Reuters/Standard
A CDU elnök asszonya arra számít, hogy a Fidesz kiválik a Néppártból. Kramp Karrenbauer utalt arra, hogy a keményen jobbos Orbán Viktor átkelt a Rubiconon, mert az utóbbi napokban mutatott magatartásával, a Salvinival lezajlott találkozóval egyértelműen jelezte: távozni kíván az EPP-ből. Hozzátette, hogy a magyar párt tagságát felfüggesztették, és a miniszterelnök már nem tud beleszólni a pártcsalád ügyeibe. Utalt továbbá arra, hogy a kérdést a konzervatívok bizonyosan napirendre tűzik az európai választás után. Mint mondta, Orbánt a felfüggesztéssel egyfajta próbára bocsátották, igyekeztek hidat építeni hozzá. Ám amit csinál, az mutatja, hogy tudatosan távolodik a kereszténydemokratáktól. A magyar politikus tegnap ismét elutasította a két nagy néppárt koalícióját, mondván, hogy mindkettő reménytelenül bevándorlásbarát.
A szélsőséges AfD vezére örömmel fogadta a magyar döntést és a Fideszt pártja természetes szövetségesének nevezte. Viszont ha a Néppárt elveszti magyar tagját, az azt jelenti, hogy a frakció meggyengül a következő Európai Parlamentben. Lehet, hogy még azt sem mondhatja meg, ki legyen a Bizottság következő elnöke.
Süddeutsche Zeitung
Sajnos, Orbán Viktortól pontosan azt lehetett várni, amit tegnap Budapesten mondott. Így értékelte az elhangzottakat a bajor CSU vezetője. Söder szerint aki hetente találkozik jobboldali populistákkal, az világos jelzést küld. Ezzel pedig elébe megy a Néppárt döntésének a Fidesz tagsága ügyében. A zöldek európai listavezetője úgy reagált, hogy a fejlemény blamázs Weber, illetve az EPP szempontjából. A Giegold azt mondta: kudarcot vallott a remény a Bizottság elnöki posztjának várományosa részéről, mármint hogy elhatárolódjon a kormányfőtől, ám azért bebiztosítsa magának a fideszes Európa-képviselők támogatását, továbbá a pártcsaládban tartsa a magyarokat. Sürgette, hogy a konzervatívok vessenek véget a hatalompolitikai taktikázásnak. Kijelentette: a magyar párt kizárását nem lehet elkerülni, mint ahogy a szociáldemokratáknak is meg kell válniuk korrupt román tagpártjuktól.
Orbán nem árulta el, hogy kit látna szívesen a Bizottság élén, és arról sem nyilatkozott, hogy átlépne-e az új frakcióba, amelyben várhatóan helyet kell az FPÖ, a Liga, és Le Pen pártja.
Politico
A Néppárt szóvivője arra emlékeztetett, miután Orbán szembefordult Weberrel, hogy nem ez volna az első alkalom, amikor valaki a Fidesz szavazatai nélkül lesz a Bizottság elnöke, hiszen ugyanez volt a helyzet 5 éve Junckerrel is. Ugyanakkor a magyar párt kizárását támogató finn Nemzeti Koalíció Pártjának egyik EP-képviselője a magyar lépés hallatán azt mondta: az igazolja, hogy helyes volt a felfüggesztésről szóló döntés, de ha magyar fél menni akar, hát, akkor csak menjen isten hírével. Szerinte igazából Webernek még jól is jön ez a fejlemény a kampányban, mert csökken az Orbán miatt ránehezedő nyomás. Az viszont bizonyosan gondot okoz az elnökjelölt csapatában, hogy a magyar miniszterelnök azt közölte: ő maga most megfelelő utódról igyekszik gondoskodni Weber helyett.
Die Presse
Egyre közelebb kerül a szakítás a Néppárttal, miután a Strache-látogatás alkalmából Orbán Viktor újból megsértette Webert. Illetve nem lehet tudni, hogy most akkor bekövetkezett-e a törés, amitől a kereszténydemokraták félnek, ám amire a jobboldali populisták annál inkább vágynak, avagy csupán újabb taktikai manővert láttunk. Mindenesetre nem egészen 3 héttel az EP-választás előtt a házigazda látványosan megvonta bizalmát a bajor politikustól. Amúgy a magyar vezető nagyon is otthon van, ha valakit inzultálni kell: négy éve Juncker megválasztását is ellenezte. Ezúttal félretolta saját pártcsaládjának figyelmeztetését, noha a CDU elnöke még adott neki egy utolsó lehetőséget.
Orbán egyre nyíltabban kokettál azzal, hogy lepaktáljon a Salvini és Strache fémjelezte szövetséggel, ami veszélyes játék. Egyébiránt az osztrák vendégnek ugyan ezúttal nem járt olyan fényes fogadtatás, mint az olasz pártvezetőnek – nem vitték el a déli határhoz -, de azért nem volt hiány a neki címzett bókokból és az ilyen gesztusokkal ő sem maradt adós.
FAZ
Orbán Viktor végleg szakított Weberrel, megvonta a támogatását tőle, noha eddig az ígérte, hogy a fideszes EP-képviselők a Néppárt jelöltjét támogatják Juncker utódjaként. Arra hivatkozott, hogy a politikus maga jelentette be: nem tart igényt a magyarok segítségére, ám ezzel megsértette a magyar választókat. És bár a miniszterelnök elutasításba ütközött a fontos európai konzervatív vezetők részéről, amikor korábban a Néppárt jobbratolódását sürgette, most mégis megerősítette, hogy szerinte a pártcsaládnak össze kell fognia a tőle jobbra álló erőkkel. A politikus kitért arra is, hogy igen jó véleménnyel van az osztrák kancellár képességeiről, és a Szabadságpárttal kötött koalícióról, ám úgy gondolja, hogy Kurz opportunizmusból távolodik el tőle, illetve a magyar kormánypárttól.
New York Times/Washington Post/Yahoo/AP
Orbán Viktor alkalmatlannak nyilvánította az európai pártcsaládok jelöltjeit a Bizottság elnöki tisztségére. Az Osztrák Szabadságpárt elnökével tartott sajtótájékoztatón kiemelte, hogy a maga részéről nem támogatja a konzervatívok választottját a versenyben, mert Weber megsértette a magyarokat, amikor azt közölte, hogy nem tart igényt azok szavazataira. A tudósítás emlékeztet arra, hogy a Néppárt csaknem két hónapja felfüggesztette a Fidesz tagságát. Viszont Orbán most úgy nyilatkozott, hogy az EPP-nek – osztrák módra – együtt kellene működnie a bevándorlás-ellenes, euroszkeptikus, nacionalista pártokkal – a reménytelenül, nyíltan és világosan migránspárti baloldal helyett.
Jelezte, hogy nem kíván a kereszténydemokraták soraiban maradni, ha ott többségben vannak az idegenek befogadását hirdető erők. Közölte viszont, hogy nem megy el a jövő szombaton, a Salvini által kezdeményezett milánói nagygyűlésre, amelyen az új EU-ellenes szövetség tagjai lesznek jelen. Inkább kivárja az a választások eredményét és csak utána határoz arról, elhagyja-e az Európai Néppártot.
Der Standard
Paul Lendvai azt ajánlja a liberális Európa híveinek, hogy semmiképpen se becsüljék le a veszélyt, amit a budapesti robbantómester, Orbán Viktor testesít meg. Nem teljesült be a földrészen sok kereszténydemokrata reménye, hogy a felfüggesztés hatására majd a magyar vezető, legalábbis a választásig, visszafogja magát, sőt esetleg mérsékli a hangot. Éppen ellenkezőleg, a hatalom közeli sajtó először nyílt hajtóvadászatba kezdett a „gyenge és hiteltelen” Weber ellen, majd az állítólagos nemzetközi sikerek által felajzva, a miniszterelnök maga jelentette be, hogy levette a kezét a CSU-politikusról. Salvini villámlátogatása azután hitvallás lett a „Nacionalista Internacionálé” mellett.
A német kereszténypártok, Merkeltől Söderig, kritikusan reagáltak arra, hogy Orbán zárja sorait az „új Európa építőmesterével”, ám ezt háttérbe szorult a hivatalos médiában, miután végre teljesül a régi vágy: Trump hétfőn fogadja a magyar kormányfőt. Utóbbi hívei időnként nagyzási mániába esnek, erről tanúskodott Szíjjártó fantáziálása arról, hogy a washingtoni találkozónak az egyívású nacionalisták átfogó szövetségének létrehozását kell szolgálnia. A tárgyalás előtörténetéhez azonban tudni kell, hogy az amerikai vadászgépek megvásárlásának kilátása, a migránsokkal szembeni ellenállás, valamint a Soroshoz kötődő emberi jogi szervezetek elutasítása erősebbnek bizonyult, mint az oroszbarát magyar irányvonal miatt érzett aggályok. A tengerentúli pálfordulás és a rossz kompromisszumokra épülő, a jobboldai populistákkal szemben tanúsított képmutató EU-politika ráerősít a politikai csömörre és csak hozzájárul ahhoz, hogy bebetonozza magát a magyar tekintélyelvű rendszer.
Süddeutsche Zeitung
A magyar miniszterelnök szívesen van új székhelyén a várban és nagy kedvvel szervezi meg támadásait – írja a kommentár „Orbán sakkhúzása” címmel. Most éppen azt követeli, hogy az európai konzervatívok nyissanak tovább, jobb felé és egyben célba vette Webert. Ily módon újfent értésre adta, hogy még tovább viszi a viszályt a Néppárttal. Strache ennek alighanem csak örült, mert ő azért járt Budapesten, hogy Salvinihoz hasonlóan arról győzködje a házigazdát: lépjen át a jobboldali populisták leendő strasbourgi frakciójába, és ezáltal forgassák fel az Európai Parlamentet. Csakhogy a magyar politikus egyelőre nemigen kötelezi el magát, szeretne minél több opciót nyitva tartani.
Részéről az A-terv az, hogy nem hagyja el az EPP-t, viszont ha a kereszténydemokraták összeállnak a szélsőjobbal, az hatalmas befolyáshoz juttatná. Csak éppen a pártcsalád messze nincs elragadtatva az ötlettől. Legutóbb Kurz utasította el az együttműködést az olyan pártokkal, mint az AfD, vagy a Le Pen-féle Nemzeti Gyűlés. Vagyis ugyanazt mondja, mint Weber, vagy éppen Söder, aki pár napja kijelentette, hogy egy ilyesfajta összefogás az EU végét jelentené.
Spiegel
Orbán magához csábítja az európai szélsőjobbot: Salvini után ezúttal Strache járt nála, miután a politikus az egész Európa számára követendő tartja az osztrák modellt, vagyis konzervatívok és a szélsőségesek összefogását. A magyar vezető formálisan ugyan még az EPP tagja, de már jó ideje a politikai spektrum jobb széléről csinálja a dolgait. Mostanában pl. kifejezetten a jobboldali populisták és nacionalisták mellett korteskedik. Szerinte a konzervatívoknak át kellene venniük a tőlük jobbra elhelyezkedő irányzat alapvető törekvéseit, majd a választások után együtt kellene működniük a csoporttal. Éppen e célból tárgyalt a múlt héten Salvinivel, az európai szélsőjobb csillagával. A határkerítés mellett és később a sajtótájékoztatón is mindketten azt mondogatták, hogy náluk jobb barát nincs is. Legyen szó akár a hazaszeretetről, az erős nemzetállamokról, a keresztény érdekek elsőrendűségéről és az európai határok védelméről a migránsokkal szemben.
Strachével a viszony nem annyira bensőséges, mint az olasz pártvezérrel, de a Kleine Zeitungnak adott interjúban úgy beszélt róla, mint aki nem dekadens és nem a politikai korrektség nyelvét beszéli. Krekó Péter arra figyelmeztet, hogy a Fidesz a Néppárt egyetlen olyan tagja, amely a saját pártcsaládja és annak vezetője ellen kampányol. Az ideológiai szakadás egyre nagyobb lesz, a magyar kormánypártot immár a szélsőjobbhoz lehet sorolni. A szakértő szerint azonban gyakorlatias megfontolásokból Orbán nem szeretne kihullani az európai politika fő áramlatából. Ezért belülről akarja erősen jobbra vinni a pártcsaládot, miközben ő egyfajta hídfő lenne. A belpolitikában ezt már sikerrel alkalmazta, amikor elszigetelte az egykor szélsőséges Jobbikot.
Ám ezért az ár az, hogy az évek óta tartó propaganda hadjárat – a menekültek, Soros és az unió ellen – megmérgezte a közhangulatot. Süllyed a politikai kultúra szintje az ellenzék oldalán is, amit igazol Bangóné patkányozása. Hogy azután bejön-e Orbán stratégiai számítása, az az európai választástól függ. Viszont nem biztos, hogy utána döntés születik a Fidesz sorsáról a Néppártban. Krekó szerint ugyan a Fidesz mind nagyobb terhet jelent a konzervatívok részére, de lehet, hogy a pragmatikus szempontok kerekednek fölül. És azok felülírhatják az ideológiát, valamint az érzelmeket, mert a magyar politikus és a szélsőjobb szerelmi viszonya besegíthet Orbánnak. Ugyanis a pártcsalád a legjobban attól fél, hogy egymásra találnak az EU-ellenes mozgalmak. Ezért előfordulhat, hogy a magyar pártnak nem kell távoznia.
Kurier
1. A tudósító azt tapasztalta budapesti sajtótájékoztatón, hogy Orbán Viktor némiképp faragatlanul viselkedett: kissé behajtott bal térddel lazán rákönyökölt a szónoki emelvényre. De a legfontosabb mégiscsak az, hogy láthatóan jól érzi magát. Ez persze összefüggött azzal is, hogy az oldalán az FPÖ vezére, az osztrák alkancellár állt. Majd következett a Néppárt ellen kigondolt támadás. Ezzel bosszulja meg Weber korábbi kijelentését, amelyet sértőnek tart. Ily módon még inkább távolodik az EPP-től. Nem sokat számít, hogy az ominózus nyilatkozat hetekkel ezelőtt hangzott el, de az sem, hogy a bajor politikus az osztrák kancellár barátjának számít. Annál inkább igyekezett kiemelni a vendéggel egyetemben, hogy mennyire kedvelik és becsülik egymást.
Aligha kétséges, hogy a koalíciós partner Néppárt részéről provokációnak tekintik a látogatást. Strache szerint azonban a konzervatívoknak felül kell vizsgálniuk kirekesztő álláspontjukat Orbánnal szemben. Utóbbi különben dicsérte Kurzot, amiért az a minap felvetette az EU-alapszerződések felülvizsgálatát.
2. Az újság úgy értékeli, hogy Orbán bemutatta a középső ujját a kereszténydemokratáknak. De hát a Néppárt sokáig vonakodott kitenni a szűrát, így most a politikus maga vágja be az ajtót. Egy európai kormány első embere ennél egyértelműbben idáig még csak ritkán intett be. Tudni kell persze, hogy a magyar vezető nemrégiben nem csak a közös Európa-politikának, hanem az alapértékeknek is búcsút intett. Nem is elsősorban ott lehet tetten érni ezt, hogy nem kér a menedékkérők elosztásából. Sokkal inkább ott mutatkozik meg, ahogyan bánik a hazai ellenfeleivel, és hogy milyen kampányt folytatott Soros ellen. Az üzletember, illetve a Juncker elleni plakátok miatt azután kiborult a bili az EPP-ben is, legalábbis egy kicsit. A pártcsalád éveken át vörös vonalakról szónokolt, ám de nem volt bátorsága kirakni a Fideszt, noha az fütyült a demokratikus normákra. De hát még szükség lehet a magyar párt voksaira. Ám hogy Orbán mit szól az egész alázatos hízelkedéshez, afelől tegnap nem hagyott kétséget.
FAZ
A holland kormány olyan követeléskatalógust kíván előterjeszteni az EU két nap múlva esedékes nagyszebeni csúcstalálkozóján, amely előírná, hogy a tagállamoknak nem csupán hirdetniük kell a jogállamiságot, hanem át kell ültetniük azt a gyakorlatba. A részletekről a pénzügyminiszter elárulta, hogy visszatérnének a viszonosság elvéhez és feltételrendszert állítanának fel. Annál is inkább, mert az eddiginél több pénzt kell fordítani pl. a külső határok védelmére és a biztonságra, ám ezekhez a forrásokat valahonnan elő kell teremteni. Így ha valamely tagállam nem hajlandó a szolidaritásra, akkor ne számítson a többiek segítségére. Az emberek ugyanis akkor hajlandók leginkább támogatni az EU-t, ha azt látják, hogy megvalósul a tisztességes adok-kapok gyakorlata.
Ám a miniszter szerint meg kell vonni a szubvenciókat, ha egy kormány megszegi az értékeket és a szabályokat. Lehetségesnek nevezte tovább, hogy szűkebbre vegyék a schengeni térséget, különösen olyan államok esetében, mint Magyarország és Lengyelország, miután azok fittyet hánynak az igazságszolgáltatás és a sajtó függetlenségére. Hollandia hasonló szankciókat szorgalmaz akkor is, ha bizonyos tagok megszegik a stabilitási paktumot. A tárcavezető tudja persze, hogy a javaslatnak rövid távon nincs esélye, de azt akarja, hogy időben megfelelő irányba állítsák át a váltókat a következő uniós vezetés számára. Vonatkozik ez arra is, hogy mindenki vegye ki a részét a migrációs politikából. Vége annak, hogy bárki kicsemegézze az előnyöket.
Az interjúalany azonban nagyon tart attól, hogy összeomlik az EU. Ennek ellenszerét egyrészt a német-francia-tengely megerősítésében, másrészt a kisebb, unióbarát államok együttműködésében látja.
Die Presse
A burgenlandi tartományfőnök amellett van, hogy az uniós támogatások odaítélésénél a jövőben vegyék figyelembe az egyes országok között a bérekben, illetve a munkanélküliségben tapasztalható különbségeket. És csak akkor adják oda a forrásokat, ha az adott kormány teljesíti ígéretét a jövedelmek emelésére, illetve az állástalanok számának csökkentésére. Doskozil Brüsszelben nyilatkozott, mielőtt Junckerrel találkozott. Példaként azt hozta fel, mekkora jövedelmi eltérés van Burgenland, illetve Magyarország között, és hiába küldött Brüsszel nagy pénzeket a magyar félnek, a magyar gazdaság az utóbbi 15 évben csupán 2-3 %-kal nőtt. Az ütembe valószínűleg erősen belejátszottak a napi ingázók által Ausztriából hazavitt bérek is.
Az osztrák politikus szerint az EU-nak gondoskodnia kell arról, hogy a szubvenciók eljussanak az emberekhez. Magyarországon ugyanis épülnek az autópályák, csak éppen azokon a magyarok nem tudnak utazni, mert nem tudják megfizetni a használati díjat. Viszont a támogatások egy-egy építőipari cégnél kötnek ki. Ezen Doskozil úgy segítene, hogy mondjuk, 7 évre célszámokat tűznek ki a nyugdíjak vagy a keresetek emelésére. Ellenkező esetben tovább áramlik a keleti munkaerő Nyugatra. Ugyanakkor nem ért egyet Kurz kancellárral abban, hogy komolyabban meg kell büntetni azokat az államokat, amelyek megsértik a közös normákat, mert félő, hogy emiatt egyes országok kiválnak az unióból.
Süddeutsche Zeitung
A nacionalista pártok az eddiginél jóval több helyet szerezhetnek Strasbourgban, de az nem valószínű, hogy egységes erőt tudnának felmutatni, a veszély máshonnan leselkedik. Az EU-ellenesek ma már egyáltalán nem rejtőzködnek, sőt, kifejezetten a sajtó segítségével igyekeznek eljuttatni mondandójukat a politikai közép pártjainak: egységesek vagyunk, jövünk fel és reszkessetek! Salvini Orbánnak udvarol. A felmérések nem egészen 25 %-ot jósolnak a tömbnek. De ha mégis sikerülne közös frakciót alakítaniuk, akkor jócskán megelőznék a szociáldemokratákat és fej fej mellett állnának a Néppárttal.
Az unió ellenfelei az egész földrészen vonzóbbá váltak a szavazópolgárok számára. De otthon sokkal befolyásosabbak, mint az unióban. És továbbra sem látni, hogy össze tudnának állni, ezért alighanem két frakcióba tömörülnek a jövőben. Hogy azután többet tudnak-e elérni az EU-ban, mint idáig, az attól függ, mennyire képesek félretenni súlyos belső ellentéteiket. Viszont egy sor alapvető követelésükkel érzékeny pontot találnak el az embereknél. Az angol-holland szakértő, Ian Buruma dacreakcióról beszél, mert egyre többen nem kérnek a haladó oldal morális érveléséből. Lázadnak a jó erény politikája ellen.
Hogy azután miként lehet a populisták belső ellentmondásai ellenére közös programot kialakítani, az nem világos. De most már azt hangoztatják, hogy belülről igyekeznek megreformálni az uniót. A nemzetek Európája nevében kivennék a pálcát Brüsszel kezéből. Csak éppen nem látszik, hogy az EP-t sikerülne jobbra tolni. Ahhoz túl nagy az Európa-ház híveinek többsége. Jobb kilátásokkal szolgál a nacionalisták számára a Tanács, mert ott könnyebb blokkolni a dolgokat. Ezért sokkal veszedelmesebb az EU számára, hogy a nemzeti választásokon győznek a nemzeti-populista körök. Közben nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Kreml Európa megosztóinak sikerén dolgozik. De ezeket az erőket támogatják gazdag ultrakonzervatív amerikaiak is.
Guardian
Európában évek óta először előretör a szélsőjobb, ám itt nem a civilizációk, hanem kultúrák harcáról van szó és a szélsőségesek sikere azzal fenyeget, hogy szétszakítja a társadalmakat. Olyan országokban is megjelennek, ahol pedig ezt kizártnak vélték a szakértők, lásd az AfD-t, illetve a spanyol Voxot. Utóbbi hozzávetőleg ugyanazt vallja, mint általában a populista nacionalisták: nem kell a bevándorlás, a sokszínűség, a melegházasság, viszont agresszíven visszavágyik a mitikus nagyszerű múltba. Szintén kedveli a képzelt ellenséget, gyűlöli a nőket. A hagyományos családi értékeket hangoztatja. Propagandájára jellemző, hogy valós gondokat a saját céljaira használ ki.
Nemrégiben, a Milánóban tartott „családjogi konferencián” Salvini kirohant a feministák és a bevándorlók ellen. Szerinte a nőknek többet kell szülniük és akkor nem lesz szükség az idegenekre. Kaczynski azt állítja, hogy a melegek nagy fenyegetést jelentenek egész Európa, a kereszténységen alapuló civilizáció szemszögéből. Orbán Viktor betiltotta az egyetemeken a gender tanulmányokat. Ám az paradox. hogy a populista nacionalisták e nemzedéke a nemzetközi együttműködés felé tart. Másolják egymás taktikáját, a másik politikáját visszhangozzák. Támogatásukról biztosítják egymást. Igazából Európát építik – a képzelt, mondai múlt modellje alapján. Monolitikus Európát, amelynek fel kell tartóztatnia és meg kell fordítania a haladást. Oly mértékben megosztják a politikát, hogy az örökre megváltozik.
Washington Post
A szerkesztőségi véleménycikk szerint 2015 júniusa úgy kerülhet be a történelembe, hogy akkor ért véget a világban az 1989-ban kezdődött nagyszerű történet. Trump ugyanis csaknem négy éve jelentette be, hogy indul az elnöki tisztségért, Orbán Viktor pedig azt közölte, hogy kerítést kíván húzni a déli határon. És ez a két ember találkozik a jövő hétfőn.
Amerika legitimációs válságba került, fölöttébb különbözik attól, amilyen a 30 évvel ezelőtti, diadalmas napokban volt, de igaz ez az egész világra is. Ám miután kiesett a Szovjetunió mint fő ellenség, az USÁ-ban felszínre kerültek a belső viszályok és a pártok vetélkedése fokozatosan nullaösszegű játszmává vált. A kompromisszumot sutba vágták, a korrupció tüneteként gúnyolják. Még szeptember 11. sem tudta visszahozni a nemzeti egységet. A legveszélyesebb azonban talán az, hogy a politikusok egymással versengve próbálják hitelteleníteni nem csak egymást, hanem a rendszert is. Ily módon alakítják, de egyben kifejezésre is juttatják a közvéleményt. Ám az emberek nagy része nem bízik a kormányzatban.
A folyamat sok évtizede kezdődött, majd a hidegháború befejeződése elszabadította a viszálykodás erőit.
Le Monde
„Isten hozott Orbanisztánban!’ Így jellemzi a magyar sajtó helyzetét az újság, kiemelve, hogy a miniszterelnök ugyan próbálja megőrizni a vita és a sokszínűség látszatát, ám a médiapiac egyetlen romhalmaz. A körséta a Népszavánál kezdődik, amelyről a tudósító azt írja: hogy a lap még megjelenik, igaz, csak 21 ezer példányban, az csak azért van, mert a nacionalista, egyben ellentmondásos Orbán Viktor azt igyekszik sulykolni: érvényesül a pluralitás. Amúgy azonban még füstölnek a romok a sajtó háza táján. Hatalom közeli oligarchák szinte teljes monopóliumot kaptak a tájékoztatásban. A kezükben lévő orgánumok a Fidesz által megadott nyelvezetet használják, igen kritikusak az ENSZ-szel, az EBESZ-szel és az EU-val szemben. Viszont tele van kelepcével az út azon kevés újságíró számára, aki ki akarja deríteni az igazságot.
Horváth Gábor, a Népszava főszerkesztője azon a véleményen van, hogy sajtószabadságnak immár nem igazán van értelme Magyarországon. A nyomás folytán a források átálltak öncenzúrára. Sokan ugyanis félnek megszólalni, nehogy az visszaüssön rájuk a szakmájukban. Pl. úgy, hogy elvesztik az állammal kötött szerződéseiket. Vagyis az egész nagy Potemkin-falura emlékeztet. Fényes homlokzattal, ám mögötte nincsen semmi. De helytálló az Orbanisztán kifejezés is, hiszen a kormányt ugyan demokratikusan választották meg, ám az azóta annyira meggyengítette a demokratikus intézményeket, hogy kvázi lehetetlen leváltani.
Kővágó Pál, a Pázmány Péter Egyetem szociálpszichológusa arra mutat rá, hogy a viták – éppen a látszat érdekében – a fővárosra korlátozódnak. Vidéken azonban a lakosság várja, hogy a hatalom tudtára adja, miről miként kell gondolkoznia. A hatalom ottani erődjeiben a politika vallásként működik. Hogy mivel jár, ha valaki ugrál, azt megtapasztalta Alföldi Róbert, aki a tehetségéhez képest csak igen kevés lehetőséget kap a rendezésre. Ironikusan úgy fogalmaz, hogy legalább azt mondja, ami a szívét nyomja. Senkit sem vetnek börtönbe, csak éppen fokozatosan a félretolják. Így a művész azt sem tudja, lesz-e még bemutatója az idén.
A szalámitaktika fogalmát amúgy Rákosi találta ki. Horváth Gábor úgy érzékelteti az állapotokat, hogy Orbán Viktor nagyon ügyel arra: ne vaduljon el a helyzet. De kialszik a demokrácia fénye, ezért a főszerkesztő azt latolgatja, vajon mikor jelenik meg újra az erőszak légköre, hiszen az újság főszerkesztőjét 1920-ban meggyilkolták.
New York Times
A lap úgy búcsúzik a 95 éves korában elhunyt John Lukácstól, hogy ő volt az a tekintélyromboló, magyar származású történész, aki egy sor alapvető, bár gyakran kétségbeejtő elemzést tett közzé Európa és az EU politikájáról és kultúrájáról, ám a véleményét nem a hatalomnak, hanem a közönségnek címezte. Úgy érezte ugyanis, hogy az beleszokott a biztonságos és nem kellőképpen megalapozott nézetekbe. Emiatt azután barát és bíráló egyaránt némiképp gorombának tekintette. Büszke és régi vágású volt - képzett, csak rá jellemző stílussal. Különcnek számított a szakmában, ahol egyértelmű többségben vannak a liberálisok. Igen keményen kritizálta a baloldalt és a 60-as évek kulturális forradalmát. De nem volt boldog a mostani konzervatív mozgalom láttán sem.
