Néhány napos titkolózás után vált nyilvánvalóvá, hogy a Budapest-Belgrád vasútvonalat felújító csoport magyar tagja a Mészáros Lőrinc „érdekkörében” található cég. Az üzletember egyedülálló tulajdonságait ismerve természetesen ezen nem is csodálkozunk.
Most nem is ez a morgolódás tárgya, de ennek megértéséhez egy pillanatra tekintsünk vissza a nem is olyan távoli múltba, a teljesség igénye nélkül. 1. 1988. szeptember 12-én a korabeli tudósítások szerint 70 ezer ember tüntetett a nagymarosi vízlépcső megépítése ellen, és követelt teljesebb demokráciát. 2. 1990. október 25. és 28. között az országot szinte megbénította a fővárosból indult „taxis-blokád”, ami a benzin árának brutális megemelésre volt válaszreakció. 3. 2012. január 12-én a fideszes Alaptörvény ellen tartottak tüntetést az Andrássy úton, mintegy 50 ezer ember részvételével.
Azt akarom ezzel érzékeltetni, hogy voltak időszakok, amikor a magyar társadalmat a mainál sokkal jobban megérintették a történések. Ma egy állami forrásokat apasztó, nyilvánvalóan korrupt célokat szolgáló döntésnek láthatóan nincs különösebb tömeghatása. A közélet ügyeivel kapcsolatos egyre nagyobb passzivitás nemcsak abban érhető tetten, hogy a szavazásra jogosult teljes lakosságnak több mint egyharmada tartósan nem tud, vagy nem akar pártot választani. Még talán ennél is fontosabb jelenség a pártok/politikusok/közéleti szereplők „ügyei” iránti szinte teljes közömbösség. A „közpénz jelleg” ilyen formájú és mértékű elveszejtése néhány évvel vagy évtizeddel ezelőtt vajon végbemehetett volna ennyire nyugodt beletörődés mellett?
Ha az okokat keresem, akkor szembeötlő, hogy mára a közéletben szereplő pártok és politikusok túlnyomó többsége elvesztette hitelességét. Amivel nem azt állítom, hogy mindnyájan érdekeltek/érintettek lennének a különböző anyagi természetű „ügyekben”. Azt azonban igen, hogy nem tesznek meg minden lehetségest egy átláthatóbb, tisztességesebb közéletért és politizálásért. (Természetesen tisztelet az üdítő kivételnek.)
Az ellenzéki pártok ismét csak részben tartják be a választási vereség első döbbenetében még őszintének ható ígéreteiket. Sokan sok helyütt felhívták a figyelmet, miszerint csak olyan „tömbnek” lehet esélye a NER megroppantására, amelyben érték alapú megállapodásra támaszkodva, valóban széleskörű és nyilvános megméretés eredményeképpen születnek meg a közös jelölések. Ahol a civil szerveződések, de maguk a választópolgárok is nemcsak tétlen szemlélői, de cselekvő részesei lehetnek az egész jelöltállító folyamatnak. Mindennek elmaradása tovább erodálja az ellenzéki pártok hitelességét és szavahihetőségét.
Az EP-választáson ismét a Fidesz forgatókönyve érvényesül, várhatóan hozzásegítve a NER működtetőit 13-14 mandátumhoz, és megadva a kommunikációs lehetőséget annak sulykolására, hogy rendben van a magyar választási rendszer, hisz az európai játékszabályok szerint is megvan a kormány kétharmada, az EP-ben pedig erősödik a miniszterelnök pozíciója, és gyengül baloldal képviselete.
Mindeközben lelkesült hírek számolnak be egyre több helyi megállapodásról az önkormányzati választás előtt. De a cél nem szentesíti az eszközt! Nem igaz, hogy ez a polgármesterjelölt kiválasztási metódus más, mint az elmúlt évek pacsizás-sorozata, hisz nem széleskörű és nem nyilvános megméretés eredményeként lesz valakiből polgármesterjelölt. Bár én arra sem vennék mérget, hogy az eddigi bejelentések „gránit szilárdságúak”, és az EP-választás eredményei nem adnak majd okot több helyen a viták újranyitására.
Mert vannak, akik az EP-választást az egyszerű erőfelmérés szintjére silányítják. Fontosabbnak tartják saját politikai közösségük vélt érdekeit, mint hogy ha nem vagyunk is képesek megdönteni a NER-t, legalább erősen és együtt meg kellene karcolnunk. De az ellenzéki erők meg sem próbálnak sikerélményt nyújtani a választóközösségüknek, viszont ismét megígérik, hogy majd az őszi választáson.
Azonban ott sem várható valóban jelentős változás, hiszen az elefántcsont toronyból stratégiát hirdető pártelitek ismét a maguk bizonyára tisztességes, de rég megkopott jelöltjeivel, a többszörösen kudarcos háttér-alkudozás nyomán akarnak jelentős eredményt elérni. Itt aztán a kör bezárult. Folytatódik a hitelvesztés, nő a kiábrándultság és a közöny, a NER pedig köszöni, jól van.
Ahogy a metuo nevű blogger írta: "Ha nincs ki ellenálljon, miért hagynák abba?"