Csúcs

Olvasom: jövő hétfőn Trump az energiabiztonságról akar tárgyalni Orbánnal. Mégpedig rögtön első napirendi pontként. Hogy is fogalmazzak - a helyzethez illően - diplomatikusan. A felvetés fontossága a két állam kapcsolatrendszerében változatlanul erős kihívásokkal küzd.

Semmi CEU, semmi Putyin, semmi kémbank. Igaz, Orbán és Szijjártó később felvette a megtárgyalandók közé a migrációt és kereszténységet, vagyis a falat meg az illiberalizmust, de erre Trump egész biztosan nem kíván egy szót se vesztegetni. Ebben ugyanis – legalábbis Orbán Viktor La Stampának adott minapi nyilatkozata szerint - „spirituális összhangban állnak”. (Pedig mennyire, de mennyire nem.) Mindegy: Trump haladni akar. Ám az energiabiztonságra az sem áll, hogy közelítene a megállapodás. Ez inkább a katonai együttműködésre mondható el, amiben akár tényleg várható érdemi fejlemény (nyilván amerikai haditechnika-vásárlás).

Az energiabiztonság változatlanul a két állam közötti kibékíthetetlen viták egyike, aminek valójában egy Putyinról szóló fő napirendi ponton belül lenne a helye. Amilyen távol áll ugyanis Orbán Trumptól, olyan közel áll Putyinhoz – e téren is.

A témáról a két népvezér közötti párbeszéd borítékolható. Trump azzal indít, hogy ne vegyünk orosz gázt meg olajat, mert Putyin ezt sosem üzleti, hanem hatalmi, terjeszkedési kérdésként kezeli. (Közben pedig arra gondol, hogy e törekvésének az EU-n belül leginkább Orbán hódolt be.) Erre Orbán visszakérdez, hogy akkor mégis honnan vegyünk energiát? (Pedig tudja, a kérdés mennyire álságos, hisz maga utasította kormányát más források felkutatására.) Erre Trump a palagázukat ajánlja. (Neki amúgy doszt mindegy, kivel bizniszelünk, csak ne az oroszokkal.) Erre Orbán azt válaszolja, hogy ha az amerikai palagáz ára éppenséggel leesne az orosz vezetékesére, és netán megépülne a lefejtésére alkalmas Adria-parti üzem, a horvát szállítási díjak akkor is megfizethetetlenné drágítanák Trump gázát. (Közben pedig arra gondol, hogy az az üzem sose fog megépülni, így ez ügyben is várható némi kakaskodás az oroszoknak hozzánk hasonlóan lekötelezett horvátokkal.) Jó, akkor vegyünk román gázt – tromfol Trump. Vennénk, ha a céged, az ExxonMobil szíveskedne azt olcsón kitermelni – vált ütemet Orbán. Erre Trump finoman megjegyzi, hogy náluk egy magánvállalkozásra nem saját cégként tekintenek. (Közben pedig arra gondol, hogy dehogynem, és pont ezért érti meg az ExxonMobilt, ami olajbevételeit nem óhajtja egyenesen a nagy della ígéretétől megrészegült románok államkasszájába önteni.)

Majd néznek kicsit egymásra, és jobb híján arra jutnak, hogy a kérdést a jövőben is kezeljék üzleti alapon, persze kiemelten figyelve az amerikai ajánlatokat. A nagy semmiből a profi fogalmazók majd gyártanak áttörésnek hangzó, címoldalon hozható lózungokat, Orbán pedig hazajön, és lényegében nem változik semmi.

Ennél, legalábbis addig, amíg Orbánék nem fekszenek neki végre az energiatakarékosságnak, jobb megoldás hirtelen nekem sem jut eszembe.