Szelestey Lajos;
külföldi lapszemle;
2019-05-06 06:56:15
Orbán illiberalizmusa a középkori hatalom korszerű változata
Nemzetközi sajtószemle, 2019. május 6.
Merine Le Pen kijelentette, hogy annál jobb, ha Orbán Viktor valóban közeledik az ő euroszkeptikus frakciójukhoz. De a magyar kormányfőtől függ, hogy marad-e egy olyan pártcsaládban, amely ellene szavaz, vagy inkább olyan irányzatok felé orientálódik, mint a francia Nemzeti Gyűlést is tömörítő Nemzetek és Szabadság Európája-frakció.
A francia politikus azután beszélt, hogy Brüsszelben részt vett a szélsőséges, idegengyűlölő flamand párt, a Vlaams Belang választási rendezvényén. Jelenléte arra utalt, hogy valóban létrejöhet Strasbourgban a nacionalista erők szupercsapata. De azért a körvonalak továbbra is eléggé bizonytalanok, mert lehetséges, hogy a múlt csütörtöki Orbán-Salvini-találkozó a szélsőjobb és az Európai Néppárt közeledését vetíti előre. A Fidesz tagsága fel van függesztve, ez azonban nem akadályozza meg a magyar politikust abban, hogy egyre több, provokációnak tűnő dolgot csináljon.
Le Pen mindenesetre örül, hogy saját pártcsaládja a centrifugális erő szerepét tölti be Strasbourgban, kihasználva a Néppárt, illetve a PiS-t, valamint a brit konzervatívokat magába foglaló frakció megosztottságát. Ugyanakkor közölte, hogy Salvini mindenképpen mellette marad, bárhogy is határozzon az EPP, mert az olasz vezető szavatartó. Azon felül ők ketten barátok.
Az osztrák Izraelita Kultuszközösség vezetője arra figyelmeztetett Mauthausenben, a láger felszabadulásának évfordulóján, hogy Magyarországon a miniszterelnök, Lengyelországban a kormánypárt, Ausztriában pedig az FPÖ vezetői terjesztenek összeesküvés elméleteket a zsidókról. Vagyis politikai fegyverként használják az antiszemitizmust. Márpedig éppen a zsidóellenesség vezetett a koncentrációs táborokhoz.
Oskar Deutsch rámutatott, hogy a holokauszt azért vált lehetségessé, mert emberek értéktelenné nyilvánítottak más embereket. Gyűlöletet vetettek, előítéleteket hangoztattak. Úgy fogalmazott, hogy beszélni kell a mai dolgainkról is. A populisták nem gyilkosok, de építenek az antiszemitizmusra. És nem érnek semmit sem a vörös vonalak, ha azokat folyton átlépik, éspedig minden következmény nélkül. Lásd a Szabadságpárt vezérét, aki a minap már lakosságcseréről beszélt, vagyis ott tart, mint az egykori nácik.
A kemény bírálatot a helyszínen hallgatta végig Kurz kancellár. Az FPÖ-t ezúttal sem hívták meg az eseményre.
A lap másik kommentárja szerint az osztrák kancellár ugyan a minap a CSU elnökével egyetemben azt mondta, hogy elképzelhetetlennek tartja az együttműködést olyan jobboldali pártokkal, mint az AfD vagy Le Pen Nemzeti Gyűlése, mert azok ki akarnak lépni az EU-ból, és egy ilyen összefogás az unió végét jelentené. Ám – mint a kommentár megállapítja - éppen a szélsőjobb szövetségét igyekszik tető alá hozni az európai választás előtt a koalíciós partner Szabadságpárt elnöke, aki EP-listavezetője társaságában pontosan ilyen céllal utazik ma Budapestre. Salvini a múlt csütörtökön szintén emiatt járt Orbán Viktornál. Aki járatos a történelemben, annak a Mussolini, Horthy és Dollfuß-féle fasiszta-tekintélyuralmi rendszerek rövid lélegzetű paktumja jut eszébe, amikor Salvini, Orbán és Strache próbálkozásáról hall.
Itt napjainkban három olyan államról van szó, amelyet összeköt az ideológiai alap és a tekintélyelvű rendszer. Azt mutatja, hogy olyan erők működnek ismét a földrészen, amelyek közös zászló alá akarják vonni a szélsőjobbos, nacionalista, demokráciaellenes irányzatokat. Hogy az ilyesmi hová vezet, az megtalálható a történelemkönyvekben. Ám sok ember az istenért sem akar okulni. Ismét csak az árokba igyekszik vezetni az autót. Ez persze nem csupán az EU halálát jelentené, vége volna az olyan konzervatívoknak is, mint Kurz. Amúgy Salvini, Orbán, Strache és az AfD igencsak jóban van Putyinnal.
A magyar és a lengyel autokraták pontosan tudják, mit jelent a hatalmi ágak megosztása, csak éppen nem kérnek belőle. Ők legszívesebben egymaguk kormányoznának, minden ellenőrzés nélkül, ezért igyekeznek felszámolni a fékeket és ellensúlyokat. Merthogy nem akarnak senkinek sem átengedni a hatalomból. Ennélfogva nem viselik el a független igazságszolgáltatást, csak azt, ha a bíróságok tőlük függenek. Uralmi vágyukat a demokráciával igyekeznek alátámasztani, hiszen végül is megválasztották őket.
Csakhogy ez a demokrácia eltorzítása, és brutálisan megy végbe Törökországban. Amit pedig Magyarországon és Lengyelországban tapasztalni ez ügyben, az fölöttébb álnok. A választást ezek az erők tévesen úgy értelmezik, hogy az felhatalmazást adott nekik mindenre. Az autokraták azt gondolják, hogy ők jelentik az államot, és ellenfeleikkel tetszésük szerint bánhatnak. Az újságírókkal, a bírákkal, ha azok nem paríroznak, ahogyan azt a lengyeleknél Kaczynski csinálta. De van ellenállás, például a lengyel Legfelsőbb Bíróság elnök asszonyának részéről, aki a jogállamért vívott küzdelméért éppen most magas német kitüntetést kapott. Hiába akarta a hatalom kihajítani, a hivatalos nyugdíjaztatás ellenére is maradt hivatalában. Dolgozott tovább, nap mint nap. Végül az Európai Bíróság jogellenesnek minősítette a hatalom packázását. De persze a PiS nem adja fel.
Az autokraták nem óhajtják megérteni, hogy a demokrácia több, mint egyszerű választási aktus: értékközösség. Nem tartják be az alkotmányban rögzített normákat, de ha figyelmen kívül hagyják a bírói függetlenséget, megfojtják a sajtószabadságot, akkor értéktelen a demokrácia. A populista szélsőségesek rendre a média függetlensége elleni támadással kezdik, lásd a magyar és a lengyel példát. Most pedig ugyanez zajlik Ausztriában a köztévé ürügyén. Az ORF propaganda gépezetté akarják tenni, és aki nem kussol, az repül. Legalábbis ebben bízik a „világosbarna” Szabadságpárt. Ám ez életveszélyes, mert itt alapjogról van szó, és ha az veszélybe kerül, az csak az első lépcsőfok a többi szabadságjog elleni fellépéshez. Az osztrákoknál a jobboldali-populista métely már veszedelmes szintet ért el.
A lap foglalkozik Orbán Viktor és Iványi Gábor viszonyával is. Egykor szoros kapcsolat fűzte össze őket , ma viszont ugyanabban az országban, ám két külön világban élnek: a miniszterelnök mind inkább tekintélyelvűen irányítja az országot, a lelkész ezzel szemben azokról gondoskodik, akiket Orbán kirekeszt: a szegényekről, hajléktalanokról, menekültekről.
A kormányfő a keresztény Nyugat védelmezőjeként lép fel, ostorozza a „brüsszeli bürokráciát”, mert az szerinte iszlamizálni akarja Európát. A pap úgy reagál a hivatalos mantrára, hogy az gusztustalan, viszont roppant veszélyes ez az egész keresztény-nemzeti ócskaság. Hiszen a világ 75 éve láthatta, hogy a nacionalizmus tömegsírrá változtatta Európát, és ha most újra kezdjük, akkor csak még rosszabb lesz a végeredmény. Nem szabad bezárkózni, kerítéseket húzni, hanem békében kell élni. Mint mondja, a politikus elárulja az európai értékeket, és csupasz képmutatás részéről a kereszténység, egy vicc.
A hatalom valósággal üldözi Iványit. Az Evangéliumi Testvérközösséget száműzték az elismert egyházak közül. A lelkész azt mondja, Orbán állításával szemben a kereszténységet egyáltalán nem kell megvédeni, főként nem miniszterelnökként. Az ő szemében a politikus olyan, mintha odahaza verné a gyerekeit, nyilvánosan viszont síkra szállna a gyerekek jogaiért. Viszont panaszkodik, hogy vannak papok, akik némák az igazságtalanságok láttán, sőt a templomokban azért imádkoznak, hogy a Fidesz hatalmon maradjon. De csalódást okozott neki az Európai Néppárt és Weber is, amiért nem szabadultak meg a magyar párttól a választás előtt. És Orbánon tényleg nem látni semmi visszafogottságot, ugyanazt a régi játékot űzi – új erővel. A kormánypártnak áll a zászló és Iványi feladta, hogy az EP-választás bármiféle kedvező jelzéssel szolgál Magyarország számára.
Az illiberalizmus, a tekintélyelvű kormányzás a középkori hatalom korszerű változata - állapítja meg kommentárjában a lap . Nem véletlen, hogy az ilyen vezetők bevetik a régi idők koronázási jelvényeit. Orbán az Országházban állíttatta ki a koronát, valamint a palástot, az országalmát és a jogart.
Vagyis nem ér véget az ősrégi küzdelem a szabadelvűség és az erő között. Az egyik oldalon van a harc az igazságosságért, valamint az igény a személyes szabadságjogok iránt. Ez azután ütközik a biztonság iránt érzett vággyal. A világban a szabadság hiányának reneszánszát éljük.
Az unió csütörtökön esedékes nagyszebeni csúcsértekezletén az lesz az egyik legfőbb téma, hogy a tagállamok nem vétózhatják meg a jelölteket a szervezet három legfontosabb posztjára. Épp ezért az apparátus azon van, hogy a három tisztség sorsáról egy csomagban szülessen döntés az EP-választás után. A Bizottság, az Európai Tanács, valamint az Európai Központi Bank élére keresnek új vezetőt, és hogy most mind a három állás egyidejűleg üresedik meg, az teljesen szokatlan.
Illetékesek attól tartanak, hogy a kinevezés folyamata elhúzódhat, épp ezért azon vannak, hogy senki se vétózhasson, azaz többségi alapon hozzák meg a döntést. A vita ugyanis hevesnek ígérkezik és várhatóan megosztja a tagállamokat. Továbbá meghatározhatja az egész európai terv következő öt évét. Emiatt beavatottak azt hangoztatják, hogy nem számít tabunak, ha nem ragaszkodnak az egyhangú határozathoz, mert félő, hogy máskülönben egyesek megakadályozhatják a többségi jelölt elfogadását, illetve túszul ejthetik az egész folyamatot. Mint emlékezetes, Annak idején Lengyelország ellenezte Tusk kinevezését, a briteknek pedig Junckerrel volt gondjuk. (Meg a magyaroknak – a szerk. megj.)
A Bizottság elnökét elvileg a legerősebb frakció jelöli, vagyis Webernek áll a zászló, csakhogy jó néhány kormány elutasítja ezt az automatizmust. Különösen a francia államfő. Ráadásul ezúttal nem valószínű, hogy a pártcsaládok gyorsan felsorakoznának valamelyik jelölt mögé, mert több esélyes is verseng. Emellett immár nem lesz elég, ha összeállnak a konzervatívok és a szociáldemokraták. Azaz Tusk hiába próbálja a választás után 48 órán belül tisztázni a kérdést, ennyi idő aligha lesz elegendő, hogy a dolgok nyugvópontra jussanak.
Az OLAF megerősítette, hogy a múlt hónap óta nyomoz a Csornán, tehát Áder János szülővárosában meghiúsult napelem gyár ügyében, miután az EU nagyjából 6 millió eurót adott a beruházáshoz, ám a pénznek nyoma veszett. Csak az épület készült el, holott már 4 éve folynia kellene a termelésnek. A tudósító hiába kereste ez ügyben a terület fideszes országgyűlési képviselőjét, illetve a párt helyi vezetőjét, egyikük sem kívánt neki nyilatkozni. Az újságíró azt tapasztalta a kormánypárt egyik fellegvárának számító városban, hogy hat a hivatalos propaganda: az emberek félnek a migránsoktól, viszont gyanús nekik az unió. A településen csak olyan hirdetéseket látni, amelyek Orbán programjának támogatására szólítanak fel. A helybéliek szerint nálunk azért nincsenek idegenek, mert azokat a miniszterelnök kemény intézkedésekkel távol tartja, beleértve a határkerítést.
Csorna volt, szocialista polgármestere úgy véli, hogy az unióellenes kampányok megijesztik az embereket, ugyanakkor elvonják a figyelmet a tényleges gondokról. Így arról, hogy a fiatalok kivándorolnak Ausztriába. Az ellenzék működésének azonban nincs látható nyoma a településen. A kormányellenes pártok arra panaszkodnak, hogy nem tehetik ki a plakátjaikat, vagy csak csillagászati összegekért.
Hadházy Ákos szerint a lakosság 70-80 százalékához országszerte csakis a hivatalos üzenetek jutnak el. Ennek ellenére az emberek jó 80 százaléka támogatja az EU-tagságot. Ám Csornán is vannak azért olyanok, akik szóvá teszik a korrupció terjedését.