Újra akcióban a devizahitelesek

Az Alkotmánybíróságnak – egy beadvány nyomán – döntenie kell, kezdeményezi-e az adósok és a bank viszonyát rendező törvény egyes paragrafusainak megsemmisítését.

A devizahitelesek még reménykednek abban, hogy a hazai bíróságok, a Kúria útmutatásai alapján végre rendezik az árfolyamkockázat viselésének ügyfelekre hárítása miatt évek óta húzódó kérdést. Az Európai Bíróság (EUB) e témában hozott legutóbbi ítéletei még inkább erősítették ebbéli várakozásaikat.

Az Országgyűlés ellenzéki képviselői - más jogi eszközük nem lévén -, a minap beadványt nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz (AB), amelyet Csitos Eszter kecskeméti ügyvéd és az általa képviselt Hiteles Magyarok Fóruma Érdekvédelmi Egyesület tagja, Bercsényi Mátyás fogalmazott meg arról, hogy a 2014-ben elfogadott, második devizahiteles törvény (DH2) egyes paragrafusai (konkrétan a 37. és a 37/A. §) nemzetközi szabályozásokba ütköznek, és a panaszt benyújtók kérték azok megsemmisítését. Érvelésük szerint több uniós szerződés is egyértelművé teszi, hogy a közösségi jognak elsőbbsége van a nemzeti joggal szemben.

Jelenleg a devizahiteles törvények alapján a hazai bíróságoknak e szerződések semmisségét indítványozó perek kapcsán azok „életben tartására” kell törekedniük – érveltek a panasz benyújtói.

A devizahiteles törvények szabályai elvették az adósoktól a szerződésük semmissé tételének lehetőségét. Emiatt több hazai bíróság is az Európai Bírósághoz fordult, előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezve, és az EUB több esetben – mint lapunk is megírta – már meghozta a devizahitelesek számára reménykeltő határozatait. Ezt követően a Kúria közleménye szerint a devizahiteles ügyeket tárgyaló bírókat tömörítő Konzultációs Testületük megállapította: az ügyfél tájékoztatása akkor megfelelő, ha abból kitűnik, hogy a fogyasztóra hátrányos árfolyamváltozásnak nincs felső határa, vagyis a törlesztőrészlet akár jelentősen is megemelkedhet, valamint ha abból az is kitűnik, hogy az árfolyamváltozás lehetősége valós, és az a hitel futamideje alatt is bekövetkezhet. Majd hozzátették, hogy ha ez az írásbeli vagy szóbeli tájékoztatásból nem derül ki, akkor csak eddig a mértékig terhelhető az árfolyamkockázat a fogyasztóra.

Fontos megállapítása volt a Konzultációs Testületnek, hogy a bíróságoknak nem szabad a fogyasztóval szemben túlzottan magas elvárhatósági mércét felállítani, miután a felek között „információs egyensúlyhiány” áll fenn. A fogyasztótól elvárható, hogy a szerződést aláírás előtt alaposan áttanulmányozza, és ha annak valamely rendelkezése nem érthető a számára, azzal kapcsolatban tájékoztatást kérjen. Ugyanakkor nem értékelhető a fogyasztó terhére, ha ezt azért nem tette meg, mert a szöveg túl bonyolult volt. Azt ígérték, hogy még a nyári ítélkezési szünet előtt a Konzultációs Testület megvizsgálja, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó kikötések érvénytelensége milyen jogkövetkezményekkel jár, illetve a bank és az ügyfél hogyan fog elszámolni egymással.

A Hitelsikerek Egyesület szerint a Kúria közleményeiből nem olvasható ki egyértelműen, hogy a nemzetközi és a hazai szabályozások közötti ellentmondásokat azonnal feloldják – bár erre minden felhatalmazásuk meglenne, önálló hatalmi ágról lévén szó –, ezért az adósokat képviselő ügyvédek, szakemberek a rendelkezésre álló lehetőségek közül igyekeznek mindent kihasználni, hogy a felborult egyensúly helyreálljon, ezért az AB-hez fordultak.