Hajtóvadászat öregekre

Keresem a megfelelő jelzőt, de bizony, mindig csak az „aljas” bukik fel bennem. A fél-kormánybarát tévé minapi híradójában bemutattak egy hírt, magát az eseményt ötször is lejátszva. Egy öreg autóvezető a szinte üres utcán áttért a szemközti sávba, és belevágódott egy ott álló buszba. Valószínűleg kis sebességgel mehetett, mert lényegében épségben, kis karcolásokkal került elő a kocsijából. Elaludt vagy rosszul lett? Majd kivizsgálják. Mint mondám, ötször vetítették le az eseményt, megtoldva szakértői véleménnyel is, hogy bizony-bizony elég sok öregember is vezet, és ők is egyszerű orvosi igazolás alapján kapnak jogosítványt.
Egy hónapja újítottam meg a jogosítványomat, tehát tudom, hogy a háziorvosom nem szemrevételezéssel, hanem igencsak összetett kérdőív alapján számította ki a pontszámomat, aminek alapján alkalmassá bíráltattam. Ráadásul csupán két évre szól az igazolványom, míg a fiataloké tíz, a középkorúaké öt évig érvényes.
Hogy miért nevezem aljasnak a híradást? Mert egyetlenegy eset alapján vont le sugalmazott következtetéseket. Azt ugyanis, hogy az öregek veszélyesek az utakon. Valóban? A statisztikák egészen mást mutatnak. A halálos kimenetelű balesetek döntő hányadát fiatalok követik el. Két fő okból. Az egyik a gyorshajtás, a másik a szabálytalan előzés. A pár éve a Szentendrei úton két fiatal ember életét követelő ütközést egy harminc-negyven év körüli, tehát egyáltalán nem öreg ámokfutó követte el, aki mintegy százhatvan kilométer/órás sebességgel ütközött a piros lámpa előtt álló kocsival. A beláthatatlan kanyarban előzők és a szembejövő sávban vétlen autóssal ütközők óriási többsége is a fiatalabb és középkorú korosztályhoz tartozik. Kétségtelen, hogy az idősek reflexei lassulnak, de ők (mi) inkább preventív módon vezetnek. 
Aljasság tehát egyetlen eset alapján kimondani a szentenciát, hogy bizonyos kor fölött vonják meg a vezetés jogát. A vezetését, ami egyébként maga a szabadság! Ráadásul a tévében felidézett esetben nagyon kicsi baj történt csak, szerencsére, miközben rengeteg sokkoló balesetet láthatunk naponta a híradókban. Alapvetően a fentebb említett két fő vétség miatt. Még az is meglehet, nem véletlenül jelent meg ilyen hosszasan ez a hír a kormányhoz (is) közelálló tévé híradójában. Talán már készül a rendelet, akár egyéni képviselői előterjesztéssel, hogy ennyi és ennyi éves kor fölött nem adható jogosítvány. 
Persze, hogy eszembe jutott, és leemeltem a könyvet a polcról. Sok évtizede íródhatott, hiszen a kiváló olasz szerző, Dino Buzzati már közel fél évszázada halott, de a Hajtóvadászat öregekre – úgy tetszik – kezd érvényessé válni. („Negyvenen felül öregnek számított mindenki. Az új generáció pedig utálta, megvetette az öregeket.”)
Nos, igen. Erősödik a szemrehányás, hogy hazánkban a mai idősek csak hibákat követtek el, csak bajokat teremtettek, amikor még ők voltak uralmon. Mielőbb el is kell tűnniük a politikai életből is. A nyugdíjukat úgy kell valorizálni, hogy legfeljebb harmada legyen a munkabérek értéknövekedésének. És, talán nem is meglepő módon, mintha a magyar társadalomban most egységes lenne az uralkodó elitnek és a feltörő ifjú ellenzéknek ez a felfogása. Ám érdemes végigolvasni Buzzati művét. Mert a végén immár azt a férfit kergetik halálra, aki ifjan a gyilkos csapat lelkes, dühödt vezére volt. („Most ő volt az öreg. Rá került a sor.”)
Frissítve: 2019.05.10. 16:40

Elszalasztott lehetőség

Nem vitathatom a Gulyás Márton által készített, Rablópártok című tényfeltáró film azon megállapítását, miszerint Seres Mária és férje az elmúlt két választás során kétmilliárd forintnál is több állami támogatást tüntetett el a hozzájuk kötődő kamupártok révén. Nincs rálátásom a szóban forgó ügyre. Amennyiben az SMS párt korábbi vezetője ígéretéhez híven beperli az aktivistát, a független (?) magyar igazságszolgáltatás feladata lesz majd a vádak igazolása vagy cáfolata, adott esetben az elkövetett jogsértések szankcionálása. Bízzunk benne, hogy még „a Szent Korona nevében” hozott ítélet is a valódi felelősöket sújtja hazánkban.
Én a Seres-ügy egészen más aspektusával kívánok foglalkozni. E sorok írójának tizenhárom esztendővel ezelőtt rendkívül tetszett a most „kamupárt-keresztanyaként” emlegetett építészmérnöknő kezdeményezése. 2006-ban már az egész magyar társadalom előtt nyilvánvaló volt a hazai politikai osztály egészének végtelen romlottsága, a mikszáthi művekben leírt „urambátyám” viszonyok dominanciája a magyar közéletben. A parlamenti patkó egymással acsarkodó frakciói között ritkán látható konszenzus uralkodott a törvényhozási képviselők különböző privilégiumait illetően. Az ominózus előjogok közül kirívóan irritálta a választópolgárokat a honatyák számla nélkül, gyakorlatilag bemondásra felvehető költségtérítésének arcátlan gyakorlata. Olyannyira, hogy rövid időn belül 600 ezren támogatták szignójukkal az ez ügyben kiírandó referendumot.
Soha vissza nem térő történelmi lehetőséget kapott az akkor regnáló szocialista-szabaddemokrata kabinet. Ha beáll a népszavazási kezdeményezés mögé, erkölcsi fölényre tesz szert a Fidesszel szemben,

egyúttal erősebb legitimációt és mélyebb társadalmi beágyazottságot nyer. A baloldal prominensei azonban járatlannak bizonyultak a hatalmi politikában, s elbizakodottá tette őket Gyurcsány Ferenc friss választási győzelme is. Engedtek a megélhetési politikusok nyomásának, és Göndör Istvánra bízták a dicstelen feladatot. Ő nem is tétlenkedett. Seres Máriával nem vállalta a nyilvános vitát, mert valószínűleg érezte: önnön álláspontja védhetetlen. Összefogott viszont a Fidesz-frakcióval, s egy törvényhozási manőver révén a létrejött „nagykoalíció” meghiúsította a szóban forgó népszavazást.
Nem csupán még meglévő erkölcsi tőkéjét tékozolta el a hazai baloldal ezzel a lépéssel. A társadalmi ellátórendszerek fájdalmas átalakításának kísérlete valószínűleg más fogadtatásra talált volna a lakosság körében, ha az akkori kabinet a parlamenti képviselőktől is megköveteli a puritanizmust. A Gyurcsány-kormány törekvései talán nem ütköztek volna akkora rezisztenciába, hogy Orbán Viktor kierőszakolhassa a baloldal számára végzetesnek bizonyult „szociális népszavazást”. Pár évvel később pedig nem született volna meg a Fidesz kétharmados győzelme, amelyet aztán alkotmányos puccs és az ország teljes lerablása követett Orbán oligarcháinak részéről.
Ismétlem: nem vitatom a Rablópártok c. alkotás megállapításait. De nekem Seres Máriáról akkor sem a kamupártok jutnak eszembe. Hanem a magyar baloldal elszalasztott lehetősége.
Szerző
Beck Tamás

Ahol sikerágazat az egészségügy

Tajvan idén 24 éve vezette be a teljes körű egészségügyi ellátási rendszerét. Az NHI – National Health Insurance, azaz Nemzeti Egészségbiztosítási Rendszer – számos alapvető, magas színvonalú szolgáltatást fed le, a megelőzéstől és a kezelésektől a rehabilitáción át a palliatív ellátásig.
A rendszer a világ egyik legjobb egészségbiztosítási rendszerének számít. Az Economist 2017-es egészségügyi ellátáshoz való hozzáférési listáján világszinten az NHI a 14. helyen áll, míg a Bloomberg Finance egészségügyi hatékonysági index listáján 2018-ban 9. helyezést ért el. 
A tajvani NHI rendszer sikere számos tényezőnek tudható be. Elsőként annak, hogy  egy fizetős modellben a befizetésekhez egyszerre járul hozzá maga a személy, a munkáltató és a kormány. Az extra díjak esetén is azok megállapítása a fizető keresetéhez igazodik, annak függvényében kerül megállapításra. Másodszor annak, hogy az egészségügyi kiadások átláthatósága és kézbentartása érdekében egy olyan fizetési rendszert vezettek be, mely felső határokat szab az állam számára az egészségügyi kiadások tekintetében. Ez a szint 2017-ben a GDP 6,4 százaléka volt – alacsonyabb, mint az OECD átlag. Ugyanebben az évben az NHI adminisztratív költségeit a teljes költségvetés 1 százaléka alatt tartották, ezzel egyidőben a népesség körében a rendszerrel való elégedettségi ráta 86 százalék volt. Harmadszor, az integrált megelőző egészségügyi szolgáltatások és a jól teljesítő területek megtámogatása, ösztönzése magas minőségű ellátást biztosít, és tovább ösztönzi a népegészségi színvonal javítását. Negyedszer, annak érdekében, hogy az egészségügyben az egyenlőtlenségeket csökkentsék, plusztámogatásokat vezettek be a hátrányosabb helyzetben levő csoportok - mint pl. az alacsonyabb keresetűek vagy a munkanélküliek – számára. 
A preventív és elsődleges egészségügyi ellátás biztosítása a legköltséghatékonyabb megközelítés az univerzális egészségügyi ellátás eléréséhez. A tajvani Egészségügyi és Népjóléti Minisztérium olyan eszközöket fejlesztett, melyek a mesterséges intelligencia és a felhő alapú számítástechnika eszközeit használják az óriási adatbázis kiépítésére, mely anyag az elmúlt 24 évben gyülemlett fel. Például beindították a MediCloud rendszert, hogy az egészségügyi szolgáltatók lekérdezhessék a pácienseik egészségügyi adatait az NHI rendszeréből; a PharmaCloud rendszer pedig a felírható gyógyszerek tekintetében szolgáltat információt az orvosoknak és gyógyszerészeknek.
Tajvan hatalmas tapasztalatot szerzett azon a területen, hogy hogyan lehet kihasználni az információs technológiában megszerzett versenyelőnyt a szolgáltatások színvonalának és a népesség egészségének általános javításában. A WHO Health Workforce 2030 célkitűzéseire válaszul Tajvan számos ösztöndíjat és képzési programot is felkínált tajvani és más országbeli állampolgárok részére az orvoslás, a nővérképzés, a fogorvosképzés, az egészségügyi adminisztráció és közegészségügy területein. 
Ezen időkben, amikor az univerzális egészségügyi ellátás az egyik legsürgetőbb és legfontosabb feladat a világban, Tajvan aktívan felkínálja és szeretné megosztani a megszerzett tapasztalatait az egészségügyi reformok terén. Sajnos politikai akadályok miatt Tajvannak nincs meg a lehetősége, hogy részt vegyen a WHO döntéshozó szervének, a WHA-nak a munkájában, illetve hozzájáruljon ehhez. Az utóbbi két évben a WHO megtagadta a tajvani delegátustól a részvételt a közgyűlés munkájában - annak a delegációnak a részvételét, mely egy demokratikus és békés ország 23 millió polgárát képviselhetné. 
Ennek ellenére Tajvan továbbra is elkötelezett a regionális és globális egészségügyi kooperáció mellett, és szeretné megosztani tapasztalatait, kapacitását és reformjait azokkal az országokkal, amelyeknek erre szükségük van. Tajvan szeretné támogatni, hogy 2030-ra az univerzális egészségügyi ellátás realitássá váljék. 
Mindezen hátráltatások ellenére sürgetjük a WHO-t, hogy adjon pozitív választ Tajvan kérésére, hogy részt vehessen a WHA ülésein és az annak munkájával kapcsolatos technikai megbeszéléseken, mechanizmusokban és tevékenységekben. A WHO-nak a saját irányelvei szerint kell cselekednie, melyben szerepel a befogadás és az univerzális részvétel lehetősége bárki számára.
Szerző
Shih-Chung Chen