Jéghoki-vb: Kikaptunk a kazahoktól, de így is bent maradtunk

1-3-ra végződött a Magyarország és Kazahsztán közötti összecsapás, ezzel a magyar csapat az ötödik helyre került.

Bár utolsó mérkőzésén a kazahoktól is vereséget szenvedett a magyar válogatott a nur-szultáni divízió-1/A jégkorong-világbajnokságon, mivel a szlovénok korábban legyőzték a litvánokat, legjobbjaink a 3-1-es zakó ellenére is az ötödik helyen zártak, és így bennmaradtak a második vonalban.

Hálás lehetett a magyar csapat Szlovéniának, hiszen a délnyugati szomszéd azok után, hogy pénteken – nincs jobb szó rá – agyonverte a mieinket, vasárnap hasonlóképpen kiütötte Litvániát, a vébézáró magyar-kazah meccs előtt biztosság téve, hogy legjobbjaink jövőre is a divízió-1/A-ban játszhatnak. A szombati játéknap után ez ugyanis nem tűnt egyáltalán egyértelműnek, hiszen a litvánok meglehetős meglepetésre legyőzték Dél-Koreát, így a zárónap előtt három hárompontos csapat reménykedhetett a bennmaradásban. Közülük a mieink ellen 6-0-nak köszönhetően Szlovénia páholyban érezhette magát, így akár az is előfordulhatott volna, hogy pontokat adnak le a baltiaknak, ami azt jelentette volna, hogy a betegség miatt a vébét kihagyó finn kapitányt, Jarmo Tolvanent helyettesítő Majoross Gergely irányította magyar csapatnak is pontokat kellett volna szereznie a házigazdától. Utóbbinak amúgy nem kellett volna már megfeszülnie, hiszen szombaton eldőlt, a fehéroroszokkal egyetemben jövőre az A-csoportban folytathatja, sőt, a záró mérkőzésre az is kiderült, miután Korea megverte a beloruszokat, a kazahok már biztosan világbajnokok.

A mieink pedig az ötödik helyen zártak, ami egyfelől közel áll a realitáshoz, másrészt viszont messze nem állt összhangban a vébé előtti nyilatkozatokkal. Így aztán legjobbjainknak az utolsó meccsen nem is feltétlenül a pontokért, sokkal inkább megtépázott renoméjukért, illetve a szurkolótábor kiengeszteléséért kellett küzdeniük. A csapatba visszatért a szlovénok elleni rémálmot eltiltás miatt kihagyó Hári János, a csapatkapitány Magosi Bálint viszont értelemszerűen nem épült fel a litvánok elleni agyrázkódásából. A kazahok ellen amúgy nem túl sok babér termett korábban, a 12 összecsapásból 11-et az ázsiaiak nyertek, vébén pedig csak egyszer, 2013-banBudapesten sikerült őket legyőzni. Most viszont ismét látszott valami sansz, már csak az ellen összeállítása miatt is, hiszen a kazahok láthatóan nem vették olyan komolyan a meccset, amit jelzett, hogy nem első számú kapusuk, a honosított svéd Henrik Karlsson állt a kapuba, hanem tartaléka, az orosz bajnokságban játszó Barisz Asztana harmadik kapusa, Szergej Kudrjavcev.

És vélhetően egy éles derbin nem kerültek volna a kezdés után azonnal emberhátrányba a kazahok, más kérdés, hogy érdemben nem sikerült semmit sem kihozni a fórból. Viszont legalább becsülettel mentek előre a mieink, s Nagy Gergő lövésénél Kudrjavcevnek már komolyabb tornamutatványra volt szüksége, hogy csapata elkerülje a gólt. A magyar helyzet mintha ébresztőként hatott volna a hazaiakra, akik addig inkább afféle All Star-meccsként fogták fel az összecsapást, vagyis kerülték a test-test elleni kontaktot, s néhányszor már érdemben eljutottak Bálizs Bence kapujáig, ám akcióik végén láthatóan hiányzott a kellő összpontosítás.

Amikor viszont odafigyeltek, nehéz pillanatokat éltek át legjobbjaink, hiszen a friss világbajnok még egyenlő létszámnál is könnyedén felállt a magyar harmadban. Száz százalékos helyzetbe mégis Christopher Bodó került, aki egy, a kazah kapu mögül hanyagul felpasszolt korongot csípett el, ám három méterről a kapusba lőtt. Aztán megint a védekezésre kellett figyelni, ugyanis Terbócs István meglehetősen bután kiállítatta magát a támadó harmadban, de Bálizs remekül állta a sarat a játékban néha inkább a látványt, mintsem az eredményességet előtérbe helyező házigazdával szemben, így gól nélkül ért véget az első harmad.

A pihenő után hasonló koreográfia szerint folytatódott a mérkőzés, ahol előbb Bálizs kapu mögötti ügyetlenkedése miatt fagyott meg a vér az – előzmények ellenére kalaplengetést érdemlően lelkes – , mintegy félezernyi magyar szurkolóban, akik aztán már annak örülhettek, hogy Galló Vilmos szépen játszotta tisztára magát, ám végül egyensúlyát veszítve mellé lőtt. Nem úgy Nyikita Mihajliszé, aki a cserére lekorcsolyázó Scott Macaulayban elakadt koronggal lépett ki, s lőtt a szóló után a magyar kapuba. A gól láthatóan megfogta a mieinket, s csak Bálizson múlt, hogy nem nőtt a különbség, amíg a társai kiheverték a kazah találat okozta sokkot. A harmad felénél aztán túljutott a korong Kudrjavceven, csak éppen Benk András gólját kézpassz miatt nem adták meg a bírók. Így viszont már csak egy kivédekezett emberhátrányt könyvelhettünk el a második szünet előtt, no és egy kellemetlen rekordot is: a litvánok elleni meccs negyedik magyar gólja óta több mint hat harmad, vagyis két teljes meccsnyi idő – egészen pontosan 123 perc 56 másodperc – telt el anélkül, hogy legjobbjaink betaláltak volna az aktuális ellenfélnek. Korábban a koreaiak és a fehéroroszok ellen szerzett egy-egy gólunk között telt el 98 és háromnegyed perc, ám sajnos ezt is sikerült felülmúlni…

És a vébé utolsó játékrésze sem úgy kezdődött, hogy hamar véget vetünk a gólcsendnek, ugyanis egy újabb eladott korong miatt megint emberhátrányba kerültek a mieink. És a kazahok nem is tették meg a szívességet, hogy sorozatban három fórt hagyjanak kihasználatlanul, eldugták a korongot a kapu mögött, és a visszapasszból Anton Nyekrjacsnak nem okozott gondot az üresen marad rövid sarokba lőni. Viszont erre végre sikerült válaszolni: Sofron István szépen tört be a támadóharmadba, s olyan szerencsésen húzta rá a pakkot a kazah kapura, hogy a lábak között utat talált a hálóig – 129 perc 47 másodperc után született végre magyar gól a vébén!

Melyet akár újabb követhetett volna, ám a kapu előtt ezen a vébén valahogy elfogyott a tudomány, amit az öt meccsen lőtt 7 gól is mutatott – ilyen keveset csak a kieső litvánok könyvelhettek el… Pedig ezúttal nem érhette kritika a mieinket, hajtottak becsülettel az egyenlítésért, de hiába néztek szembe többször csak a kapussal csatáraink, nem sikerült kiválasztaniuk a megfelelő megoldást. Az idő pedig vészesen fogyott, ráadásul egy újabb támadóharmadbeli kiállítás miatt megint az lett a fő feladat, hogy ne duplázódjon meg a különbség, ám Jevgenyij Rimarjev nemcsak bevitte a korongot a magyar harmadba, hanem azzal a lendülettel ki is lőtte a felső sarkot. Az utolsó szűk két percben azért megpróbálkoztak az egyenlítéssel legjobbjaink, Bálizs helyére is csatár érkezett, de már nem változott az eredmény. Ezzel a mieink egy győzelem mellett négy vereséggel zárták a vébét, melynek vélhetően egyetlen pozitívuma, hogy sikerült bennmaradni a második vonalban.

Magyarország-Kazahsztán 1-3 (0-0, 0-1, 1-2)

Gól: Sofron (Szirányi, 46.), illetve Mihajlisz (Klesenko, Kudrjavcev, 24.), Nyekrjacs (Rimarjev, Zsaljauov, 43.), Rimarjev (Zsajlauov, Dietz, 58.)

Kiállítások: 8, illetve 2 perc.

A divízió-1/A világbajnokság végeredménye: 1. Kazahsztán 14 pont, 2. Fehéroroszország 10, 3. Dél-Korea 9, 4. Szlovénia 6, 5. Magyarország 3, 6. Litvánia 3.

Azonos pontszámnál az egymás elleni eredmény döntött. Az első két helyezett feljutott az A-csoportba, az utolsó kiesett a divízió 1/B-be.