezelőtti állapotok között (a még korábbiakról nem is beszélve), hogy a most pozícióban lévő illetékesek mindent megtesznek a múlt elfeledtetéséért.
A legújabb trendek alapján mindinkább azt érzem, a huszonegyedik századi magyar labdarúgásnak útban van a futball dicsőséges hazai múltja. Minden idők legeredménytelenebb dekádjában kifejezetten kellemetlen az a sikertelen közelmúlttal és jelennel összevethetetlen állapot, amely a ragyogó évtizedekben jellemezte a több mint sportágat idehaza. A modern kor iránymutatói szerint a legjobb volna elfelejteni, hogy valamikor szűnni nem akaróan a világszínvonal volt a mérce; hogy a húszas és a nyolcvanas évek között klasszis kiválóságok sora lépett pályára (bizony még nyolcvankettőben is olyan játékosaink voltak, mint Mészáros kapus, Nyilasi, Müller, Fazekas, Törőcsik, Kiss László, hogy az éppen 82-szeres válogatott Garabáról vagy a vb-keretből kihagyott Váradyról ne is beszéljek); s hogy országos ügy volt a futball minálunk, kis túlzással a nagymamák is tudtak mindenkiről mindent.
Magam például úgy nőttem fel, hogy a Dorog összeállítását felmondani nem jelentett tételt, alapfok, bemelegítő kérdés volt a srácok között. Ma viszont, ha lemennék az utcára, és találomra megállítanék tíz embert, hogy legyen kedves, sorolja fel bármely NB I-esnek nevezett együttes kezdő tizenegyét, valószínűleg egy sem akadna, aki válaszolni tudna, és többen felháborodottan követelnék, hogy ne szórakozzak velük.
A közöny olyannyira általános, hogy mostanában már a valamivel a 3000 fölé kúszó nézőátlagot is ünnepelni kellene, pedig ennyi ember valaha serdülő meccseken is egybegyűlt,

ráadásul az emelkedő középérték kizárólag annak köszönhető, hogy az FTC Üllői úti pályájára kilenc-tízezer ember jár rendszeresen. (Még ez is csak 46 százalékos kihasználtságot jelent. Ugyanez a Vidi esetében 29, a Diósgyőrében 27, a Debrecenében 17 százalék.)
A látogatottság nyomorára az a felelet: régen sem volt mindig telt ház. Tényleg nem. De a Népstadion első harminchárom évében 98 futballeseményen jegyeztek legalább 68 000 nézőt – azért ezt a határt választottam, mert a hetvenes-nyolcvanas években néhányszor előfordult, hogy 68 ezerben maximálták a kiadható jegyek számát –, és legalább ennyiszer, ha nem többször, számláltak 50-65 ezer szurkolót az arénában. Még szép, tehető hozzá, hiszen már az 1910-es évek elején húszezres sporttelepeket kellett építeni Pesten. (Azok kihasználtsága nem 17 százalékos volt.) Ez is szálka a szemben, akárcsak a rengeteg egyéniség. 
Forrás: Felcsút, Zs-közép Facebook-csoport
Fotó: Felcsút, Zs-közép Facebook-csoport
Ma, amikor a lakosság döntő többségének fogalma sincs, ki játszik a hivatalosan első osztályúként számon tartott bajnokságban, elképzelni is nehéz, miféle hatása volt az emberekre Schlossernek, Takács II-nek, Cseh II-nek, Zsengellérnek, Bozsiknak, Albertnek, Mészölynek, és sorolhatnánk reggelig. (Puskást legalább ismerik napjainkban is.) Korunk szószólói számára az is kifejezetten kínos, hogy Détári a nyolcvanas évek végén a világ harmadik legdrágább játékosa volt, mert így nehéz pozitívan közvetíteni, ha egy újpesti center a dél-koreai másodosztályba igazol. 
Egyáltalán: reménytelen jó színben feltüntetni azt a futballt, amely – az eredményekhez képest irdatlan állami támogatás ellenére – nemhogy stagnál, de változatlanul csúszik lefelé. Az Eb-szereplésre senki ne hivatkozzék, mert ha 2016 előtt is huszonnégy csapatos lett volna a kontinenstorna, akkor nyilván nem kellett volna negyvennégy évet várni a részvételre. (Ha meg nem emelik a létszámot, akkor még mindig böjtölnénk.) Sokkal jellemzőbb a nívóra a 2010-es évek specialitása, a – hat évenkénti kivétellel – teljes nyári kiselejtezés az európai kupák előidényéből, valamint az Andorra, Luxemburg, Kazahsztán hármasugrás háromnegyed bánatos éven belül. 
Jobb lenne hát a múltat végképp eltörölni, mármint azok szerint, akik derűsnek, sőt diadalmasnak szeretnék láttatni az évtized helyzetét. Ám azok a nyugtalanító előzmények csak akadályozzák a sikersztori megjelenítését. Ne bánjuk különösebben. Inkább legyünk inkább büszkék mindarra, amire lehet. És süssük le a szemünket, ha az az igazság, hogy csupán a blamázs a miénk.
Szerző
Témák
labdarúgás
Frissítve: 2019.04.30. 11:08