A hatalom szolgálatában

Az Alkotmánybíróság jogintézményét nem véletlenül találták ki. A mindenkori hatalom kontrolljaként kell(ene), hogy működjenek, nem pedig annak kiszolgálóiként. Ez utóbbinak lehettünk azonban újfent tanúi a túlóratörvény kapcsán.

Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 51. paragrafusa szerint ha az Országgyűlés ülésén olyan rendzavarás történik, amely a tanácskozás folytatását lehetetlenné teszi, az ülést vezető elnök az ülést határozott időre felfüggesztheti vagy berekesztheti. Az ülés berekesztése esetén a házelnök új ülést hív össze. Ha az ülést vezető elnök határozatát nem tudja kihirdetni, elhagyja az elnöki széket, amellyel az ülés megszakad. Az ülés megszakadása esetén az ülés csak akkor folytatódhat, ha a házelnök újból összehívja azt.

Ezen törvényi pont alapján tehát az ülést vezető elnök a döntést csak az elnöki székből hirdetheti ki. Ha nem az elnöki székben tartózkodik, fel sem jut oda, vagy azt elhagyja bármilyen okból – akár pl. rendzavarás okán is –, akkor az Országgyűlés ülése el sem kezdődik, vagy megszakad. Kijelentő módban és nem feltételesen.

Mindebből az is következik, hogy ha az ülést vezető elnök nem az elnöki székből vezeti az ülést, akkor az ezen törvény előírásait megsértve nem jogszerű. Az Alkotmánybíróság határozata szerint viszont a házszabályi rendelkezések szövegéből nem következik, hogy az ülés ne lenne vezethető máshonnan, mint az elnöki székből, mivel a pulpitus használata alapvetően praktikus célokat szolgál.

De ez a praktikus érvelés több sebből is vérzik. A Házszabály nem jogszabály, csak országgyűlési határozat. Jogi kötőerővel nem rendelkezik. Viszont az Országgyűlési törvény, éppen a törvényi jellegéből következően, a jogforrások hierarchiájára is tekintettel, erősebb norma, mint a Házszabály. És ha a pulpitus csak praktikus célokat szolgál, akkor kiüresedik és tartalom nélkülivé a házelnöki jogintézmény is. Akkor máshol is le lehetne vezetni az ülést, a mosdóban, vagy az árokparton is. Az Alkotmánybíróság logikáját követve maga a Parlament épülete sem kell. (Amúgy is: miért van az országnak háza, ha a fél országnak meg nincs?)

A szavazatszámláló gép használatát azért vezették be, mert korábban sok esetben olyan képviselők helyett is szavaztak egy-egy előterjesztésről, akik nem is voltak az ülésteremben. Gyurcsány Ferenc sem volt jelen, helyette másvalaki nyomott igent a túlóratörvényre. A képviselők nagy része nem tartózkodott a helyén, viszont Orbán Viktor testőrei illetéktelenekként jelen voltak. Így akár ők is szavazhattak. Ez ellen találták ki a kártyát. Így volt biztosítható, hogy ha valaki nem a helyéről szavaz, akkor az ne a gombhoz tartozó képviselő szavazatának számítson. Ha a törvényt ugyanis nem az arra jogosult országgyűlési képviselők szavazzák meg, az nem érvényes.

Másrészt így joggal merül fel kétség, hogy a javaslatot tényleg megszavazták-e, vagy csak papíron? Valójában kik szavazták meg? Biztos, hogy az akkor hozott parlamenti döntések megkapták a többségi szavazatot? A kártya nélküli szavazások jogszerűségét senki sem tudja hitelt érdemlően igazolni. A bemondás ehhez nagyon kevés. Az ülésnap zűrzavaros volt, az elnök nem a (praktikus) pulpituson tartózkodott, nem láthatta, főleg takarásban, hogy ki hol szavaz.

Ha egy csak kártyával működtethető rendszer kártya nélkül is működik, akkor a rendszer hitelessége is kétségessé válik. Ahogy csak egy telefonrendszer, egy bolti mérleg vagy pénztárgép, vízóra is csak úgy működhet, ha az zárt és hitelesített. Ha ezekkel szemben a legkisebb kétség is felmerül, akkor az ilyen rendszerek által mutatott vagy mért eredmény jogilag nem elfogadható.

És ha mindezt az Alkotmánybíróság jogi szakmailag nem képes felismerni, akkor nagyon súlyos problémák vannak az alkotmányosság szakmaiságával. Különösen súlyosbítja mindezt, hogy soraikban egykori, gyakorló bírák is ülnek. De nem merült fel kétség a jegyzők szabályszerű munkáját illetően sem, annak ellenére, hogy az ellenzék kifejezetten vitatta az aznapi jegyzőkönyvek valóságtartalmát. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy "a jegyzők megválasztására szabályszerűen és a jelen ügyben vizsgált ülésnap eseményeitől függetlenül, korábban, az alakuló ülésen már sor került." Csakhogy minden ülésnapon a megválasztott jegyzők közül külön-külön kell jegyzőt kijelölni, ez nem történt meg az ellenzék szerint. Vagyis a jegyzőkönyvek hitelessége minimum aggályos.

Ez az Alkotmánybíróság immár sokadik határozatában is elkövette ugyanezt a súlyos szakmai bűnt, szelektál a normák között, szembemegy a joggal, kiforgatja őket tartalmukból. Ez esetben hivatkozik egy (nem jogszabályt képező) házszabályra, megtagad egy törvényt. Az Alkotmánybíróság döntése köszönőviszonyban sincs az alkotmányossággal.