Szánthó Zoltán, a hanglemez-sorozat szerkesztője és producere civilben a Műegyetem Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszékének docense. Még egyetemista volt, amikor barátai hatására bekerült a táncházmozgalomba, s egyik alapítója lett a BME Kerekes Néptáncegyüttesnek. Azt mondja, a népzenegyűjtéssel „kalandvágyból és a megismerés iránti kíváncsiságból” kezdett foglalkozni. Így jutott el Szászcsávásra, amely „a magyar népi éneklésben teljesen általános egyszólamúság kivételeképpen talán az egyetlen olyan falu, ahol több szólamban énekelnek. Ez a 18. század végén, nyugati egyetemeket megjárt protestáns teológusok által meghonosított templomi éneklés sajátos, folklorizálódott formája.”
Szánthó úgy látja, korántsem véletlen, hogy az 1980-as években, Erdélyben még igen aktív hagyományőrző falusi zenészek közül éppen a szászcsávásiak váltak világhírűvé. A több évszázados tradíciót hordozó vonósbandákat 1990 után a legtöbb településen kiszorították a szintetizátoros-gitáros-dobos lakodalmi zenekarok. Ennek következtében szinte mindenhol megszűnt a hagyományok nemzedékről nemzedékre való átörökítése. A falusi muzsikusok gyerekei – ha egyáltalán tanultak zenélni – már valami „korszerűbb” hangszeren kezdtek játszani. Szászcsávás azonban ebben is kivétel: az említett többszólamú énekes tradíció kifejezetten szükségessé tette a vonós muzsikusok jelenlétét, mert ezt a zenét lehetetlen szintetizátorral vagy gitárral kísérni. „Amikor a Ceaușescu-diktatúra összeomlása után a faluban megindultak a rendszeres népzenei gyűjtések, a Szászcsávási Zenekar gerincét adó idősebb zenészek 40 év körüli, életerős, aktív emberek voltak, kiforrott repertoárral és érett technikával. Húsz év körüli gyermekeik nemzedéke pedig teljesen természetesen kapcsolódott ebbe a hagyományba” – írta egy korábbi tanulmányában Szánthó Zoltán.
A Fonó gondozásában megjelenő szászcsávási sorozat első darabja a falusi tánczenei hagyománynak ezt az 1990 körüli állapotát tükrözi. Itt nem a technikai vagy zenei perfekció volt a döntő tényező, hanem az atmoszféra megörökítése. A második és harmadik lemez viszont már stúdiószerű körülmények között, audiofil technikával készült, lehetőséget biztosítva az esetleges hibák kiszűrésére. A széria negyedik darabja a zenekar 1998-as amerikai koncertjének felvétele, amely Live in Chicago címmel már korábban megjelent CD-n. A 2016-ban indított sorozatot a Fonó most két újabb értékes lemezzel bővítette. A Szászcsávási Dalárda című album az 1990-es évek elején, már digitális technikával rögzített kórusfelvételekből gyűjt csokorba 25 tételt. A Szászcsávás Band 6. című CD pedig 1996 és 2007 között készült felvételek segítségével ad keresztmetszetet a falu és közvetlen környékének magyar, román és cigány táncdallamaiból.
