Tanulhatnak-e egymástól a vallások? – azonos című könyvét idézve tartott előadást a 69 esztendős professzor a pécsi egyetemen. Clooney 1968-ban lépett be a jezsuita rendbe, 45 éve kutatja a hinduizmust és négy évtizede szentelték katolikus pappá. Szerinte egy keresztény számára tanulságos lehet az az intenzitás, amellyel a hinduk megélik hitüket és istenszeretetüket, és az is, ahogy felépítik belső függetlenségüket, önzetlenségüket és önnön testük tiszteletét.
A közönség többsége - érezhetően - hívő katolikus volt. Egy kérdező azt firtatta: a hindukra tekintve miképp értelmezzük Jézus azon szavait, hogy „Én vagyok az út, az igazság, az élet, senki se juthat az Atyához, csak általam”? Clooney erre azt felelte, ha valaki megtalálta az igaz utat és igaz emberként él, akkor mindegy, milyen vallás követőjeként tette, mert a Jézus által kijelölt úton jár. Emlékeztetett, hogy 1965-ben a második vatikáni zsinat kimondta, tisztelni kell más vallások követőit és igazságkeresését, s a keresztény egyháznak ma is ez a hivatalos állásfoglalása. Szerinte túl sokan vagyunk a világban ahhoz, hogy ne vegyünk tudomást a másikról, hibázunk, ha szemellenzősen kizárjuk a másikat az életünkből. A szellem embereinek pedig – tanároknak, újságíróknak, politikusoknak - különösen nagy a felelőssége abban, hogy leszámoljunk a más vallásúakkal szemben táplált, téves előítéletekkel, amelyek azt sugallják: csak mi vagyunk az okosak és a jók, ők meg a buták és a gonoszok.
- Gyerekkoromban még kevés hindu élt az Egyesült Államokban , ma viszont sok száz templomuk van országszerte, ennek ellenére az amerikaiak túlnyomó többsége semmit se tud a hindukról, annyit érzékelnek, hogy békés emberek - mondta kérdésemre az előadást követően Francis Xavier Clooney. - A keresztény amerikaiak nagyra értékelik a hinduk nyugalmát, és nem utasítják el őket, sőt, a hindu rokonság kifejezetten szomszédság vonzó a számukra.
Clooneyt ezt követően az Európát megosztó migrációs válságról kérdeztem, miután az unió valamennyi országában erősödnek azok a jobboldali, nacionalista pártok, akik a menekültek befogadását elutasítják, mert szerintük a migránsok a kontinens pusztulását okozzák majd.
- Természetesen én is elfogadom, hogy minden országnak joga van megvédenie önmagát és határait, és hogy csak annyira segítheti a menekülteket, amennyire azt a gazdasági teljesítménye engedi - mondta erről a bostoni professzor. - Ugyanakkor a kereszténység alapelve, hogy segíteni kell felebarátunkon. Az isten szeretete semmit se ér, ha közben elfordulunk az üldözöttektől és nélkülözőktől. A kereszténységünket tesszük hiteltelenné, tartalmatlanná, ha a bajba jutott muszlimoknak nem leszünk hajlandók enyhíteni a szenvedését.
Clooney maga is gyakran szembesül azzal a félelemmel, ami szerint a muszlimok beáramlása megfosztaná Európát a kultúrájától és identitásától.
- A félelemnek két gyökere lehet. Az egyik a tudatlanság: nem ismerjük a más vallást követő embereket, ezért eleve rossznak tartjuk őket. A másik az, ha saját identitásunk nem elég erős, és ezért rettegünk attól, hogy alááshatják a kultúránkat. De nem ők ássák alá, hanem mi magunk a gyenge azonosságtudatunkkal és önismeretünkkel, saját kulturális és szellemi hagyományaink alul értékelésével. Sokkal nagyobb nyitottságot tud mutatni másokkal szemben az, akinek erős az identitása és katolikus akar maradni, mint az, aki bizonytalan magában, és fél attól, hogy a más vallásúak elveszik tőle az identitását, a kultúráját és a biztonságát.
