Ezért maradhatott befejezetlen Leonardo da Vinci több műve

Publikálás dátuma
2019.05.06. 09:09
Illusztráció
Fotó: RIEGER Bertrand/hemis.fr / AFP
Egy esés következtében izomsorvadást szenvedhetett Leonardo da Vinci (1452-1519) jobb karja, ez okozhatta a reneszánsz képzőművész, polihisztor jobb kezének lebénulását - vélik olasz orvosok, akik elméletüket a Journal of the Royal Society of Medicine című folyóiratban tették közzé.
Leonardóról köztudott, hogy élete utolsó éveiben bal kézzel dolgozott, mert jobb keze lebénult, eddig azt feltételezték a szakemberek, hogy kezének megbénulása stroke következménye volt. David Lazzeri sebész és Carlo Rossi neurológus Leonardóról készült két műalkotást elemzett. Az egyik egy portré az idős művészről, egy krétarajz, amelyet Giovanni Ambrogio Figino lombard művész készített. Ezen jól látható Leonardo ruhája ujjával takart jobb keze és kézfeje merev ujjakkal. Egy szélütés következtében az ujjai úgy állnának, mintha ökölbe lenne szorítva a keze - írta Lazzeri a tanulmányban, aki szerint a rajzon látható kéztartás karizomsorvadás (ulnar palsy) eredménye.
A kar singcsonti idege a válltól a kisujjig fut és szinte az összes kézizmot vezérli, lehetővé téve a finom motorikus működéseket. Az esés, amelyet Leonardo elszenvedett, felső karjában okozott sérülést és bénuláshoz vezetett. Ez magyarázhatja azt, miért maradt befejezetlen élete utolsó öt évének számos festménye, köztük a Mona Lisa, miközben a festőművész rendszeresen rajzolt és tanított - írták az orvosok. 
Da Vinci a bal kezével képes volt rajzolni, ám nem tudta tartani a festőpalettát jobb kezében. Firenzei kutatók egy korábbi tanulmányukban arra a következtetésre jutottak, hogy Leonardo kétkezes volt, képes volt mindkét kezével írni, festeni és rajzolni.
Szerző
Frissítve: 2019.05.06. 09:38

Sikeresen felbocsátották a SpaceX teherűrhajóját

Publikálás dátuma
2019.05.04. 12:41

Fotó: Terry Renna / MTI
Az Atlanti-óceánon, a parttól 22 kilométerre horgonyzó platform elektromos rendszerében észlelt problémák miatt egy nappal elhalasztották a kilövést.
Sikeresen felbocsátották szombaton a SpaceX amerikai űripari vállalat Dragon típusú teherűrhajóját, amely utánpótlást szállít a Nemzetközi Űrállomásra (ISS); a start után néhány perccel a hordozórakéta első fokozata sikeresen landolt egy tengeri platformon. A Dragon teherűrhajót helyi idő szerint hajnali három óra körül bocsátották fel a floridai Cape Canaveralban lévő légi támaszpontról. Eredetileg péntekre tervezték a felbocsátást, de az Atlanti-óceánon, a parttól 22 kilométerre horgonyzó platform elektromos rendszerében észlelt problémák miatt egy nappal elhalasztották. Szombaton rajta landolt a hordozórakéta új gyorsítófokozata. Az eredeti tervek szerint a Cape Canaveralon kellett volna landolnia, a SpaceX azonban még nem számolta fel azokat a károkat, amelyeket a Crew Dragon kísérleti személyszállító kapszulájának felrobbanása okozta ott április 20-án. A mostani felbocsátáskor használt Dragon teherszállító űrkapszulát másodszor vették igénybe: előzőleg 2017 augusztusában már vitt terhet az ISS-re. A szombati volt Elon Musk űrvállalatának, a SpaceX-nek a 17. „kereskedelmi” űrmissziója, amely során utánpótlást szállítanak az ISS-re. Ezúttal 2,5 tonna rakományt továbbítanak az űrállomásra, illetve több, tudományos kísérletekhez használandó berendezés is a Dragon fedélzetén van. Egyikük, az Orbiting Carbon Observtory-2 a szén-dioxid mennyiségét fogja mérni a Föld légkörében, és segít megérteni azt, hogy milyen összefüggés van a szén-dioxid és a klímaváltozás között.
Szerző
Témák
ISS SpaceX

Fényes röntgenkitörést észlelt a NASA egy távoli galaxisban

Publikálás dátuma
2019.05.04. 10:10

Fotó: X-ray: NASA/CXC/Uni. of Science and Technology of China/Y. Xue e
Két neutroncsillag összeolvadása okozhatta azt a fényes röntgenkitörést, amelyet a NASA Chandra röntgenobszervatóriuma egy galaxisban észlelt, amely 6,6 milliárd fényévre van a Földtől.
Amikor két neutroncsillag összeolvad, ellentétes irányú, nagy energiájú részecskenyalábot és erős sugárzást bocsát ki. Ha valamelyik nyaláb felénk mutat, akkor gammafelvillanást észlelhetünk. Ha nem pont felénk mutat, más bizonyítékát kell találni az összeolvadásnak. Ilyenek lehetnek a gravitációs hullámok, és a most észlelt röntgenkitörés segítségével egy újabb bizonyítékra bukkantak a csillagászok. Rájöttek, hogy két neutroncsillag egy új, nagyobb tömegű és gyorsabban forgó neutroncsillaggá olvadhat össze, amelynek kivételesen erős mágneses tere van - írta a Csillagászat.hu.

„Teljesen új módszert találtunk a neutroncsillagok összeolvadásának észlelésére”

– mondta Yongquan Xue, a Kínai Tudományos és Technológiai Egyetem munkatársa, a Nature folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője.

A Chandra észlelte az XT2 jelzésű forrás minden idők legjobb határfényességű felvétele a röntgentartományban, amelyet több éven át, összesen majdnem 12 hétnyi megfigyelési idő alatt rögzítettek. A 2015. március 22-én felbukkanó röntgenforrást később, az adatok elemzésekor fedezték fel.

„Az XT2 véletlen felfedezése megerősíti, hogy a természet gazdagsága sokszor még az emberi képzeletet is felülmúlja.”

A kutatóknak nagy valószínűséggel sikerült megmagyarázniuk az XT2 eredetét. Megfigyelték, hogyan változott a röntgensugárzás intenzitása, és az adatokat összehasonlították azokkal az előrejelzésekkel, amelyeket Bing Zhang, a Nevadai Egyetem munkatársa 2013-ban tett. A kutatócsoport szerint a magnetár, vagyis a nagyon gyorsan forgó, erős mágneses terű neutroncsillag a röntgensugárzással energiát vesztett, ami a forrás halványulása közben lelassította a forgását. Ez azt mutatja, hogy a neutroncsillag-összeolvadás egy új, nagyobb neutroncsillag létrejöttéhez vezetett, amely legalább néhány órán át létezett, ahelyett, hogy azonnal fekete lyukká roppant volna össze.
Ez, a Nature című szaklapban megjelent eredmény azért fontos, mert lehetőséget ad arra, hogy meg lehessen ismerni a neutroncsillagok belsejét.  

„Nem csaphatunk egymásnak két neutroncsillagot a laborban, hogy lássuk, mi történik. Meg kell várnunk, amíg az Univerzum megteszi helyettünk.”

– mondta Zhang

A kutatók azzal a lehetőséggel is számoltak, hogy nem neutroncsillag-összeolvadás, hanem egy nagy csillag összeomlása hozta létre az XT2-t. A forrás viszont a galaxisa szélén található, és ez az összeolvadás-elméletet valószínűsíti. Összhangban áll azzal az elképzeléssel, hogy a szupernóva-robbanások, amelyek során a neutroncsillagok keletkeztek, kilökték azokat a galaxis belső vidékéről. Az XT2 röntgenforrás galaxisának is vannak olyan tulajdonságai, amelyek inkább a neutroncsillag-összeolvadás mellett szólnak. Ilyen például, hogy a hasonló méretű galaxisokhoz képest kevés csillag keletkezik bennük. A nagy tömegű csillagok fiatalok, és jelenlétük együtt jár a csillagképződés magas arányával.  
Szerző