Hajtóvadászat öregekre

Keresem a megfelelő jelzőt, de bizony, mindig csak az „aljas” bukik fel bennem. A fél-kormánybarát tévé minapi híradójában bemutattak egy hírt, magát az eseményt ötször is lejátszva. Egy öreg autóvezető a szinte üres utcán áttért a szemközti sávba, és belevágódott egy ott álló buszba. Valószínűleg kis sebességgel mehetett, mert lényegében épségben, kis karcolásokkal került elő a kocsijából. Elaludt vagy rosszul lett? Majd kivizsgálják. Mint mondám, ötször vetítették le az eseményt, megtoldva szakértői véleménnyel is, hogy bizony-bizony elég sok öregember is vezet, és ők is egyszerű orvosi igazolás alapján kapnak jogosítványt.

Egy hónapja újítottam meg a jogosítványomat, tehát tudom, hogy a háziorvosom nem szemrevételezéssel, hanem igencsak összetett kérdőív alapján számította ki a pontszámomat, aminek alapján alkalmassá bíráltattam. Ráadásul csupán két évre szól az igazolványom, míg a fiataloké tíz, a középkorúaké öt évig érvényes.

Hogy miért nevezem aljasnak a híradást? Mert egyetlenegy eset alapján vont le sugalmazott következtetéseket. Azt ugyanis, hogy az öregek veszélyesek az utakon. Valóban? A statisztikák egészen mást mutatnak. A halálos kimenetelű balesetek döntő hányadát fiatalok követik el. Két fő okból. Az egyik a gyorshajtás, a másik a szabálytalan előzés. A pár éve a Szentendrei úton két fiatal ember életét követelő ütközést egy harminc-negyven év körüli, tehát egyáltalán nem öreg ámokfutó követte el, aki mintegy százhatvan kilométer/órás sebességgel ütközött a piros lámpa előtt álló kocsival. A beláthatatlan kanyarban előzők és a szembejövő sávban vétlen autóssal ütközők óriási többsége is a fiatalabb és középkorú korosztályhoz tartozik. Kétségtelen, hogy az idősek reflexei lassulnak, de ők (mi) inkább preventív módon vezetnek.

Aljasság tehát egyetlen eset alapján kimondani a szentenciát, hogy bizonyos kor fölött vonják meg a vezetés jogát. A vezetését, ami egyébként maga a szabadság! Ráadásul a tévében felidézett esetben nagyon kicsi baj történt csak, szerencsére, miközben rengeteg sokkoló balesetet láthatunk naponta a híradókban. Alapvetően a fentebb említett két fő vétség miatt. Még az is meglehet, nem véletlenül jelent meg ilyen hosszasan ez a hír a kormányhoz (is) közelálló tévé híradójában. Talán már készül a rendelet, akár egyéni képviselői előterjesztéssel, hogy ennyi és ennyi éves kor fölött nem adható jogosítvány.

Persze, hogy eszembe jutott, és leemeltem a könyvet a polcról. Sok évtizede íródhatott, hiszen a kiváló olasz szerző, Dino Buzzati már közel fél évszázada halott, de a Hajtóvadászat öregekre – úgy tetszik – kezd érvényessé válni. („Negyvenen felül öregnek számított mindenki. Az új generáció pedig utálta, megvetette az öregeket.”)

Nos, igen. Erősödik a szemrehányás, hogy hazánkban a mai idősek csak hibákat követtek el, csak bajokat teremtettek, amikor még ők voltak uralmon. Mielőbb el is kell tűnniük a politikai életből is. A nyugdíjukat úgy kell valorizálni, hogy legfeljebb harmada legyen a munkabérek értéknövekedésének. És, talán nem is meglepő módon, mintha a magyar társadalomban most egységes lenne az uralkodó elitnek és a feltörő ifjú ellenzéknek ez a felfogása. Ám érdemes végigolvasni Buzzati művét. Mert a végén immár azt a férfit kergetik halálra, aki ifjan a gyilkos csapat lelkes, dühödt vezére volt. („Most ő volt az öreg. Rá került a sor.”)