Elkerülhetetlen a tandíjemelés - interjú Mészáros Tamással, a Corvinus korábbi rektorával

Előbb-utóbb többet kell majd fizetni a Budapesti Corvinus Egyetemen az átalakítások miatt – véli Mészáros Tamás, az intézmény volt rektora.

Miért lesz jobb az egyetemnek, ha nem az állam, hanem egy alapítvány tartja fenn?

Néhány hónapja magamnak is feltettem ugyanezt a kérdést. A fenntartóváltás azt érzékelteti, hogy a Corvinus egy szabadabb egyetem lesz, s az állam kivonul mögüle. Bár azt nyilván senki nem gondolja komolyan, hogy ez a „kivonulás” azt jelenti, az államnak, a kormánynak, a minisztériumnak mostantól semmilyen beleszólása nem lehet az egyetem működésébe. Bár az irányítás hivatalosan az újonnan létrehozott Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány kuratóriumának kezében van, a kuratórium tagjait a miniszter nevezi ki. Ugyanakkor elmondható: annak, hogy a következő években jelentős minőségbeli javulást érjünk el, az alapítványi forma kedvez. Egy kvázi magánintézmény, mint amilyenné a Corvinus válik, „kiemelődik” a felsőoktatási rendszerből, a finanszírozás, az oktatás-kutatás és a személyzeti kérdésekben is szabadabb kezet kap, mint egy állami fenntartású egyetem.

Miért pont a Corvinus kaphatta meg ezt a lehetőséget?

Egyrészt mert nyereségesen működtethető. Ez a legtöbb állami egyetem, s különösen a nagy tudományegyetemek esetében nem mondható el. Mi viszonylag kicsi egyetem vagyunk, három karral, ami azt jelenti, hogy a felépítésünk egyszerű, átlátható, s leginkább egy területre, az üzleti és gazdasági képzésekre fókuszál. Másrészt pedig a jelenlegi egyetemvezetés és a kormányzat együttműködése is felhőtlennek mondható.

Az alapítvány kuratóriumának elnökét, Hernádi Zsolt MOL-vezért Horvátországban vesztegetéssel vádolják. Az egyetem célja a nemzetközi hírnév erősítése, Európa 100 és a világ 200 legjobb egyeteme közé kerülés 2030-ra. Hernádi személye nem jelenthet gondot?

Érthetőek az aggodalmak, de úgy gondolom, a kormányzat és Hernádi úr is átgondolta ezt a kérdést. Bízom abban, hogy az említett ügy mihamarabb lezárul. Hernádi is itt tanult, a Corvinus Rajk László Szakkollégiumának is tagja volt, az én rektorságom idején avattuk az egyetem díszpolgárává, a Corvinus és a MOL közötti együttműködés is hosszú évekre nyúlik vissza. Szerintem nagy baj nem lehet, a kuratórium összetételét egy „Corvinus-barát” testületnek tartom: tagja még Csák János korábbi MOL-elnök, aki évek óta kutatásokat vezet nálunk, Chikán Attila közgazdász professzor, aki mind a mai napig a Corvinus egyik meghatározó személyisége, Palotai Dániel, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója és Lánczi András, a jelenlegi rektorunk. Igaz, én elegánsabb lépésnek tartottam volna, ha a tagok megválasztása úgy történik, hogy mondjuk két tagot az egyetem, kettőt a miniszter, egyet pedig a diákönkormányzat javasol. De a kuratórium összetételével így is elégedett vagyok.

Nem tartja furcsának, hogy néhány éve még a Corvinus megszűnése is szóba került, most pedig hirtelen kivételezett helyzetbe került?

Az azóta eltelt években stabilizálódott a gazdasági helyzet. Valamint nyilvánvalóan személyi tényezőknek is szerepe van ebben: mint már említettem, a jelenlegi vezetés és a kormányzat viszonya felhőtlen, Lánczi András rektor közismerten közel áll a jelenlegi kormányhoz. Ami a mostani folyamatokban előny az egyetem számára. Az az irányvonal, amit én képviseltem, minden bizonnyal nem volt túl „komfortos” a 2010 utáni hatalom számára, 2011-et követően nyolcévi munkám úgy elszállt, mint egy kiszúrt lufi. De az egyetem megmaradt, és ez a lényeg.

Elég bizakodónak tűnik. Sikerülhet elérni a kitűzött célokat?

Valóban bizakodó vagyok, és a célok sem elérhetetlenek, de azért még mindig vannak kérdőjelek. Például továbbra sem tudjuk, hogy az olyan hagyományos egyetemi testületeknek, mint a szenátus, milyen funkciói lesznek, milyen viszonyban lesz a kuratóriummal, vezetőit, tagjait hogyan nevezik majd ki. Ez kritikus kérdés, mert arról, hogy mit tanítsunk, mit kutassunk, eddig az oktatókból, tudósokból álló szenátus döntött. Jó lenne tudni, a szenátus mellett a dékánok, kari tanácsok kompetenciái hogyan alakulnak majd. Emlékezzünk csak, Magyar Bálint oktatási minisztersége idején milyen indokkal fúrta meg a döntési jogkörrel felruházott egyetemi gazdasági tanácsokat vizionáló törvényjavaslatot az Alkotmánybíróság: tudományról csak tudós testületek dönthetnek. Ha egy harmonikus kapcsolat megszülethetne ebben a kérdésben, valóban tehetnénk egy lépést abba az irányba, hogy egy jó egyetem még jobb lehessen.

Tud részleteket mondani a várható átalakításokról?

Ez egy másik olyan pont, ahol még mindig sok a kérdőjel: nem látjuk még biztosan, pontosan milyen változtatásokat akar a kuratórium. Hogyan, milyen módon érjük el a céljainkat? Lesz-e nagyobb együttműködés a karok között? Kell-e új intézeteket létrehozni? Másképp akarunk-e a vállalati szférával együttműködni? Ezek stratégiai kérdések, s bár megvannak a kitűzött célok, kiforrott stratégia még nincs. Jó lett volna, ha ez már az induláskor a kezünkben van.

A kormány és az egyetem képviselői is emlegettek nemzetközi példákat.

Valóban vannak hasonló működésű alapítványi egyetemek, de pont olyan, mint amilyen a Corvinus lesz, tudtommal nincs. Sokan hoznak fel példaként olyan egyetemeket is, amelyeknek akkora a költségvetésük, mint a teljes magyar felsőoktatásnak. Ezekkel nyilván nem tudunk majd versenyezni.

Többször felmerült a finn Aalto Egyetem példája – igaz, a fenntartói modellt ott évekig készítették elő és viszonylag nagy konszenzussal fogadták el. A Corvinus átalakításáról alig egy éve jelentek meg az első hírek: nem sietős ez egy kicsit?

Talán. Pedig nem gondolom, hogy olyan nyomás lenne rajtunk, ami sürgetné az átalakítást. A Műegyetemmel én is részt vettem anno egy integrációs stratégia kidolgozásában, az is majdnem két évig tartott. De bízom benne, hogy nem lesz gond.

Tanszékek, intézetek szűnhetnek meg?

Nem látom indokoltnak. Noha valóban vannak olyan félelmek, hogy például a társadalomtudományi képzés háttérbe szorulhat, szerintem ettől nem kell tartani. Az üzleti oktatást mindig is erős közgazdasági és társadalomtudományi alapokra tettük. A társadalomtudományi kar a hallgatói létszámok és a finanszírozás tekintetében is rendben van, nagy presztízsű, az ott végzett hallgatóink, oktatóink számos területen jó szakértőként állnak helyt. A minőség érdekében elképzelhető, hogy egyes képzéseket egyszerűsítenek, kiküszöbölik a párhuzamosságokat, de tanszékek, intézetek bezárást nem tartom valószínűnek.

Létszámleépítés szóba kerülhet?

Mennyiségi kényszer nincs létszámleépítésre. Jelenleg egy oktatóra 26 hallgató jut, ez nemzetközi viszonylatban is sok. Ha nem akarjuk a hallgatói létszámot csökkenteni, akkor több oktató kell. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kerülhet sor „minőségi cserére”. Jelenleg annyit tudunk, minden oktatóval személyesen fognak majd elbeszélgetni. Nem titkolt cél, hogy több külföldi oktatónk legyen: olyan, nemzetközileg elismert és jó kapcsolatokkal rendelkező, a tudományos hálózatokban könnyen mozgó személyek kellenek, akik hírét viszik az egyetemnek a nagyvilágban, a tudományos közegben. Az átalakítás személyzeti része is homályos, de az biztos, hogy nem lesz egyszerű. Ha tényleg azt akarjuk, hogy egy komoly külföldi oktatói gárda alakuljon ki, őket meg kell fizetni. Elképzelhető, hogy lesznek bérfeszültségek, de a nemzetköziesítés talán felfelé húzza majd a béreket és a jövedelmeket is.

Mire számíthatnak a hallgatók?

Egyelőre annyit tudunk, hogy a bekerülés feltételei 2020-ig változatlanok maradnak – ugyanannyian lesznek ösztöndíjasok, mint eddig. Lesz majd egy új ösztöndíjrendszer, de hogy pontosan mekkora összegekről lehet szó és kik lesznek a döntéshozók, még nem teljesen világos. Cél, hogy több legyen a külföldi hallgató, és közülük is a jobb képességűek válasszanak minket. Ez persze nem azt jelenti, hogy eljutunk majd arra a szintre, hogy a Harvard elől halásszuk el a diákokat. De már most is úgy tűnik, hogy van egy tartós kereslet a Corvinus iránt. A tandíj oldaláról ennek még nem próbáltuk ki a lehetőségeit.

Vagyis lesz tandíjemelés?

Igen, úgy gondolom, ez előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz. De csak akkor kerülhet szóba, ha már kialakult egy jó ösztöndíjrendszer és a tandíj nem kontraszelekciót jelent majd. Határozottan ellene lennék, ha az a szegényebb rétegekből származó, de tehetséges fiatalok kiszorulásához vezetne. Erre nagyon oda kell figyelnie az egyetem mindenkori vezetésének.