Anyák valódi való világa

Publikálás dátuma
2019.05.04. 13:33

Fotó: Shutterstock
Kapcsolatok tönkremeneteléről, kivándorlásról, itt anya, ott gyerek betegségéről, szülés utáni depresszióról, lakásotthont gyerekével együtt segítő nőről ír Hadas Krisztina az Anyasorsban.
Hányszor érezheti egy nő alkalmatlannak magát az anyaságra? A táplálási nehézségek és az anyatejversenyen elszenvedett csúfos vereség idején. A megsemmisítő pillanatban, amikor a kórházi orvos az esést követő napon lesajnálóan figyelmeztet: a beütött fej és a gyors elalvás minden bizonnyal agyrázkódást jelzett. Az óvodai farsangon, amikor a többiek otthon, kézzel készített káprázatos és kreatív jelmezben érkeznek, az ő gyerekének arcán kigyúló szégyenpírt viszont a kísértetjelmeznek kikiáltott lepedőnek kell lepleznie. Az iskolai sütivásáron, amikor a gyönyörűen megkomponált, finom házi készítésű sütik között egyedül az ő meggyespitéje rontja az összképet. Hosszan lehetne sorolni a rengeteg kudarcélményt, amelyek a „nem vagyok jó anya” szorongását okozzák. Mert a legtöbb nő bizony nem felel meg az ideális anya médiából sugárzott és szép lassan önkéntelenül magáévá tett képének.

Hadas Krisztina nyugodtan vállalhatná az idealizált anyakép elleni kampány arcának szerepét, ahogy hét évvel ezelőtt valójában meg is tette az Egy tökéletlen anya naplója című könyvével. Televízióriporterként 2013 óta a Jön a baba című dokureality-sorozattal kalauzol a valódi való világba. Nem engedte el a széria szereplőit, évekkel később újra találkozott tizenegy anyával, és folytatta tizenegy család történetét. Az Anyasorsban olvasható sztorikban többek között kapcsolatok tönkremeneteléről, kivándorlásról, itt anya, ott gyerek betegségéről, szülés utáni depresszióról, lakásotthont gyerekével együtt segítő nőről ír. Sorsukon keresztül pillanatfelvételeket kapunk a 2016 utáni magyar társadalomról is, képeket, amelyek nem túl hízelgőek. Az empátiával, olykor a kívülálló tisztánlátásával bíró szerző sem bújik szereplői mögé: saját sztorijai, karakteres véleménye, öniróniával viselt anyai tökéletlensége is helyet kap a könyvben.

Az azonban kiderül, hogy hiába minden ember egy mese, nehéz úgy választani érdekes szereplőket, hogy a hétköznapi olvasók is magukra ismerhessenek. A tizenegy nő megtépázott élete nem elég átlagos ahhoz, hogy egy szerencsésebb sorsú, de a mindennapokkal szintén küzdő anya azt érezhesse: ez róla is szól. Mint ahogy a 252. oldal utolsó soráig jutva némi hiányérzetet is hagy maga után a kötet. A kínlódások, bajok és kudarcok mellett kevés teret kap az, ami talán kevésbé izgalmas, túlságosan természetes és nagyon egyszerű: anyának lenni öröm. ***
Hadas Krisztina: Anyasors
A Jön a baba szereplői tovább mesélnek
Bookline, 2019. 252 oldal
Témák
könyv anya

Cs. Rózsikát lefújták

Publikálás dátuma
2019.05.04. 12:30
Nagy Kriszta Tereskova x-T piros festékkel fújta le plakátja inkriminált részeit
Fotó: FMC
Mai magyar mese, avagy Nagy Kriszta Tereskova és a reklámetika találkozása a Szövetség utcában.
Éppen 20 éve, hogy egy fiatal képzőművész 1998 novembere és 1999 márciusa között egy példányban óriásplakátot állított ki a Lövölde téren. A Kortárs festőművész vagyok felirat mellett a művész, Nagy Kriszta állt fehérneműben, azt (is) üzenve, hogy ekkor már nem elég, ha hiteles művész, ezt be is kell vinni a köztudatba. „Nyolc éve még nem volt piaca a kortárs művészetnek, csak kevés, szánalmasan működő galéria létezett, ahol egy-két férj eljátszhatta anyunak, hogy galériatulajdonos. Állítom, hogy a hülye tévészerepléseimnek is köze van ahhoz, hogy beindult a piac. Közben komolyan vettek, mint művészt, beírtam magam a művészettörténetbe, és fontos dolgokról is beszéltem, valószínűleg ezért nem lettem Kiszel Tünde, aki nem csinál semmit, és a médiaszereplései csak a médiaszerepléseiről szólnak” – nyilatkozta erről 2007-ben a Magyar Narancsnak. 2019. május 2-án aztán Nagy Kriszta Tereskova x-T újra ott állt az óriásplakátján és mellette. A hetedik kerületi Szövetség utcában állunk a plakát előtt, hogy az újságírók és fotósok megörökíthessék, ahogy a művész az óriásplakátján lefújhassa azokat a részeket, amelyeket az Önszabályozó Reklám Testület Etikai Ad Hoc Bizottsága nem engedélyezett. Az történt ugyanis, hogy az idén Régi és új álmok címmel, május 25-én kezdődő szentendrei Art Capital kortárs művészeti fesztivál egyik kiállítójaként elkészítette a húsz évvel ezelőtti Kortárs festőművész vagyok mai parafrázisát, Csipke Rózsika halott címmel. (Nagy Kriszta Tereskova azonos című, helyspecifikus tárlata majd a szentendrei MűvészetMalomban lesz látható.)
Az Önszabályozó Reklám Testület Etikai Ad Hoc Bizottsága viszont úgy találta: az alkotás közzététele sértené a Magyar Reklámetikai Kódexet, mivel a vizsgált reklámnak azon kívül, hogy egy mesehősre utal és a szexualitást hangsúlyozza (lenge öltözék, nemi szervhez érő kéz, mi egyéb), további, azonosítható üzenete nincs. A Bizottság álláspontja szerint a reklám a mesehősre utalással a gyermekek figyelmének felkeltésére alkalmas és ezen kívül kizárólag szexuális tartalmú képi üzenetet mutat, ami így öncélú, a botránykeltésen kívül más értelmezhető üzenete nincs. A gyermekek és a szexualitás öncélú összekapcsolása, a figyelemfelkeltéshez a szexualitást felhasználó és a gyermekeket indokolatlanul bevonó módja pedig nem etikus reklámozás és így nem is elfogadható.
Az Art Capital szervezői tiszteletben tartják a reklámetikai döntést – így Nagy Kriszta Tereskova x-T újabb óriásplakátja nem kerül majd ki köztéri plakáthelyekre. Ugyanakkor egyetlen példánya, mint egyedi műalkotás a 7. kerületi Szövetség utca 19. melletti plakáthelyen mégis kikerült, hogy az összegyűlt sajtómunkások előtt a művész a megváltozott korszellemnek megfelelően átalakíthassa azt. A rögtönzött sajtóeseményen Gulyás Gábor, az Art Capital főkurátora röviden azt is elmondta, hogy a Csipke Rózsika halott projekt ugyan a május végén kezdődő Art Capital fesztivál egyik kiállítása lesz, ami – különösen a történtek fényében – újabb értelmezést nyert, és azzal adta át a szót Nagy Krisztának, hogy ezt az egyedi plakátot is projekt részének és műalkotásnak is tekintik, amit csak egy valaki módosíthat: a művész.
Nagy Kriszta Tereskova x-T pedig módosította. Előbb beszélt a halott Csipke Rózsikáról, aki egy nyomasztó álma után született meg, amiben hiába ébred fel száz év múlva, a fehér lovon érkező hercegek sehol sincsenek. Pontosabban már csak csontváz alakban talál rájuk, mert a rózsák közben áthatolhatatlan, gyilkos falat képeztek köré – aztán később belőle is csak a csontváza marad, mert ő sem tud kiszabadulni a kastélyból. (A május végén nyíló kiállításban a rózsaszín ágyán fekvő csontváz Csipke Rózsikát több mint négyezer /mű/rózsa veszi majd körül, illetve választja el sikertelen hercegeitől.) Szó esett még a közerkölcsről is, mint olyanról („… a kezemet sem tarthatom ott… hol is?”), majd elmondta, hogy a reklámetikai értelmezés nyomán ő kénytelen kiskorúvá módosítani Csipke Rózsikát, aki így csak Cs. Rózsika 16 éves lesz. 

Tényleg ilyen világban élünk

Publikálás dátuma
2019.05.04. 10:30
Aaz Index munkatársának képe a hír, eseményfotó kategória harmadik díját kapta
Fotó: Huszti István
Életünk, mindennapjaink gyakran elhallgatott kérdéseit feszegetik idén is a Magyar Sajtófotó Kiállítás képei.
Rabszolgatörvény, #metoo, a Magyar Nemzet utolsó napja, medvekrízis Székelyföldön – néhány téma, amelyektől napokig hangos volt a hazai sajtó az elmúlt év során. Néhány nap, óra vagy pillanat, amely megelevenedik előttünk a 37. Magyar Sajtófotó Kiállítást szemlélve. A Capa Központban kiállított négyszáz pályamű – több mint fele díjazott alkotás – idén is sokszínű, összetett képet kínál az elmúlt év médiában megjelent fotóiból. Emellett olyan képeket is láthatunk, amelyek nem kizárólag a közéleti hírek témakörét érintik. Megjelenik a cigányokat érintő hétköznapi szegregáció, a férfi test jelentésváltozásai, az autizmussal, Down-szindrómával vagy fogyatékossággal élők mindennapjai, a környezetszennyezés vagy a kulturális szokások változatossága is, pozitív és negatív kontextusban egyaránt.
Talán ennyiben más az idei kiállítás a korábbiakhoz viszonyítva: jobban felvillan a szép, a szerethető. De csak annyira, hogy a következő pillanatban újra átvegyék helyét az olyan képsorok, mint a Családok éve képriport, amely egy kilakoltatást dokumentál, vagy a 2018. október 15-én életbe lépett hajléktalanokat érintő törvény kapcsán készült fotók.
A kiállítás az előző évekhez hasonlóan ugyanazokat a kérdéseket teszi fel nekünk: tényleg ilyen világban élünk? Olyan világban, ahol az erőszak és a kiszolgáltatottság mindennapos? Abban a magyar valóságban, ami kicsit mesebelinek, kicsit fanyarnak, de leginkább abszurdnak hat? Ahol megfér a tüntetések romantikája mellett a mindennapi élet harcainak és megaláztatásainak segélykérése? Mikor váltak a hírek kizárólag az erőszak színtereivé? Évről évre hasonló felvetéseket fogalmazzuk meg a képeket szemlélve, majd megyünk tovább és ismét dokumentáljuk őket. Kinek a felelőssége ez? És miért gondoljuk, hogy épp nem a miénk? E kérdésekre nincsenek válaszaink. Még.

*** 37. Magyar Sajtófotó Kiállítás Látogatható május 12-ig a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban
„Ha nekünk mennünk kell, Niki is követni fog minket.” Bődey János André Kertésznagydíjas képe
Szerző