A kieső tao miatt elmarad Bolgár György bemutatója a Teslában

Publikálás dátuma
2019.05.07. 17:36
„A jelenlegi helyzetben csak valamilyen együttműködés segíthet” Fotó: Molnár Ádám
A színház több előadást kénytelen szüneteltetni, mert üres a kassza.
Finanszírozási nehézségek miatt várhatóan őszre tolódik Bolgár György Ingmar és Woody című darabjának május 18-ra tervezett bemutatója a Tesla Teátrumban – tudta meg lapunk. A szerző a Népszavának elmondta, hogy tudomása szerint a produkciót hetek óta próbálják, ezért is érte váratlanul a premier elmaradása, amelyről a színház őt a hétvégén értesítette. A művet tíz éve írta és a drámakötetének a címadó darabja, amelyre Lukáts Andor figyelt fel és korábban felolvasó színházi formában meg is rendezte. A vígjáték Ingmar Bergmann és Woody Allen képzeletbeli találkozásáról szól és a kettőjük között a fő téma a nők és a halál. Utóbbiról a darab szerint mindketten teljesen másként vélekednek. A premier elmaradásával kapcsolatban t Vas-Zoltán Iván rendező, a Tesla Teátrum vezetője lapunknak elmondta, egyszerűen nem tudják finanszírozni az új bemutatót. Üres a színház kasszája, ezért a produkció díszletét és jelmezét sem tudták elkészíttetni, bár az előadást valóban próbálták, ezért a tervezett bemutató időpontjában, május 18-án este hétkor tartanak is egy nyílt próbát, amelyre várják az érdeklődőket. Az igazi bemutató pedig a jelenlegi tervek szerint őszre csúszik. Több előadást el kellett hagyniuk, de a színház teljesen nem állt le. Az igazgató-rendező közölte, hogy mivel ők adják egy közhasznú egyesület kulturális arculatát, ezért várták az ígért támogatást, de ezt eddig nem kapták meg. A helyzetet nehezíti, hogy mivel megszűnt a kulturális tao, új formát kell találniuk a támogatásra, illetve a finanszírozásra. Egyébként a tao-t pótló pályázatot beadták, de ennek is később várható az elbírálása. Az Ingmar és Woody című ötszereplős darabban Ingmar Bergmann megformálója Lukáts Andor, Woody Allent Bánki Gergely, Liv Ullmannt Györgyi Anna játssza majd.  
Szerző

Hat lemezen Szászcsávás öröksége

Publikálás dátuma
2019.05.07. 11:00

A Fonó gondozásában megjelenő szászcsávási sorozat immár hat albumon mutatja be a magyar zenetörténetben kivételes helyet elfoglaló Maros megyei falu folklórkincsét.
Szánthó Zoltán, a hanglemez-sorozat szerkesztője és producere civilben a Műegyetem Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszékének docense. Még egyetemista volt, amikor barátai hatására bekerült a táncházmozgalomba, s egyik alapítója lett a BME Kerekes Néptáncegyüttesnek. Azt mondja, a népzenegyűjtéssel „kalandvágyból és a megismerés iránti kíváncsiságból” kezdett foglalkozni. Így jutott el Szászcsávásra, amely „a magyar népi éneklésben teljesen általános egyszólamúság kivételeképpen talán az egyetlen olyan falu, ahol több szólamban énekelnek. Ez a 18. század végén, nyugati egyetemeket megjárt protestáns teológusok által meghonosított templomi éneklés sajátos, folklorizálódott formája.” Szánthó úgy látja, korántsem véletlen, hogy az 1980-as években, Erdélyben még igen aktív hagyományőrző falusi zenészek közül éppen a szászcsávásiak váltak világhírűvé. A több évszázados tradíciót hordozó vonósbandákat 1990 után a legtöbb településen kiszorították a szintetizátoros-gitáros-dobos lakodalmi zenekarok. Ennek következtében szinte mindenhol megszűnt a hagyományok nemzedékről nemzedékre való átörökítése. A falusi muzsikusok gyerekei – ha egyáltalán tanultak zenélni – már valami „korszerűbb” hangszeren kezdtek játszani. Szászcsávás azonban ebben is kivétel: az említett többszólamú énekes tradíció kifejezetten szükségessé tette a vonós muzsikusok jelenlétét, mert ezt a zenét lehetetlen szintetizátorral vagy gitárral kísérni. „Amikor a Ceaușescu-diktatúra összeomlása után a faluban megindultak a rendszeres népzenei gyűjtések, a Szászcsávási Zenekar gerincét adó idősebb zenészek 40 év körüli, életerős, aktív emberek voltak, kiforrott repertoárral és érett technikával. Húsz év körüli gyermekeik nemzedéke pedig teljesen természetesen kapcsolódott ebbe a hagyományba” – írta egy korábbi tanulmányában Szánthó Zoltán.  A Fonó gondozásában megjelenő szászcsávási sorozat első darabja a falusi tánczenei hagyománynak ezt az 1990 körüli állapotát tükrözi. Itt nem a technikai vagy zenei perfekció volt a döntő tényező, hanem az atmoszféra megörökítése. A második és harmadik lemez viszont már stúdiószerű körülmények között, audiofil technikával készült, lehetőséget biztosítva az esetleges hibák kiszűrésére. A széria negyedik darabja a zenekar 1998-as amerikai koncertjének felvétele, amely Live in Chicago címmel már korábban megjelent CD-n. A 2016-ban indított sorozatot a Fonó most két újabb értékes lemezzel bővítette. A Szászcsávási Dalárda című album az 1990-es évek elején, már digitális technikával rögzített kórusfelvételekből gyűjt csokorba 25 tételt. A Szászcsávás Band 6. című CD pedig 1996 és 2007 között készült felvételek segítségével ad keresztmetszetet a falu és közvetlen környékének magyar, román és cigány táncdallamaiból. 

A mikrokörnyezet

A falu Marosvásárhelytől mindössze 30 kilométerre, a Kis-Küküllő folyó völgyében található. Keletről szőlők, délről lombhullató erdőségek veszik körül. Szászcsávást a közeli községközponttól (Mikefalva) 4 km hosszú bekötőúton lehet elérni. Két utcája van: a Nagy utca és a Kis utca. Három részre oszlik: Alszeg, Középszeg, Felszeg. A 2011. évi népszámláláson a falu 917 lakosa közül 591 fő vallotta magát magyarnak.   

Témák
népzene

Újévi lakoma az éhező városban

Publikálás dátuma
2019.05.07. 09:00

Az orosz állami média lejáratási akciója 2 millió megtekintést hozott egy független filmnek a YouTube-on.
Alekszej Kraszovszkij Ünnep című filmje még el sem készült tavaly októberben, amikor a köztévé elnökpárti hírháttér-műsora, a Vesztyi nyegyeli pellengérre állította. Az ürügy az volt, hogy a rendező a sajtóban, jobb műfaji megjelölés híján, vígjátéknak nevezte munkáját, amely a leningrádi blokád alatt játszódik, panaszkodott, hogy fenyegetéseket kap, és kijelentette, a film sorsa fényt deríthet arra, van-e cenzúra Oroszországban. Mindez annyira felbőszítette a politikai propagandától sem idegenkedő műsorvezetőt, Dmitrij Kiszeljovot, hogy hosszú blokkban tette helyre az alkotó nyafogásait, és dokumentumokkal felidézve a leningrádiak szenvedését, figyelmeztette: aki vígjátékot akar csinálni a történelem tragikus, egyben hősies eseményeiből, megérdemelten számíthat a társadalom elutasítására. Ezek után az Ünnep, amely mindenféle állami és egyéb támogatás nélkül, kizárólag az alkotók pénzéből készült el, valahogy nem is jutott el a mozikba. Így Kraszovszkijék számára nem maradt más út, mint az internetes terjesztés. Ami (választható angol felirattal) a mai napig sikeres. És a film ellen felhozott vádakat is eloszlatja. Az Ünnep legfeljebb csehovi értelemben nevezhető vígjátéknak. Humora fájdalmas, és egyáltalán nem a blokád szívszorongató eseményeire, a kitartás hősiességének megkérdőjelezésére irányul. Abszurd alaphelyzetből fakad. Egy privilegizált helyzetben lévő család (a férj titkos hadügyi kutatóintézetben dolgozik) az újév ünneplésére készül. A város éhezik, de ők kaptak egy csirkét, van kenyerük, salátájuk, szalonnájuk, fenyőfájuk. (Kiszeljov persze azt is bizonygatta műsorában, hogy ekkora különbségek nem léteztek.) Ám a gondtalan szilveszterezést megzavarja, hogy a gyerekek vendégeket hoznak – az ostromlott, éhező városból. Anyjuk, aki morgó nagyasszonyként szeret viselkedni, nem tudja, hogyan kezelje a helyzetet. Elszégyelli magát, és ügyetlen magyarázatokat eszel ki privilégiumaikra. Később az apa megrémül: nem találja laboratóriuma kulcsát, úgy érzi, kutatásai az ellenség kémeinek kezébe kerülhettek. Ezernyi szorongás tör elő a szereplőkből, percenként változtatva a helyzetet, az emberi viszonyokat. És kiderül, nem aljas emberekről és tiszta lelkű áldozatokról van szó. Összeköti őket, hogy mindannyian csak élni akarnak a történelem viharában. Ami szakadékot teremt közöttük: az Egyenlőtlenség. Ami békében talán nem is olyan feltűnő, de végveszélyben életről és halálról dönt. Az Ünnep a társadalmi egyenlőtlenségek ellen lép fel, nem kis aktuális töltéssel. Ez zavarhatta igazán az orosz egyenlőtlenség rendszerének elitjét. De a botránykeltéssel csak felerősítették a film üzenetét, és annak társadalmi hatását. A minimalizált vizuális eszközökkel készült, inkább tévéfilmre emlékeztető alkotás alighanem észrevétlen maradt volna a mozikban. De olyan csatornára száműzték, ahol a színészi játéknak köszönhetően művészi értékei kiszikráznak, és közéleti lelket megmozgató élményt nyújt.
Témák
orosz film
Frissítve: 2019.05.08. 11:35