Megfordult a trend: a vidéken élők jobban híznak - többek között a szegénység miatt

Publikálás dátuma
2019.05.10. 09:09
Illusztráció
Fotó: CHASSENET / BSIP / AFP
Már nem a városi környezet az elhízás világméretű terjedésének oka - derült ki egy globális vizsgálatból.
Gyorsabb ütemben terjed az elhízás a falusias területeken élők, mint a városi lakosság körében - derült ki egy új tanulmányból, amely az emberek testtömegindexének (BMI) globális változásait vizsgálta az elmúlt több mint három évtizedben.   

"Ennek a globális tanulmánynak az eredményei rácáfolnak arra a széles körben elfogadott nézetre, amely szerint a globális elhízás vezető oka az, hogy egyre több ember él városi környezetben"

- mondta a kutatás egyik vezetője, Majid Ezzati, a londoni Imperial College professzora.

A Nature című folyóiratban publikált tanulmány készítői nagyjából 112 millió felnőtt ember testtömegindexére (BMI) - a testmagasságból és testtömegből kiszámított érték - vonatkozó adatot elemeztek 200 ország és terület városi, valamint vidéki területeire kiterjedően 1985 és 2017 között. Az eredmények szerint a vizsgált időszakban a nők BMI-értéke átlagosan 2 ponttal, a férfiaké 2,2 ponttal nőtt világszerte, ami 5-6 kilogramm testsúlynövekedést jelent. Ennek a globális növekedésnek több mint a fele a vidéki területeken élők BMI értékének emelkedése számlájára írható. 

Az elmúlt 33 évben ugyanis a vidéken élő nők és férfiak BMI értéke átlagosan 2,1 ponttal, míg a városban élő nőké 1,3 ponttal, a férfiaké 1,6 ponttal nőtt.

 A kutatók rámutattak, hogy 1985-ben a városokban élő felnőtt férfiak és nők BMI értéke magasabb volt, mint a vidéken élőké a vizsgált országok több mint háromnegyedében. Harminc évvel később azonban, a különbség drasztikusan lecsökkent vagy akár meg is fordultak a mutatók sok országban.
A kutatók szerint ennek az lehet az oka, hogy a vidéki területeken élőknek bizonyos hátrányokkal kell szembenézniük, mint például az alacsonyabb jövedelem és oktatási szint, az egészséges élelmiszerekhez való korlátozott és drága hozzáférés, valamint a kevesebb sportolási lehetőség.
Ezzati szerint a közegészségügyet érintő eszmecserék gyakran a városi lét negatív oldalaira fókuszálnak, a mostani tanulmány azonban azt mutatja, hogy vannak bizonyos előnyei is. 

"A városok rengeteg lehetőséget kínálnak a megfelelő táplálkozásra, a testmozgásra és a kikapcsolódásra, és összességében az egészségi állapot javítására"

- jegyezte meg a szakember.

Szerző

Megtalálták a brit Tutanhamont

Publikálás dátuma
2019.05.09. 15:15

Fotó: MOLA
Egy feltehetően a VI. században élt angolszász herceg maradványait tárták fel az essexi Southend mellett. Ez a lelet a "brit válasz Tutamhamon sírjára" - írta a felfedezés jelentőségéről a BBC News.
A southendi Prittlewell temetkezési helyet 2003-ban fedezték fel. A királyi sírhelyre egy kocsma és egy szupermarket között bukkantak rá útépítés közben. Régészek tárták fel a sírt, amely több tucatnyi ritka műkincset rejtett. Emberi maradványként mindössze fogzománctöredékek kerültek elő, de a szakértők ebből is arra következtettek, hogy a sírban egy hatodik századi angolszász herceg nyugodott.
A leletet a legrégebbi keresztény angolszász királyi maradványként tartják számon. A temetkezési helyet a Londoni Archeológiai Múzeum (Mola) kutatócsoportja tárta fel. Mint hangsúlyozták: megdöbbentette őket, mennyire érintetlen állapotban volt a sírkamra. 
A faszerkezetes sírbolt másfél méter mély, négyméteres oldalú, négyzet alakú temetkezési hely. A sírban körülbelül 40 értékes és ritka műtárgyat találtak, köztük egy lantot és egy 1400 éves dobozt, amely az egyetlen példája a britanniai festett angolszász asztalosmunkának. Aranyérmék, ezüstözött nyakú, fából készült ivóedény, dekoratív üvegedények és egy feltehetően Szíriából származó kancsó is előkerült a sírból.
A tárgyakat pontosan megkoreografált temetési szertartás során helyezték el a sírban, ami ugyancsak arra utal, hogy a sír előkelő származású ember maradványait őrzi. Mivel nem lehet tudni, kit temettek a sírba, a helyiek prittlewelli hercegként emlegetik. A szakemberek eleinte azt feltételezték, hogy az Essexben az időszámítás után 604 és 616 között uralkodó szász király, Saebert maradványait helyezték a sírba, a karbonos kormeghatározás és más tesztek szerint azonban a sír időszámítás után 575 és 605 között készült, legalább 11 évvel az uralkodó halála előtt. 
15 éves kutatómunka után az archeológusok arra az eredményre jutottak, hogy a legvalószínűbb, hogy a sírban Seaxa, Saebert fivére nyugszik. A koporsó fejrészén arannyal borított kis kereszteket találtak, ezeket valószínűleg a halott szemeire helyezték egykor, és ebből nyilvánvaló, hogy keresztény volt a halott. Más temetkezési tárgyak viszont a pogány hitvilágot és hagyományokat idézik. A fából készült koporsó szokatlanul nagy méretű volt, szépen kidolgozott fedéllel. A méretei alapján a test, amelyet elhelyeztek benne, legalább 168 cm magas lehetett. A sírban elhelyezett, aranyozott díszítésű, szépen megmunkált kard szintén azt az elméletet erősíti, hogy királyi származású személyé volt a sír.
Sophie Jackson, a Mola kutatási igazgatója elmondta: váratlan volt a sír felfedezése, mivel annyira valószínűtlennek tűnt, hogy 2003-ban rendkívüli leletre bukkanjanak egy útépítésen, ami a britek számára Tutanhamon sírjával lehet egyenértékű. Mint hozzátette: a lelet "nagyon izgalmas", átmeneti időszakból származik, amikor a kereszténység még éppen csak megérkezett a Brit-szigetekre. A temetkezési helyen talált tárgyak is a pogány és a keresztény temetkezési szokások találkozását jelzik.
A feltáráson és a helyszín rekonstruálásán több mint 40 szakember dolgozott. Néhány tárgy annyira erodálódott, hogy csupán a lenyomata maradt meg, ezeket digitális technológiával állították helyre. A sírkamra néhány jellegzetes tárgyát szombattól a southendi Központi Múzeumban állítják ki. A múzeum honlapot is indított, amely tájékoztatást nyújt a temetkezési helyről.
Szerző
Frissítve: 2019.05.09. 15:36

Denevérszerű, de repülni nem tudó dinoszaurusz maradványokat találtak Kínában

Publikálás dátuma
2019.05.09. 11:11

Fotó: Sun zifa / AFP/Imaginechina
Szárnyas dinoszauruszfajta maradványaira bukkantak kínai tudósok, a lelet a dinoszauruszok evolúciójának egy olyan szakaszára világít rá, amelynek során egyes alfajok a madarak felé kezdtek fejlődni - jelentette a Hszinhua kínai állami hírügynökség csütörtökön.
A jó állapotban fennmaradt, mintegy 163 millió éves fosszíliát az északkelet-kínai Liaoning tartományban találták még 2017-ben. A maradványok a szakértők szerint egy eddig ismeretlen, 32 centiméter hosszú, és 300 grammos testtömegű theropodától, vagyis két lábon járó hüllőmedencéjű dinoszaurusztól származnak, amelynek hártyás szövet alkotta, tollas szárnyai voltak, repülni azonban nem tudott.
A szarkaméretű dinoszaurusz a kutatók szerint fákra mászhatott, és lehetséges, hogy a denevérszárnyakhoz hasonló hártyáit a levegőben siklásra használhatta, miközben fáról fára ugrándozott. A nagyméretű mellcsont hiánya azonban arra utal, hogy a fajta nem tudott a madarakhoz vagy denevérekhez hasonlóan repülni. 
ambopteryx longibrachium
Fotó: Sun zifa / AFP/Imaginechina
Az újonnan felfedezett fajnak az ambopteryx longibrachium nevet adták, utalva arra, hogy a fajta átmenet a repülő őshüllők, vagyis pteroszauruszok és a dinoszauruszok között. Vang Min, a Kínai Tudományos Akadémia őskortannal foglalkozó intézetének kutatója és a dinoszaurusz maradványairól szóló, a Nature című tudományos szaklapban publikált tanulmány elsőszámú szerzője elmondta: az ambopteryx longibrachium a szintén Liaoning tartományból előkerült maradványok alapján felfedezett scansoropterygidae családba sorolható, amely a nevét a példányokat jellemző "mászó szárnyakról" kapta. 
A kutató kiemelte: számos fajtáról ismert, hogy madarakhoz hasonló tollazattal rendelkeztek, és az evolúció során madarakká fejlődtek, de ez az új faj különösen érdekes, mert a hártyás, denevérszerű szárnyakkal rendelkező fajok létezése eddig nem volt széleskörben elfogadott elmélet.
Szerző
Frissítve: 2019.05.09. 11:33