Kiválasztás hűségalapon - interjú Róna Péterrel

Publikálás dátuma
2019.05.10. 08:30
Róna Péter
Fotó: Népszava
Már történelmi hagyomány, hogy kívülről várjuk a segítséget, aminek mindig nagy ára volt és lesz – figyelmeztetett Róna Péter, az Oxfordban élő közgazdász.
Óriási lehetőséget láttunk a 2004. május 1-jei uniós csatlakozásban. Milyen állapotban volt akkor a magyar gazdaság? Már lejtmenetben volt. Az okok több mint száz évre nyúlnak vissza. A rendszerváltás után a magyar kormányok egy olyan gazdasági paradigmát követtek, amelynek a gyökerei legalább az 1867-es kiegyezéstől eredeztethetők. Ennek lényege, hogy hozzuk be a külföldi tőkét és az majd megteremti azokat a kapacitásokat, amelyek segítségével egyebek mellett a magyar export is fellendülhet, és ebből megélhetünk. Ezzel a hagyománnyal Magyarország más utat választott, mint a régió országai.    Mi jellemezte, jellemzi a „magyar utat’? A lengyelek például nagyon határozottan védték a mezőgazdasági feldolgozó iparukat, s a csatlakozási tárgyalások alatt jelentős kedvezményeket harcoltak ki. A csehek úgy engedték be a külföldi tőkét, hogy az nagy részben a hazai beszállítói hálózatra építsen és nem áldozták fel a cseh gépipart a német autóipar oltárán. Szlovákia a cseh és magyar gyakorlat között lavírozott.  Sokan a magyar nagytőkések és a tőke hiányával magyarázzák, hogy nemigen volt más választásunk. Lett volna?  A cseh, vagy a szlovák tőkeellátottság sem volt jobb, mint a magyar, mégis sikeresebben oldották meg a csatlakozás jelentette feladványt. Szerintem nem a túlhangsúlyozott tőkeellátottság volt az alapvető gond már a rendszerváltást követően sem, hanem a képességek megőrzése. Magyarországnak volt például egy nemzetközi szinten is elismert szakmai teljesítményt nyújtó vízügyi kutató intézete, a VITUKI. A privatizáció során ezt az intézetet az ezredforduló utáni időszakban szétverték. Akkor sikerült „megszabadulni” egy évszázadokon át felhalmozott szellemi tőkétől, amikor a víz az egyik legfontosabb világgazdasági és politikai tényezővé vált. Ma Magyarország lehetne a térség egyik vezető vízgazdálkodási innovációs nagyhatalma. Nem ez történt és ez nem egyedi példa.  A külföldi tőke mégis csak hozott fellendülést a hazai gazdaságban. Ez nem jelentett kárpótlást a veszteségekért? Kétségtelen, hogy a külföldi tőke beáramlása fellendülést hozott, de ez a hazai ipar, mezőgazdaság és szolgáltatás elsorvasztásával járt együtt, és ez minden eddigi kormány felelőssége. Érdemes megjegyezni, hogy a magyar GDP hozzáadott értékének 52 százalékát a nemzetközi nagyvállalatok állítják elő. Tegyük hozzá, hogy a foglalkoztatottak kevesebb, mint 15 százalékával.    Az Orbán-rezsim viszont a hazai vállalkozások támogatását ígérte, és azt is, hogy megvédi őket a nemzetközi cégek nyomásától. Ebből mi valósult meg? A hazafias szövegek ellenére, ez a kormányzat sokkal inkább kiszolgálja a nemzetközi tőkét, mint szocialista elődei. Az elmúlt évek látványos GDP növekedése szinte kizárólag a külföldi tőke és az uniós forrásokból származik. A magyar gazdaság alacsony hozzáadott értéket termel, s emiatt is hozzájárulása a GDP-hez elhanyagolható. Ne feledjük, hogy az elmúlt 15 évben az uniós támogatások nagyságrendje átlagosan a bruttó hazai termék 3 százalékának felelt meg. Ez összességében mintegy 25 ezermilliárd forintot tehet ki. Az összes külföldi tőkebefektetések pedig még ezt is meghaladják.    Hogyan használtuk föl ezt az irdatlan összeget? Jelentős részét visszaadtuk a multiknak adókedvezmény és támogatások formájában. Ebben szintén az Orbán kormányok jártak, járnak az élen. A tavalyi számok alapján látszik, hogy több nemzetközi óriás 3-3,5 évre előre megkapta a munkabérekre fordított összeget, vagyis ingyen van neki erre az időre a munkaerő. Emellett a régiós versenytársakhoz képest sokkal többet fordítottunk infrastrukturális beruházásokra.    Politikusok, közgazdászok ideológiai hovatartozásra való tekintet nélkül a gazdaság bővülését várták ettől. Tévedtek volna? Az autópályák közelében valóban élénkültek a beruházások, de már a távolabbi térségek nem sokat profitáltak ebből. A lengyelek sokkal kevesebb autópályát építettek, mégis jóval nagyobb növekedést értek el mint mi. S ebben szerepet játszott az is, hogy a csehekhez hasonlóan megőrizték a nemzeti gazdasági bázisukat. A számok azt mutatják, hogy az elmúlt másfél évtizedben a velünk egy időben csatlakozott régiós új tagországok mindegyike nagyobb növekedést ért el, mint mi.    Orbán Viktor a nemzeti burzsoázia megteremtésében látta, látja az egyik alapját a magyar gazdaság tartós növekedésének. Van ilyen? Ezt sem ő találta ki. Antall József, egykori miniszterelnök hangsúlyozta, hogy szükség lenne egy felső középosztályra, nemzeti burzsoáziára, amely azután képes lenne vezetni a gazdaságot, a társadalmat. Ő is számolt a korrupciós kockázatokkal, de elfogadható áldozatnak tartotta. Neki is mondtam, és ezt a véleményemet fenntartom, hogy ez rendben is lenne, ha a kiemelt nemzeti burzsoázia tagjai tehetségesek lennének. Ám ha nem piaci, versenyképességi szempontok alapján emelkednek ki, hanem a válogatást a politika végzi, akkor biztos, hogy nem a tehetséges vállalkozók lesznek ennek a rétegnek a tagjai. Kevés kivételtől eltekintve, mint Csányi Sándor, Demján Sándor, sajnos a politikai hűség lett a kiválasztás elsődleges szempontja és nem a tehetség. Mészáros Lőrinctől, Garancsi Istvánig, Tiborcz Istvánig és sorolhatnám, a miniszterelnök kegyéből, állami megrendelésekből tollasodtak meg. Egyébként a korábbi kormányok sem jeleskedtek a piaci versenyben kialakuló nemzeti burzsoázia megteremtésében. Nem csoda, hogy évről évre folyamatosan egyre hátrább csúszik Magyarország a nemzetközi versenyképességi rangsorban.    Ez tehát fiaskó. De miért nem sikerült a kis és közepes vállalkozások kijuttatása a nemzetközi piacra, vagy legalább a nemzetközi cégek beszállítóivá fejleszteni? Ehhez a jegybanki növekedési hitelprogramban több ezermilliárd forint kedvező kamatozású kölcsön állt a jogosultak rendelkezésére.  A gond megint csak a kiválasztással és az ellenőrzéssel volt és maradt. Ez pedig politikai alapon történt, történik. Az érintett kkv-knak jó kapcsolatot kell ápolniuk a helyi hatalmasságokkal. A helyi bankfiók vezetőjén sok múlik, de tudják, hogy nem ajánlatos a kormánypárti erőkkel ujjat húzni. Akinek megfelelő a politikai hátszele, az bizton számíthat a kedvező kamatozású hitelre. Aki nem fekszik jól, az vagy kap, vagy nem. Szerintem emiatt sem bizonyult igazán eredményesnek ez a program. Pontosabban vagy nem létezik egy olyan információs rendszer, aminek alapján erre egzakt választ lehetne adni, vagy van ilyen, csak a nyilvánosság számára elérhetetlen. Húsz éve szorgalmazom, hogy a GDP adatok, illetve a statisztikai rendszer átláthatósága miatt fontos lenne külön-külön kimutatni a honi kkv-k tevékenységét, állapotát, teljesítményét és a külföldi tulajdonú vállalkozásokét. Ez adhatna világos képet a magyar gazdaság helyzetéről. Erre eddig egyetlen kormány sem volt képes. A mára állami szintre emelt korrupció mennyiben gátolja az uniós átlaghoz a felzárkózásunkat, a versenyképességünket és a növekedésünket?  Természetesen gátolja és ez tragikus. Az uniós bizottságokban általános az a vélekedés, hogy Magyarországon a támogatások 20-25 százaléka tűnik el a korrupciós csatornákon keresztül. Fontos megérteni, hogy ez egy velejéig korrupt rendszer, ami enélkül működésképtelenné válna. Ezért egyelőre esélyét sem látom annak, hogy ezen bárki változtatni tudna. Azt is világosan látni kell, hogy az uniós támogatások, a nemzetközi nagyvállalatok és a magyar emigránsok hazautalásai nélkül a magyar gazdaság ezt a társadalmat nem tudja eltartani.    Mire számíthatunk a következő uniós pénzügyi ciklusában?  Egyre világosabban körvonalazódik, hogy akár egyharmadával is csökkenhet a Magyarországnak nyújtott uniós támogatások összege. A multik egyelőre továbbra is befektetnek Magyarországon, hiszen gyakorlatilag ők diktálják a Munka törvénykönyvén keresztül a hazai szabályokat. Hogy ez meddig marad így, ma még nem tudni. A külkereskedelemben viszont nem hiszek abban, hogy a kínai, vagy az orosz irány akár csak részben is kiválthatná az uniós piacokat. Úgy vélem Magyarországnak továbbra is a legfontosabb partnere marad az európai közösség.    Szeretünk a kiváló szürkeállományunkra hivatkozni. A szellemi tőkénket sem tudtuk hatékonyan hasznosítani? Szerintem a képzést, a szellemi tőke megóvását, gyarapítását a kormányzat elhanyagolja. Ami pedig a Magyar Tudományos Akadémiával (MTA) történik az rávilágít arra, hogy ebben az országban milyen irracionális döntési folyamatok zajlanak. És nem csak a az Akadémiáról van szó. Orbán Viktor felül a repülőgépre, senkinek nem szól, majd Moszkvában aláírja a Paks 2 szerződést Vlagyimir Putyinnal anélkül, hogy bárki bármit tudhatna arról, mi alapozta meg ezt a döntést. Ez a gyakorlat a mai magyar gazdaság és politika lényege. Eközben a technológiai fejlődés olyan nyomást gyakorol a világgazdaságra, hogy azok a folyamatok, amelyek korábban egy évtized alatt mentek végbe, most egy év alatt történnek meg. Az internet, a robotizáció, a mesterséges intelligencia, a 3D nyomatás radikálisan megváltoztatják a környezetvédelmet, az energiafelhasználást, termelést, de az oktatási technológia is alapvető forradalmi változáson megy keresztül. A jelenlegi magyar rendszer a tudás ellensége. Ha nem leszünk képesek felzárkózni a gyorsan változó világhoz, végleg lemaradunk, a perifériára szorulunk.  Mi lehet ennek a vége?  A történelmi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az ilyen egyszemélyi diktatúrák előbb vagy utóbb megbuknak, gyorsabban, mint ahogy sokan gondolják. A rossz döntéseknek elkerülhetetlenek a következményei. És ma Magyarországon sok a rossz döntés.    

Róna Péter

 A 77 éves bankár, jogász-közgazdász 1956-ban 14 évesen hagyta el az országot, iskoláit Washingtonban, a University of Pennsylvanián, illetve Oxfordban végezte. Az Arnold & Porter nevű washingtoni jogi cégnél, kezdte karrierjét, majd 1970-ben a Schroder Banknál folytatta, elnöki tanácsadóként. A Bank of England-nál tett egy éves kitérő után visszatért a Schroderhez, ahol 1986 elején kinevezték a J. Henry Schroder Bank & Trust Company vezérigazgatójává. A bank nevét 1987-től IBJ Schroder Bank & Trust Companyre változtatták, miután a japán Industrial Bank of Japan lett tulajdonos. 1990-ben lemondott tisztségéről és hazaköltözött, Budapesten elvállalta az Első Magyar Alap (The First Hungarian Fund Limited) vezetését. Az ELTE-n nemzetközi jogot tanított, emellett az Oxfordi Egyetemen a Blackfriars Hall tanára is. 2010 és 2014 között, az LMP által delegált tagja volt az MNB felügyelő bizottságának. 

Szerző

324,24 forinton az euró

Publikálás dátuma
2019.05.10. 08:12
Illusztráció: Shutterstock
Gyengült a forint a főbb devizákhoz képest a nemzetközi bankközi piacon péntek reggel.
Az euró 324,24 forinton forgott reggel hét óra után néhány perccel, 29 fillérrel emelkedett a közös európai pénz árfolyama a csütörtök esti 323,95 forinthoz képest.
A dollár árfolyama 288,72 forintról 288,85 forintra, a svájci franké pedig 284,58 forintról 284,74 forintra erősödött.
A jent 2,6342 forinton jegyezték, szemben az előző esti 2,6304 forinttal.
Az euró 1,1225 dolláron forgott péntek reggel, 0,05 százalékkal erősödött az előző napi záráshoz képest.
A svájci frankhoz képest 0,07 százalékkal drágult a közös európai fizetőeszköz, 1,1389 frankon jegyezték.
Egy dollárért 1,0145 frankot kértek, 0,05 százalékkal gyengült a dollár. A jenhez képest 0,07 százalékot veszített értékéből a dollár, péntek reggel 109,67 jent ért.
Szerző

Évek óta nem drágult ekkorát az életünk

Publikálás dátuma
2019.05.10. 07:30

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Alábecsülte az idei pénzromlás mértékét a kormány. Főleg a nyugdíjasok és a nagycsaládosok életkörülményei romlanak.
Hat és fél éve nem volt olyan jelentős mértékű a drágulás, mint 2019 áprilisában. A KSH csütörtökön közzétett adatai szerint - az előző év azonos időszakához képest - átlagosan 3,9 százalékkal  emelkedtek a fogyasztói árak Magyarországon. Különösen érzékenyen érinti a családokat, hogy az élelmiszerek ára egy év alatt 5,2 százalékkal nőtt. A legnagyobb mértékben, összességében 20 százalékkal, a burgonya, a friss zöldség és a gyümölcs drágult, a liszt ára 11, a péksüteményeké közel 10, a kenyéré pedig 8 százalékkal lett magasabb. Legfeljebb némi gyógyír lehet minderre, hogy a tojást 8,5, a tejet 6,2 és a cukrot pedig 3,6 százalékkal adták olcsóbban. A jövedéki adó emelkedése miatt a szeszes italok ára, 8,5 a dohányáruké pedig 12,7 százalékkal nőtt. A lakásjavítási- és karbantartási szolgáltatások 12 százalékos áremelkedésében minden  bizonnyal közrejátszott az egyre égetőbb munkaerőhiány is. Az idei inflációs adatok ismeretében az idei 2,7 százalékos nyugdíjemelés cinikusnak mondható. Nemcsak, hogy alábecsülte az éves pénzromlás ütemét a kormány, hanem ragaszkodik is a valósnál alacsonyabb értékhez, ugyanis a Brüsszelbe április 30-án beadott konvergenciaprogramban is ez évre a 2,7 százalék szerepel - mondta a Népszavának Katona Tamás egyetemi tanár.  Az infláció növekedésében jelentős szerepe van a - nem egy esetben sztrájkok nyomán elért - béremeléseknek. Annak ellenére, hogy a lakosságnak csekélyek az inflációs várakozásai, azt lehet tapasztalni, hogy számos gyártó és szolgáltató azért emelte az árait, mert a bérköltségei megnövekedtek. Az idei költségvetésben jelzettnél jóval magasabb infláció miatt csökkennek a reálbérek (a nominálbér mínusz az árnövekedés mértéke is) - eredetileg 8 százalékkal számoltak -, így a családok kevesebbet költhetnek, mint amennyire korábban számítottak. A jövedelempótló támogatásban részesülők juttatását a mindenkori minimálnyugdíjhoz mérik (annak 80 százaléka), a növekvő infláció még tovább értékteleníti ezt az egyébként tíz esztendeje nem emelt 22 800 forintos összeget. De romlik a lakhatási támogatásban részesülők helyzete is, ugyanis a lakások bérleti díjai is a várakozásoknál magasabbak lettek, ráadásul a munkáltató idén már nem járulhat hozzá adómentesen ezekhez a költségekhez.  Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője szerint a fő inflációs mutató várhatóan lassulni fog a következő hónapokban a bázishatás miatt. Az ősz folyamán azonban újra lendületet kaphat a drágulás, így az év végén - decemberben - akár új csúcsra, a 4 százalékot is meghaladó szintre gyorsulhat a pénzromlás mértéke. Az éves átlagos infláció a mostani kilátások szerint 3,4 százalék körül lehet. Németh Dávid szerint azonban nagyban befolyásolja majd az infláció alakulását, hogy kőolajjal mi történik majd a világpiacon, ezzel összefüggésben pedig hogyan alakul majd az üzemanyagok ára a magyar piacon. Összességében elgondolkodtató, hogy az élelmiszerekért idén áprilisban 5,2 százalékkal többet kellett adni, mint egy esztendeje - mondta a Népszava érdeklődésére Katona Tamás egyetemi tanár. (Az MNB havi értékelésében a sertéshús áremelkedésére hívja fel a figyelmet.) Az élelmiszer áremelés különösen az alacsony jövedelműeket, a nagycsaládosokat és a nyugdíjasokat sújtja. Az idősek között szép számmal vannak olyanok, akiknek a járadéka még a 100 ezer forintot sem éri el - emlékeztetett a szakember. Évek óta nem is gondol a kormány arra, hogy egy egyszeri, korrekciós nyugdíjemelést hajtson végre mindenek előtt a legalacsonyabb összegű járadékosoknál. Még soha nem volt olyan jelentősége annak, hogy valaki mikor ment nyugdíjba, ugyanis a régi és a friss ellátások közötti különbség évről évre növekszik - fűzte hozzá Katona Tamás.  Az MNB monetáris politikájában nem várnak az elemzők változást a mostani adat hatására, azaz nem számítanak kamatemelésre. A májusi kamatdöntő ülés vélhetően nem hoz semmi újdonságot, míg a júniusi ülésen a további lassú, a bankok pénzellátását befolyásoló lépésekről dönthet a jegybank. A szakértő véleményéből kikövetkeztethető, hogy az éppen három esztendeje jóváhagyott 0,9 százalékos alapkamat idén nem változik, holott korábban őszre várták az emelést. Így a lakossági állampapírok kamatát is legfeljebb kis mértékben korrigálják felfelé, de már most is három esztendőnél tovább kell ebben az értékpapírban megtakarítani ahhoz, hogy az infláció emelkedését a kamat megverje. Az MNB és a Bankszövetség kampányt indított annak érdekében, hogy a lakossági hitelek minél nagyobb hányadát váltsák át az ügyfelek változó kamatozásúból rögzítettre. Azonban az emberek is tapasztalják, hogy annak ellenére, hogy az infláció mértéke már a 4 százalékot súrolja a hitelkamatok emelkedése elenyésző, így nem él a félelem, hogy hamarosan nő a törlesztőjük. 
Szerző
Témák
infláció