Madaras muzsikák a Müpában

Publikálás dátuma
2019.05.12. 18:29

Fotó: BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR
Érdekes műpárosítással találkoztunk a Fesztiválzenekar estjén. Mozart és Buckner azonban csak korban és stílusban állnak távol egymástól, mindkettejük zenéje sokat merít az osztrák népi hagyományokból.
A G-dúr zongoraverseny harmadik tételéről kötelezően említik az ismertetők, hogy Mozart feljegyezte, miután megtanította neki, seregélye némileg hibásan ugyan, de el tudta fütyülni a témáját. Az egyszerű, de bonyolult variációk során feldolgozott népies téma valóban fütyülnivaló, oldja a hosszú, súlyos lassú tétel utáni feszültséget.
A Müpában péntek este elhangzott mű szólistája a zenekar gyakori vendége, Emanuel Ax volt, aki egyszerűnek ható módon játssza Mozartot, nem igyekszik sem romantikus túlfűtöttséggel, sem a sokszor hallható negédeskedéssel közelíteni a szerzőhöz. Egyszerűek hat tehát, amit csinál, de Ax nagyon is odafigyel az alapokra, az értő dallamformálásra, hangsúlyozásra, harmóniai alapozásra, és mindarra, amit ma arról, gondolunk, hogyan lehet a mai modern nagy hangversenyzongorán előadni azt, amit Mozart a kis fortepianójára képzelt el. A zenekar tagjai – persze kevesebb vonós, és csak a szükséges fúvósok – azokon a helyeken ültek, ahol a második részben a szimfónia alatt, így a például a három bőgős már eléggé távol volt a zongoristától, ezért hiányolni lehetett egy kissé intimebb megközelítését az egész műnek.
Talán furcsa, de az intimitás a hatalmas zenekart foglalkoztató Bruckner szimfóniáknak is sajátja, és nem csak azért, mert természetesen nem szól folyamatosan fortissimóban a zenekar fafúvósokkal, rezekkel, üstdobokkal. Népzenei hatások, a természethez, természeteshez legközelebb álló formákhoz átvételeként, Bruckner műveiben is hallhatók. Az egyik réges-régi zeneismertető könyvemben a szerző némi naivsággal, talán csak a megértés könnyebbé tétele okán, de afféle Pastorale (Beethoven Hatodikja) szimfóniának írja le a Negyediket, erdőábrázolásról, madarakról, viharról van itt szó, mondja. Igen természetábrázolás ez itt sokszor, de az igazi tárgy - mint minden nagy műben – az emberi természet maga, azaz mi vagyunk. És ebben, az erről való véleményalkotásában enged magához minket egészen közel Bruckner, például az egészen éteri szépségű második tételben. Mint tudjuk, zeneszerzőnk folyamatosan küzdött a formával, többször átírta műveit, és talán a véglegesnek mondott változatok sem érték el a tökéletességnek azt a fokát – itt talán csak a negyedik tétel −, amit kívánhatnánk, de Bruckner szándékai és megoldásai jó részének tisztasága vitathatatlan.
A Fesztiválzenekarnak és Fischer Ivánnak a nagy hangtömegek differenciált megmozgatása, a hosszú tételek összefogása, vagy egyszerűen csak a pontos belépések olyan természetesek, hogy bőven maradt energiájuk a valódi lényeg megjelenítésére. Megengedték, hogy belépjünk abba a bruckneri világba, ahová valóban nem könnyű eltalálni, ha csak nincsenek ilyen vezetőink.

*** Mozart: G-dúr zongoraverseny Bruckner: IV. „Romantikus" szimfónia Emanuel Ax zongora Budapesti Fesztiválzenekar, karmester Fischer Iván Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2019. május 10.
Szerző
Frissítve: 2019.05.12. 20:16

Meghalt a kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő

Publikálás dátuma
2019.05.12. 14:16

Fotó: Shutterstock
85 éves korában elhunyt Vass Éva kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész.
A színésznő halálát közlő hírt Nótin István osztotta meg - írja a Színház.org
1933. július 23-án Budapesten. 1952-1954 között az Úttörő Színház, 1954-1956 között pedig a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt. 1956-1957 között a Petőfi Színház és a Jókai Színházban játszott. 1957-1975 között a Madách Színház tagja volt. 1975-1978 között Katona József Színházban játszott. 1978-1983 között a Várszínház, 1983-1991 között pedig a Nemzeti Színház tagja volt. 1991-1994 között a Független Színpad művésze volt. 1994 óta a Budapesti Kamaraszínház tagja. Első filmes szerepe az 1953-ban készült Rákóczi hadnagya című filmben volt, ahol Bíró Annát alakította. Első férje Bán Frigyes filmrendező, második férje Gábor Miklós színművész volt. 2000-ben alapította a Gábor Miklós-díjat. 1998-ban Gábor Miklós halála után végleg visszavonult a színpadtól.  
Szerző
Témák
gyász

Esőember, esernyő nélkül

Publikálás dátuma
2019.05.11. 14:04

Fotó: LIONEL BONAVENTURE / AFP
Az autizmus világnapján megrendítő levél keringett egy közösségi oldalon: egy 13 éves fiú édesanyja mesélt a tíz évvel ezelőtt e betegséggel diagnosztizált fiával való együttélésről. Egy családról, amelynek mindennapjai egészen másképp telnek, mint az „átlagosaké”. Írt be(nem)fogadásról, napi 24 órás figyelemről és arról, hogy minden – legtöbbünknek elképzelhetetlen – nehézség ellenére úgy érzi, teljes értékű életet élnek. Egyszerűen, mindenféle dramatizálás nélkül írta le életüket, ezzel gondolkodásra és érzelmi azonosulásra késztetve olvasóját. Daniel Tammet nem autista, „csak” Asperger-szindrómás. Kék napon születtem című könyvéből azonban kitűnik, a könnyebben kezelhetőnek vélt állapot is számos – utólag már talán így is lehet fogalmazni – kalandot nyújt szülőknek, testvéreknek, és főként önéletrajza hősének. Gyerekkorában még nem tudott a világ annyi mindent erről az állapotról, mint a Dustin Hoffmann főszereplésével készült Esőember után. Daniel 25 éves volt, amikor diagnosztizálták. Igaz rá számos, ma már szinte unalomig ismert tulajdonság: zseniális matematikai és nyelvtanulási képesség, az átlagosnál sokkal alacsonyabb szociális készség és szinte hiányzó érzelmi intelligencia, ami – bizonyítja a könyv – fejleszthető. A fiú, aki szeretné beszélgetőtársait lehalkítani vagy felhangosítani, ahogy egy rádiót, és értetlenül fogadja, ha a katicabogarak iránti rajongásáról szóló történeteket egyre türelmetlenebbül hallgatják, meghitt viszonyban a számokkal van az emberek helyett. „A 4 egyszerre félénk és csendes – ez a kedvenc számom, talán mert önmagamra emlékeztet.” „David Letterman olyan, mint a 117 – magas és szikár.” Rációval közelít akkor is, amikor mi érzelmekkel szoktunk, de elsajátít sok képességet a barátságtól a szerelemig, a szemkontaktustól az érintésig. És tanul szeretni. Családját a szeretet még arra is képessé teszi, amire keveseket. Egy egészséges gyerek elengedése is nagyon nehéz szülői feladat, hát még akkor, ha a már felnőtt fiú bal és jobb cipőjét is meg kell még jelölni. Aggodalmukat nem, támogatásukat annál inkább megosztják Daniellel, aki – bár nemrég még az is zavart okozott neki, ha valamiért nem pontosan a megszokott útvonalon ment – sok-sok ezer kilométerre, más kultúrába, idegen emberek közé utazik. Racionálisan tudta, de talán már érezte is, hogy itt az ideje elkezdeni az önálló életét. Aki minden ellenérzése mellett túl tud lendülni – titokban esetleg egy-két bekezdés átugrásával – a számtani elemzéseken és be tudja fogadni egy fura önéletírás szikárságát, annak lebilincselő fejlődési önéletregény jut osztályrészül. Amely szerethetővé teszi azt az idegent is, akit nem könnyű. Infó Daniel Tammet: Kék napon születtem Európa Könyvkiadó, 2019.
Témák
könyv