A lap kommentárja úgy látja, érdemes szemügyre venni Orbán Viktor közelgő washingtoni látogatását, meg úgy általában is Trump, valamint a választási autokraták viszonyát. Az illiberális, nacionalista magyar vezetőt Obama kerülte, ám a jelek szerint a vendég megtalálta a közös hangot a jelenlegi elnökkel, jóllehet sok uniós és európai vezető úgy értékeli, hogy a magyar politikus lebontja a demokráciát. A mostani washingtoni kormányzat ezzel szemben hasonló gondolkodású partnerként kezeli a térségben Magyarországot és a többi nacionalista államot.
A migráció kemény elutasításával Orbán megnyerte magának az etnikai nacionalisták, valamint a jobboldali populisták rokonszenvét. Hogy a válság csúcsán szembeszállt az közös megoldással, az előrevetítette napjaink szélsőjobbos visszacsapását. És a magyar politikus azóta is a liberalizmus elleni hadiösvényen halad. Emiatt jócskán lettek ellenségei Európában, ám Trump és csapata a jelek szerint sokkal kedvezőbben vélekedik róla. Lásd amit a budapesti amerikai nagykövet mondott a minap, hogy ti. az elnök szeretne magának olyan illiberális viszonyokat, mint amilyenek Magyarországon vannak. Hiszen Trump még a szavazatok többségét sem tudta megszerezni. De azért képes felszítani a szélsőjobbos érzelmeket a migránsokkal és a muszlimokkal szemben.
Viszont Isztambulban lehetett látni, milyen is az, amikor egy vaskalapos demagóg nem hajlandó átadni a hatalmat. Az amerikai Külügy tiltakozott, a Fehér Ház nem. Volt idő, amikor úgy látszott: Erdogan manőverei és Orbán erőszakos akciói fényévnyire vannak a washingtoni irányvonaltól. A Trump-korszakban azonban már nem tűnik ilyen nagynak a távolság.
Orbán Viktor óva inti a francia elnököt attól, hogy egyes tagországokat kitegyenek a schengeni övezetből. A magyar vezető udvarias marad ugyan, de nem sokat fontolgatja a szavait, ha Berlinről, Párizsról, vagy éppen Brüsszelről van szó. Macron a menedékpolitika reformját szeretné elmozdítani a holtpontról, amikor felveti a schengeni tagság kérdését az olyan kormányok esetében, amelyek nem mutatnak szolidaritást. Technikailag természetesen nem lenne könnyű kivitelezni, mert módosítani kellene hozzá az európai szerződéseket, mégpedig egyhangú döntéssel, ezt Orbán jól mondja. A magyar vezető közben fokról fokra eltávolodik a Néppárttól. Inkább a szélsőjobbos összefogás szálait szövögeti. Felszólította a konzervatívokat, hogy azok a jövőben a nacionalistákkal lépjenek szövetségre a bevándorlásbarát erők helyett.
A lap úgy tudja (amiről a Népszava amúgy már napokkal ezelőtt beszámolt), hogy a miniszterelnök Weber helyett Barnier jelöltségét támogatja az EPP-n belül. Ez azért meglepő, mert a Brexit francia főtárgyalója még inkább Európa-hívőnek számít, mint bajor kollégája. Azon kívül elutasítja a magyar illiberális elképzelést. Viszont mindig is jól kezelte Magyarországot, amely elismerésre és megbecsülésre vágyik. És ami igaz, az igaz: Orbán soha nem csinálja a dolgokat tessék-lássék módon. Amikor megkedvel valakit, nem fukarkodik a szeretetével. Ez persze fordítva is igaz.
Brüsszeli illetékesek tudnának erről mesélni. Orbán már eddig is elhelyezett egy-két vitriolos megjegyzést a címükre. Viszont idáig gondosan ügyelt arra, hogy ne támadja túl direkten Merkelt, illetve Németországot, lásd a függő magyar gazdasági helyzetet. De lassan már ez megváltozik. Egyébiránt még mindig nem emésztette meg a német határnyitást.
Magyarországra ugyan nem jönnek nagy számban menekültek, a migránskérdés mégis uralja a politikai napirendet, nincs is nála fontosabb ügy. Az Orbán-kormány csaknem kizárólag ezzel kampányol.
Toroczkai László, Ásotthalom polgármestere, aki a Jobbikot elhagyva megalapította a még keményebben bevándorló-ellenes Mi Hazánkat, azt állítja, hogy jönnek migránsok, csak éppen elkapják őket a településen. De azért a körzet visszanyerte biztonságát és nyugalmát. Naponta úgy 1-2 tucat embert tartóztatnak fel. Mindazonáltal egyetlen más falu sem összpontosít ennyire a nemkívánatos idegenekre a választási hadjárat során, mint éppen Ásotthalom. Az elöljáró bízik abban, hogy sikerül e tekintetben még inkább jobbra tolni a hatalom politikáját, amibe beletartozna, hogy vonják meg az ösztöndíjat a sok ezer külföldi diáktól. Mert az európai és keresztény értékek védelmében a migrációt meg kell állítani! – mondja Toroczkai.
A holokauszt egyik neves magyar túlélője csak sajnálni tudja azokat, akik gyűlöletre pazarolják az életüket. A 91 éves Éger Márta, aki 75 éve érkezett Auschwitzba és látta, amint anyja menetel a gázkamra felé, ugyanakkor részvétét nyilvánítja ki a gyűlöletbeszéd és az erőszak áldozatai iránt. Az asszonyt, aki a lágerben ballerina-növendékként kénytelen volt táncolni Mengelének, és aki a háború vége óta klinikai pszichológusként dolgozik, különösen elkeserítik azok, akiket beszippant a bigottság, mert ő pontosan tudja, hová vezethet a gyűlölet. Azt mondja, a túléléshez döntő volt, hogy a nácik nem tudták megölni a lelkét, bár megpróbálták.
Utána évtizedekig próbálta elfelejteni a múltat, ideértve, hogy az irtózat végén törött háttal, egy rakás holttest alatt találták meg. Nem beszélt róla, mert nem akart más lenni. Ám utána rájött, hogy ha nem gondolkodik el azon, ami történt, akkor nem is tud azzal tisztába jönni. Az emlékiratait két éve közölte, „A választás” címmel. Napjainkban az egyre megosztottabb társadalmak és a durva migránsellenes hangok fájdalmas emlékeket ébresztenek benne. E tekintetben nagyon sajnálatosnak tartja Trump politikáját, mert az azt idézi fel benne, amikor őt és a testvéreit elválasztották a szülőktől a táborban. Egyébként a felmérések azt tanúsítják, hogy az Atlanti–óceán mindkét felén erősödik az antiszemitizmus. Éger azonban örül az életnek, mert nagyszerű, hogy élhet és jól van. Ráadásul 3 gyerek anyja, ötszörös nagymama, 4 fiú dédnagymamája. Azt mondja, így állt nemes bosszút Hitleren.
Nemes-Jeles László úgy érzi, sötét idők jönnek és ebben a nagy filmes kasszasikerek is belejátszanak. A Londonban élő Oscar-díjas filmrendező abból az alkalomból nyilatkozott, hogy a brit mozik a hónap végétől kezdik vetíteni a Napszálltát. A hollywoodi mintára készülő alkotások ugyanis szerinte hamisak, unalmasak. Olyan embereket mutatnak, akik gépként viselkednek. Viszont ily módon kétféleképpen is infantilizálják a nézőt: elhárítják róluk a felelősséget a világ sorsáról és inkább félistenekre bízzák azt, illetve a mindentudás hamis érzetét plántálják beléjük. Miközben valójában csupán egy töredéket tudunk a világról. Viszont az ilyen produkciók nem foglalkoznak az élet nagy kérdéseiről, így a közönség szerepe arra korlátozódik, hogy pattogatott kukoricát majszoljon.
Mint mondja, a Napszállta éppen a világ észleléséről szól. Labirintus, a folyamat zűrzavarával és az emberek nem is szeretik, mert az félelmet kelt bennük. Kellemetlen párizsi tapasztalatai alapján arról is beszélt, hogy az antiszemitizmus mindig egy társadalom morális állapotának fokmérője. És mintha e tekintetben egy kritikus pontnál volnánk. Olyan, mintha a magabiztos civilizáció önmaga megsemmisítésére készülne. A kétkedés fejrázásra úgy válaszol, hogy nem tud mit tenni. Kelet-Európából jön, a vérében van a kafkai fatalizmus. Ráadásul az emberek helyett jelentős részben számítógépek gondolkodnak. Úgy véli továbbá, hogy nem lehet összeegyeztetni a demokráciát és az internetet. Utóbbi ugyanis önkéntes alapon a teljhatalom új formáját hozza létre, és ez azért veszedelmes, mert a tömeg azt hiszi, hogy szabad.
Frankfurter Allgemeine Zeitung
Heller Ágnes mindig is megélte a saját filozófiáját, az opportunista kompromisszumok nem az ő műfaját jelentik. Ezzel köszönti a vezető német konzervatív lap 90. születésnapján a magyar tudóst. Mint írja, a német megszállás idején az akkor 15-éves lány többször is csak talpraesettségének, bátorságának és szerencséjének köszönhetően menekült meg a haláltól. Későbbi munkássága során a kritikus gondolkodásmód és a nyilvános kiállás folyton viszályt eredményezett a különféle politikai rendszerekkel, amelyekből jócskán kijutott neki. A Rákosi-korban, 56-ban, majd utána, utazási és publikálási tilalmakkal, házkutatásokkal, besúgásokkal megspékelve. Amikor 68-ban aláírta a tiltakozást a csehszlovákiai bevonulás ellen, megint csak elbocsátották.
1977-ben emigrált, de azóta már hazatért és vendégprofesszorként járja a világot. Egyáltalán nem meglepő, hogy a mai Magyarországon a civil társadalom oldalán küzd az illiberális állam ellen. Könyveit minden világnyelvre lefordították és fordítják. Munkássága átível az egész filozófián.
